Javíts a fotóid kompozícióján!

A fotózás egyik szépsége a kreatív szabadság és az érzelmek kifejezésének különféle lehetőségeiben rejlik. Emiatt némileg korlátozónak tűnhet a fotózási kompozíció szabályainak betartásáról beszélni. Azonban ha ismersz néhány egyszerű kompozíciós elvet, azzal a lehető legtöbbet hozhatod ki a témából, és úgy örökítheted meg a jeleneteket, ahogyan azt igazán szeretnéd.

Ha megtanulod a képek komponálásának és elrendezésének alapjait, ösztönösen elkezded majd alkalmazni, és megtalálod a saját stílusodat – sőt, néha talán még meg is szeged a „szabályokat”.

Ebben a részben bemutatunk 10 fotózási kompozíciós technikát, és elmagyarázzuk, hogyan segítenek egyensúlyban tartani a képek elemeit és miként vezetik körbe a néző tekintetét a kereten.

• A harmadolási szabály
• Lépj magasabb szintre
• Kompozíció
• Vezérvonalak
• Felvételkészítés különböző szögekből
• Háromszögek
• Az aranymetszés
• Minimalizmus és negatív tér
• Tájolj a platformnak megfelelően
• Szegd meg a szabályokat

A téma középpontba helyezése bizonyos helyzetekben hatékony lehet – az olyan egyszerű témáknál, mint például a portrék, ahol csak az arc van megvilágítva és a háttér sokkal sötétebb, jól működik a központi kompozíció is. Az aszimmetrikus kompozíció azonban élénkebb és dinamikusabb érzetet kelt. Ha a harmadolási szabályt alkalmazod a fényképeiden és a témát a keret jobb vagy bal harmadába helyezed, akkor érdekesebbé és figyelemfelkeltőbbé válik a kép.

Számos fényképezőgép, köztük a Canon EOS R rendszerű fényképezőgépek, például az EOS R50, az EOS R10 és az EOS R7, rendelkeznek a 3×3-as rács keresőben vagy a hátsó LCD-képernyőn történő megjelenítésének lehetőségével. Hasznos kompozíciós technika, ha a legérdekesebb pontot a rács vízszintes és függőleges vonalainak egyik találkozási pontján helyezed el.

A rácsvonalak segítségével azt is ellenőrizheted, hogy egyenes-e a látóhatár. Számos kamera képes az Elektronikus horizont megjelenítésére a képernyőn, amely pirosról zöldre vált, ha a kamera egyenesen áll. Egyes beépített képstabilizátorral (IBIS) rendelkező fényképezőgépek, például az EOS R7, rendelkeznek automatikus szintbeállítás funkcióval is. Ha be van kapcsolva, az érzékelő helyzete automatikusan az enyhe dőlést figyelembe véve módosul, így vízszintes fényképeket készíthetsz.

Az EOS R50 és az EOS R7 is rendelkeznek automatikus szintbeállítás funkcióval videó IS módban, amely automatikusan beállítja a vízszintesen döntött videófelvétel horizontját.

Természetesen magát a fényképezőgépet is elforgathatod olyan szögbe, hogy érdekes kompozíciókat alkoss. Ezt a szándékos megdöntést hollandnak vagy német szögnek is nevezik, és előszeretettel alkalmazzák a filmekben feszültség vagy elveszettség érzésének keltésére – tehát ne használd túl gyakran és ügyelj rá, hogy elég nagy szögben döntsd meg a kamerát, nehogy véletlenek tűnjön. Ha az egyik felvételt balra döntöd, próbáld meg a következőt jobbra döntve elkészíteni. Arra például tökéletesen alkalmas, hogy átadd egy új város felfedezésének feszültségét és izgalmát. Nagyszerű módja annak, hogy még változatosabb képeket készíts, és nyomtatáskor is fantasztikusan fog kinézni. A fényképezőgép képarányát is módosíthatod négyzet alakúra, hogy még jobban összekeverd a dolgokat – ez pedig már a képkivágás és a levágás felé vezet.

Amikor fényképet készítesz, gondold át, hogyan keretezheted a témát. Egy ajtó vagy ablak használata jó választás, mivel ez természetes határvonalat képez, és segít a figyelmet a jelenetre összpontosítani. A hotel vagy apartman bejáratát használva adhatsz például keretet a város látványának. Az ablak esetében a legjobb, ha nyitva van, így elkerülhető az üveg tükröződése.

Azzal is hatásos képkivágást érhetsz el, ha a képet levágva különíted el az elemeket. A Canon Camera Connect alkalmazás segítségével átküldheted a képeket a fényképezőgépről a telefonodra szerkesztés céljából, vagy számítógépen is szerkesztheted a képeket a Canon Digital Photo Professional szoftverrel, illetve nyomtatáskor is levághatod, ha a Canon egyik nyomtatási alkalmazásait használod.

Szánj időt a különböző vágási módokkal való kísérletezésre. Tájfotózáshoz próbáld ki a panorámavágást, hogy széles képet kapj eredményül. Ha megfelelően illeszkednek, akkor akár több képet sorban kinyomtatva is panorámahatást érhetsz el.

A vonalak nagyon hatékony kompozíciós eszközök, egyszerűen azért, mert ösztönösen szeretnénk megtudni, hogy hova vezetnek. Amikor úton vagy, mindenhol látsz vonalakat – ösvényeket, folyókat, falakat, kerítéseket, vasúti síneket vagy útjelzéseket, amelyek mind belefoglalhatók a képeidbe.

Talán úgy tudod ezeket a vezérvonalakat a leghatásosabban beépíteni a képeidbe, ha a valós vonalakat kompozíciós elemként alkalmazod, és így vezeted a néző tekintetét a fókuszpontod irányába. A fényképezőgépedet egy jól kiválasztott nézőpontban kell elhelyezned, hogy megörökíthesd a jelenet természetes vonalait. Ez azt is jelentheti, hogy a legjobb hatás érdekében a megszokottnál magasabban vagy alacsonyabban kell lenned. Egy teljesen kihajtható , változtatható képszögű LCD-képernyővel rendelkező fényképezőgép segít a képkomponálásban szokatlan szögekből történő felvételkészítés esetén.

Érdemes figyelembe venni azt is, hogy merre haladnak a vonalak, és milyen hatást próbálsz elérni. Összetartó vonalakkal a távolságot és a méreteket tudod érzékeltetni. A vízszintes vonalak a horizontra emlékeztetnek, így megnyugtató hatást keltenek, míg a függőleges vonalak feszültséget okoznak. Az (ideális esetben bal alulról jobb felülre tartó) átlós vonalak végigvezetik a tekintetet a képen, ugyanis ez megfelel a legtöbb nyugati kultúrában megszokott olvasási iránynak. Kapcsold be a 3×3-as és átlós kijelzőt, ha rendelkezik ilyennel a fényképezőgéped, ugyanis nagy segítséget nyújt az átlós vonalak eligazításában és a néző tekintetének irányításában a képkereten belül.

A vezérvonalakat gyakran felfedezhetjük a kültéri fotózásnál, függetlenül attól, hogy természetese vagy épített témáról van szó, és ezek nyújtják az egyik legnagyobb segítséget a városképek és tájképek megkomponálásakor.

Túl gyakran készítünk szemmagasságból fényképeket, de sokkal kreatívabb nézőpontokat érhetsz el, ha a fényképezőgépet alacsonyabb vagy magasabb pozícióba állítod. Amikor gyermekek készítenek képeket, új szempontból mutatják be a világot; a fényképezőgép talajhoz közelebbi helyzetében az épületek, fák, növények és az emberek mint sokkal nagyobbnak tűnnek. Ha a fényképezőgéped változtatható képszögű képernyővel rendelkezik, vagy Wi-Fi-n keresztül képes csatlakozni az okostelefonodhoz, akkor a sokkal könnyebben fényképezhetsz szokatlan perspektívából, ha a talajra helyezed a fényképezőgépet.

A magas épületekkel teli városban próbáld ki a nagy látószögű objektívet, és fordulj az ég felé. A Rekesz-előválasztás mód (Av) használatával válassz ki f/8 vagy f/11 rekeszértéket. Ezután, az égre emelt fényképezőgéppel készíts olyan képet, amelyen az épületek látszólag összetartanak. Mivel az ilyen képeken gyakoriak az árnyékos és világos területek, előfordulhat, hogy az expozíciókompenzáció segítségével kell beállítanod a fényerőt, vagy a különböző fénymérési módokkal kell kísérletezned – például az előtérre a szpot fényméréssel tudsz exponálni, a tökéletes egyensúly érdekében pedig a kiértékelő fénymérést érdemes használni. A fényképezőgép HDR funkciójának használata is hozzájárulhat a jobb eredményhez.

Hasonlóan, az épületek tetejéről vagy fej fölé tartott fényképezőgéppel elérhető nézőpontok is kiválóan használhatók, ugyanis szó szerint remek rálátást adnak a témára.

A háromszögek figyelembe vételével összeállított kompozíciók sokkal érdekesebb képi világgal rendelkező fotókat eredményeznek. Próbáld megörökíteni a távolba vesző utcasarkokat, amelyek háromszögű részleteket alkotnak a kép oldalsó részén.

Két átlós és egy vízszintes vonalának köszönhetően a háromszög vizuális dinamikát adhat a portéhoz. Az asztalnál ülő ember viszonylag statikus portréja esetében is próbáld megkérni, hogy karjaival háromszöget formázva húzza ki szélesre a vállait, kezeivel pedig támassza meg az állát. A kompozíció sokkal kellemesebb esztétikai élményt fog nyújtani.

Az aranymetszést (vagy Fibonacci-spirált) széles körben használják a művészetben, az építészetben és a tervezésben esztétikus arányok és kompozíciók megalkotásához. Az arányt Leonardo Bonacci, ismert olasz matematikusról nevezték el. Bonacci Krisztus után körülbelül 1200-ben egy olyan növekvő számsort fedezett fel, amely nagyon gyakori a természetben – megtalálható a tengeri csigák spirális mintáiban, a növények növekedési mintáiban és az emberi test arányaiban is.

Az ötlet lényege, hogy erősebb hatású, és az emberi szem számára kellemes kompozíció készíthető, ha a kompozíció tartalmaz egy vonalat, amely spirális útvonalon vezeti a nézőt a témához. Próbáld meg a spirál kezdetét a keret egyik sarkába helyezni, és az ív lehető legnagyobb részét foglald bele a keretbe, hogy végigvezesse a néző tekintetét a képen. Az elmélet számos különböző kép esetében használható – a tájképektől a portrékig, a témák széles körében. Használj nagy látószögű objektívet a nagy építészeti elemek, például lépcsőházak teljes egészének lefotózásához, a természetben fellelhető kisebb spirálminták megörökítéséhez pedig válassz makroobjektívet.

Ez látszólag paradoxnak tűnik, de minimális kompozícióval maximális hatást érhetsz el a képen. A minimális kompozíció az egyszerűségre összpontosít, és nagyon kevés elemet tartalmaz, de mégis mély, gondolatébresztő képeket eredményez a felesleges részletek kivágásával és a néző figyelmének a keret egy bizonyos részére történő irányításával.

Letisztult, egyszerű kompozíciók létrehozása könnyűnek tűnhet, de valójában nehezebb, mint egy mozgalmasabb kompozíció, mivel meg kell találni a módját, hogy tüntesd el a nem kívánt elemeket és a zavaró vizuális tényezőket anélkül, hogy a kép unalmassá válna.

A minimális kompozíció használatának nagyszerű módja, ha a témát „negatív” vagy „üres” terek elé helyezed. Ha például egy tengerparti kunyhót fényképezel az ég és a part előtt, vizuális kontrasztot eredményez, hogy az épületet két nyílt, negatív tér – a part és a tenger – elé helyezed, és a tekintetet a parti kunyhóra irányítja. A nagy rekeszértékű (alacsony f-szám) beállítással, teleobjektívvel vagy mindkettővel készített portréképek elmosódott háttere szintén negatív teret hoz létre, ami segít kiemelni a témát.

A minimális kompozíció elérésének másik módja a formákra való összpontosítás. Azonosíts be egy vagy két alakzatot vagy geometriai mintát a kereten belül, és próbáld izolálni őket, akár negatív teret használva.

Az üres tér a mozgás érzetét is keltheti. Ha van hely a téma előtt, attól úgy tűnik, mintha afelé a tér felé mozogna vagy éppen erre készülne. A téma mögötti üres tér azt a benyomást kelti, hogy olyan gyorsan mozog, mintha éppen ki akarna törni a képből.

Fontos elgondolkodni azon, hogyan jelennek majd meg a képeid és videóid. Ha például bizonyos közösségimédia-felületekre készítesz felvételt, a végső képnek a platformtól függően 4:5 vagy 9:16 függőleges képarányúnak kell lennie. Ha YouTube-ra készítesz videót, a 16:9 tájkép-orientációra van szükséged a mozifilmszerű megjelenés érdekében.

Egyes Canon EOS R rendszerű fényképezőgépek – például az EOS R6 Mark II, az EOS R50 és az EOS R8 – meg tudják jeleníteni a kiválasztott arányhoz tartozó arányjelzőket, így a jelenetet megfelelően keretbe foglalhatod. Ugyanúgy látható marad a teljes képkocka, de a jelölők mutatják, hol lesz levágva, ezáltal biztos lehetsz benne, hogy megmaradnak a kép azon elemei, amit szeretnél megtartani – akár függőleges, akár vízszintes a tájolás.

A szabályok azért vannak, hogy megszegjük őket, így ha már elsajátítottad a fenti szabályokat, kezdj el kísérletezni. Ha például egy futót fényképezel, a hagyományos kompozíciós szabály az lenne, hogy hagyj helyet a futó előtt. Ellenben a futó mögött hagyott hely azt jelentheti, hogy nem valami felé fut, hanem valami elől menekül. Ha a témát a keret különböző részeiben helyezed el, az megváltoztathatja a képen megjelenített történetet.

Keress olyan képeket, amelyek nem szokványos kompozíciókkal rendelkeznek, mint például függőleges városképek, gondold át, hogy miért működnek, és próbálj ki magad is néhány variációt. Ez segít fejleszteni a saját személyes stílusodat, és elérni azt a kreatív hatás, amit szeretnél. Ráadásul nagyszerű szórakozás is!

Írta: Peter Wolinski