TÁJFOTÓZÁS

Profi tippek tájképek készítéséhez

Alapvető fényképészeti ismeretek, fotózási technikák és tanácsok, amelyek segítségével új szintre emelheted tájképeidet.
Canon Camera
Útközben számtalan érdekes helyre és lenyűgöző látképre bukkanhatsz. A fényképezésre méltó helyek felkutatása azonban elhivatottságot kíván. Ha tehát felfedezel egy nagyszerű helyet, a róla készült fotónak vissza kell adnia a valóságot. Ebben a cikkben átvesszük a tájfotózás során előforduló leggyakoribb hibákat, valamint azok helyrehozását.

1. Tájkép-kompozíció: az előtér részleteinek megörökítése

Lejtős dombon álló, hatalmas fáról készült tájkép.

Bár ez a kép jelen állapotában is tökéletes tájképnek mondható, alacsonyabb kameraszög használatával még jobb felvétel készíthető. A kép egy Canon EOS R6 fényképezőgéppel, illetve egy Canon RF 24-105mm F4-7.1 IS STM objektívvel és 24 mm, 1/100 mp, f/16, ISO 160 beállításokkal készült.

Lejtős dombon álló, hatalmas fáról készült tájkép, az előtérben dérrel borított fűvel.

A fényképezőgép alacsonyabb pozíciójának köszönhetően a kép előterében látható deres fűszálak nagyobb hangsúlyt kapnak, ami érdekességet és mélységet kölcsönöz a kép ezen részének. A kép egy Canon EOS R6 fényképezőgéppel, illetve egy Canon RF 24-105mm F4-7.1 IS STM objektívvel és 24 mm, 1/100 mp, f/16, ISO 160 beállításokkal készült.

Gondold át, hogyan egészítheted ki a távoli tájakat közelebbi részletekkel. A hangsúlyos előtérként is emlegetett közeli részletek csodákat művelnek a kompozícióddal, ugyanis végigvezetik a szemet a jeleneten. Ezzel ellentétben egy egyhangú, üres előtérrel egyszerűen csak elfecsérled a képmező egy jelentős részét.

Ha hangsúlyos előteret szeretnél, próbáld ki az Élő nézetet, és kísérletezz a különböző fényképezőgép-pozíciókkal, hogy megtaláld a tökéletes egyensúlyt az előtér és a háttér között. Egy változtatható képszögű képernyővel rendelkező fényképezőgéppel, például a Canon EOS RP készülékkel a talajról is kényelmesen fotózhatsz, ami a sziklák vagy növények keretbe foglalásakor gyakorta szükséges. Ha ezekhez hasonló objektumokat helyezel a jelenet előterébe, kiegyensúlyozott kompozíciót hozhatsz létre. Azt is érdemes azonban észben tartanod, hogy nem feltétlenül kell minden tájképnél hangsúlyos előteret létrehoznod. Ez egyszerűen csak egy hasznos kompozíciós eszköz, amelyet szükség esetén segítségül hívhatsz.

2. Tájképobjektívek: ne használj mindig nagy látószögű objektívet

Tájkép egy fasorokkal tagolt, hullámzó zöld mezőről.

A szűk látószög kiemeli a távolban látható, erőteljes késő délutáni színeket. A kép egy Canon EOS RP fényképezőgéppel, illetve egy Canon RF 24-105mm F4-7.1 IS STM objektívvel és 105mm, 1/8 mp, f/16, ISO 100 beállításokkal készült.

Széles tájkép egy fasorokkal tagolt, hullámzó zöld mezőről, amely felett felhők vonulnak át.

Ezzel ellentétben ugyanaz a táj szélesebb látószöggel fotózva kevesebb részletet jelenít meg. A kép egy Canon EOS RP fényképezőgéppel, illetve egy Canon RF 24-105mm F4-7.1 IS STM objektívvel és 24 mm, 1/8 mp, f/16, ISO 100 beállításokkal készült.

A nagy látószögű objektívekkel teljes egészében megörökíthetsz egy-egy gyönyörű jelenetet, azonban nem minden felvételhez szükséges nagy látómező. Néha sokkal érdekesebb tájképeket készíthetsz, ha ráközelítesz a távoli részletekre. Egy zoom alapobjektív, mint például az itt használt Canon RF 24-105mm f/4-7.1 IS STM olyan fókusztartománnyal rendelkezik, ami tökéletesen megfelel a kezdő tájfotósoknak. Két kiemelt felvételünket a 24–105 mm-es tartomány alsó és felső határértékével készítettük, így ha még csak most ismerkedsz a tájfotózással, ez az ideális objektív a számodra. Ha elérkezik az idő, hogy komolyabb felszerelésre válts, az L sorozatú objektívek, mint például a Canon RF 24-70mm F2.8L IS USM fokozottabb időjárás-állóságot és gyorsabb maximális rekeszértéket kínálnak. A kezdőknek azonban a zoom alapobjektív is elegendő a lenyűgöző részletességű felvételek rögzítéséhez.

3. Fényviszonyok a tájfotózás során: válaszd ki a napszakot

Egy lejtős mezőn álló, magasan a felhők fölé törő fa.

A közvetlen napfényben való fotózás gyakran zavaró árnyékokat és túl nagy kontrasztot eredményez. A kép egy Canon EOS RP fényképezőgéppel, illetve egy Canon RF 35mm F1.8 MACRO IS STM objektívvel és 1/80 mp, f/16, ISO 125 beállításokkal készült.

Egy lejtős mezőn álló, magasan a felhők fölé törő fa, a háttérben rózsaszín és lila színekben játszó naplementével.

Ha kivárjuk a lágyabb fényviszonyokat a nap kezdetén vagy végén, hangulatosabb eredményt kaphatunk. A kép egy Canon EOS RP fényképezőgéppel, illetve egy Canon RF 35mm F1.8 MACRO IS STM objektívvel és 0,4 mp, f/16, ISO 100 beállításokkal készült.

Az, hogy milyen fényviszonyok mellett fotózol, saját kreatív döntésed függvénye – a fény különleges hangulatot teremt, és ez segíthet új szintre emelni a tájképeidet. A tűző napsütésben való fotózás klasszikus hibának számít. Habár a merész színek kiemeléséhez hasznos lehet, általában túl kontrasztos felvételeket eredményez. Nézd csak meg, mekkora a különbség ezen a két képen. Az első közvetlen napsütésben készült. A jelenetet megörökíti ugyan, de nincs igazi hangulata. A fa részletei elterelik a figyelmet, egy nem túl tetszetős árnyéksáv húzódik végig a kép alján, és még egy hanyag, a fotós alakját idéző árnyék is tisztán kivehető. Egy későbbi napszakban, amikor a fa már árnyékban volt, újabb felvételt készítettünk ugyanerről a látképről: egy kevésbé részletes, ugyanakkor sokkal hangulatosabb fotó született. Itt az égbolt színes, a fa merész árnyékként jelenik meg, a távoli, ködös táj pedig sokkal drámaibb hatást kelt.

4. Ügyelj a vízszintes helyzet megőrzésére: tartsd egyenesben a horizontot

Egy, a Canon Digital Photo Professional szoftverben megnyitott kép egy fáról, a háttérben felhős égbolttal.

A ferde horizont legjobban a fényképezőgépen belül, a rácsvonalak vagy a szintjelző segítségével korrigálható, de kivágással a felvétel elkészülte után is könnyedén javítható.

Egy állványon álló Canon EOS RP fotója, a kihajtható képernyőn rácsvonalakkal és elektronikus horizonttal.

A horizont egyenesbe állításához a harmadoló négyzetháló mellett a számos fényképezőgépben, többek között az itt szereplő Canon EOS RP készülékben is elérhető szintjelzőt is használhatod.

Fényképezés közben különböző módokon gondoskodhatsz arról, hogy a horizont vízszintesen jelenjen meg. Aktiváld az Élő nézetet, és állítsd egyenesbe a horizontot a harmadoló négyzetháló segítségével. Állvány használata esetén lehetséges, hogy egy hasznos vízmérték is lapul az állványfejben. Még ha rendelkezel is ezekkel a segédeszközökkel, akkor is előfordulhat, hogy időnként korrigálnod kell néhány egyenetlen képet. A Canon Digital Photo Professional szoftverben mindez gyerekjáték. Egyszerűen csak használd a Kivágás eszköz beállításainál található szögcsúszkát a dőlésszög korrigálásához.

5. Maradj fókuszban: ügyelj az elő- és háttér élességének megőrzésére

Mohával benőtt fák egy ködbe burkolózó erdőben.

Az első kép f/4-es rekeszértékkel készült, a háttér pedig észrevehetően lágy. A kép egy Canon EOS RP fényképezőgéppel, illetve egy Canon RF 35mm F1.8 MACRO IS STM objektívvel és 1/160 mp, f/4, ISO 100 beállításokkal készült.

Éles kép ködbe burkolózó erdőben álló, mohával benőtt fákról.

Az f/16-os szűk rekeszérték használatának köszönhetően az előtér és a háttér egyaránt éles. A kép egy Canon EOS RP fényképezőgéppel, illetve egy Canon RF 35mm F1.8 MACRO IS STM objektívvel és 1/80 mp, f/16, ISO 800 beállításokkal készült.

A tájfotózásnál gyakran az a cél, hogy a lehető legtöbb részlet visszaadása érdekében a jelenet egészét tökéletes élességgel örökítsük meg. Ezt maximális mélységélességnek nevezzük. Az eléréséhez szűk rekeszértéket (magas f-számot) kell beállítanod. A fenti példákon megfigyelhető, hogy mi a különbség a nagy és a szűk rekesszel készített tájképek között.

Az első képen f/4-es rekeszértéket használtunk. Az előtérben látható fa élesen jelenik meg, az azt körülölelő táj azonban lágyabb. A második képen használt szűkebb, f/16-os rekeszérték az elő- és hátteret egyaránt tisztábban örökíti meg. A nagy rekesz igen hasznos lehet, ha a táj egyetlen kulcsjellemzőjét szeretnéd kiemelni, legtöbbször azonban a szűk rekeszérték és a maximális mélységélesség a célravezetőbb. A tájképekhez használandó rekeszérték beállításának egy egyszerű módja, ha AV üzemmódra váltasz, majd a tárcsa segítségével megadsz egy szűk rekeszértéket, például az f/16-os értéket. Figyelj oda a záridőre – ha túl alacsony, előfordulhat, hogy az elmosódott képek elkerülése érdekében állványt kell használnod vagy növelned kell az ISO-értéket.

A lehető legélesebb képek elkészítéséhez érdemes az objektív „optimumának” használatával fotóznod. Általános szabályként elmondható, hogy az objektív a legnagyobb rekeszérték-beállítástól két f-értéknyire biztosítja a legélesebb eredményt. Ha tehát olyan objektívet használsz, amelynél a legnagyobb beállításnál f/2.8 az f-érték, az adott objektív esetében az optimum az f/5.6 érték körül helyezkedik el.

A tájfotósok körében gyakori problémának számít, hogy ha ráfókuszálnak valamire az előtérben, azzal azt kockáztatják, hogy az adott dolog mögött minden túl lágyan jelenik meg a képen. Ez fordítva is igaz: ha a háttérben lévő elemekre fókuszálunk, az előtér lesz homályos. A hiperfokális távolsággal való fókuszálással megkeresheted, melyik a legközelebbi pont, amelyre ráfókuszálva a háttér élessége még megfelelő, így a felvételed nagyobb része lesz éles. A technika nem olyan bonyolult, mint amilyennek hangzik, ráadásul a Photo Companion alkalmazásban elérhető mélységélesség (DOF) és hiperfokális távolság kalkulátor elvégzi helyetted a munka oroszlánrészét.

6. Tájfotózási szögek: ne csak szemmagasságból fotózz

Tengerparton guggoló fényképész, aki alacsony szögből szeretne lefotózni egy viktoriánus világítótornyot.

Az alacsonyabb szög erőteljesebb kompozíciót tesz lehetővé, mivel kiemeli a tükröződést, valamint leszűkíti a tengerpartból látható jellegtelen sávot.

Viktoriánus világítótorony tükörképe a homokon összegyűlt víz felszínén.

A változtatható képszögű kijelző használatával a felvételt szokatlan magasságokból is egyszerűen komponálhatod meg. A kép egy Canon EOS RP fényképezőgéppel, illetve egy Canon RF 24-105mm F4-7.1 IS STM objektívvel és 1/100 mp, f/11, ISO 4000 beállításokkal készült.

A szemmagasságból történő fotózás gyakori technika, ez azonban nem mindig eredményez kifejezetten érdekes felvételeket. Tartsd magasabban vagy alacsonyabban a fényképezőgépet, és kísérletezz különböző magasságokkal – így érdekesebb szögeket is felfedezhetsz. A tükröződések például gyakran sokkal jobban mutatnak, ha a fényképezőgépet közvetlenül a víz felett tartjuk. Sokat segíthet, ha változtatható képszögű kijelzővel rendelkező fényképezőgépet használsz, mint amilyen a Canon EOS RP is, az ilyen készülékekkel ugyanis kényelmes magasságban komponálhatod meg a képet, miközben a fényképezőgépet közvetlenül a talajnál vagy magasan a fejed felett tartod.


Írta: James Paterson

Kapcsolódó termékek

Kapcsolódó cikkek

  • Egy tájképfotós, aki egy Canon EOS RP fényképezőgép keresőjébe néz, közben felvételt készít egy hullámzó mezőről.

    TÁJFOTÓZÁS

    A kézi tájfotózás alapjai

    Tudd meg, hogyan készíthetsz lélegzetelállító tájképeket állvány nélkül.

  • A river flowing through a landscape of mossy rocks.

    A FOTÓZÁS ALAPJAI

    Sajátítsd el az expozíció megfelelő használatát

    Fedezd fel hogyan módosíthatod a fény mennyiségét képeiden, hogy új megvilágításba helyezhesd fényképeidet.

  • Egy előtte és utána kép egy mocsaras tájról, balra a szerkesztés nélküli változat, jobbra pedig a fekete-fehér.

    A SZERKESZTÉS ALAPJAI

    Hogyan szerkesszük a nyomtatásra szánt tájképeket?

    Szerkesztőtechnikák, melyekkel a festői képek műalkotásokká változtathatók.

  • Trees reflect in a lake in Scotland with a mountain in the background

    TÁJFOTÓZÁS

    5 kiváló tipp time-lapse tájképek készítéséhez

    Keltsd életre a tájképeket a time-lapse javaslataink segítségével.