Hasznos tippek egyedi stílusú utcai képek és videók készítéséhez

Az utcai fotózás azóta van jelen, amióta a fényképezőgépek könnyen hordozhatóvá váltak. Ez a műfaj számos különféle stílust ötvöz, ugyanakkor tágan értelmezve minden nyilvános helyen készített, nem beállított felvétel ide tartozik. Az emberek többségének az 1960-as évektől az 1980-as évekig tartó New York-i stílus jut eszébe, ha a szó szoros értelmében vett utcai fotózásról van szó – dinamikus felvételek, amelyeket néha közvetlenül az emberek arcába fotózva készítettek. Azonban, mint a fotózás összes zsánere, ez is továbbfejlődött.

Manapság, amikor már mindenkinek van okostelefon a zsebében, a komoly utcai fotósok a fényképezőgéppel készített felvételeik minőségével és a kreativitásukkal tűnnek ki. Talán ragaszkodnak a New York-i stílushoz, de utcaképeiket mégis a maguk egyedi módján készítik el.

Vegyük például Andres McNeillt. Az Egyesült Királyságban, Glasgow-ban élő fotós jelentős követőtáborra tett szert a közösségi oldalain a skót városról készített drámai, építészeti elemekben gazdag felvételeinek köszönhetően. Andres számára az épületek az elsődlegesek, az emberek csak másodlagosak.

Most megosztja az utcai fotózással kapcsolatos tippjeit.

• Figyeld meg a világot
• Találd meg azt a stílust, amelyik megihlet
• Légy tisztelettudó
• Utcai videózás
• Felvételkészítés közösségi oldalakra
• Utcai fotózáshoz szükséges felszerelés
• Öt tipp a kreatív utcai fotózáshoz

Amikor Andres elindul egy egész napos fotózásra, szándékosan kerüli, hogy túlgondolja a helyszínt – inkább arra reagál, amit éppen lát. De ettől függetlenül azért van egy elképzelése arról, hogy mit is keres tulajdonképpen. „Annyiban egy kicsit más vagyok sok utcai fotóshoz képest, hogy figyelembe veszem a városi építészetet” – magyarázza. „A méretarányok megjelenítése érdekel. Szeretem, ha van egy hatalmas épületet, amellyel az előtérben lévő emberek kontrasztot alkotnak.”

Andres addig sétálgat, amíg meg nem találja azt a helyet, amely érzése szerint hatásos kompozíciót fog eredményezni, majd felkészíti a fényképezőgépét, és kivár. „Rábukkanok egy háttérnek ideális, gyönyörű épületre, amelyhez képest az előtte elhaladó ember szinte másodlagos” – állapítja meg. Ami az ideális alanyt illeti, ezt gyakran a vizuális ismétlődés vagy egybeesés határozza meg – „mondjuk valaki zöld felsőben áll egy olyan óriásplakát mellett, amely pont egy zöld felsőt viselő embert ábrázol... ilyesmik”.

Amikor egy jelenetben embereket fotózok, fontos, hogy szem előtt tartsam a fókuszpontot – legyen az az elsődleges alany szeme, a tömeg közepén lévő egyik ember arca vagy olyasvalaki, aki épp elsiet az utcán.

A mozi fontos kapcsolódási pont Andres számára, aki úgy komponál meg egy képet, „mintha csak egy film bevezető felvétele lenne”.

Külön kihangsúlyozza, hogy ha az utcai fotózásról van szó, nincs „egyetlen bevált módszer”. Andres érdeklődését leginkább az épületek formái és mintái keltik fel, legyen szó 19. századi viktoriánus építményekről vagy a Glasgow utcáin itt-ott fellelhető brutalista stílusú szerkezetekről. „Előszeretettel használok vezérvonalakat, ilyenkor egy épület vonalai elvezetnek egy alanyhoz. Néha olyan felvételeket készítek, hogy a kép széleit egy-egy épület határolja, középen pedig egy ember vagy mondjuk egy taxi közelít felém.

„Számtalan lehetséges megközelítés létezik” – teszi hozzá Andres. „A régi módszer mindig a 35 mm volt, néha csípőmagasságból, közelről fotózva, manapság viszont a legkülönfélébb fókusztávolságokat használjuk. Ha introvertáltabb típus vagy, használhatsz 85 mm-est vagy 200 mm-est, és az utca túlsó oldaláról fotózva olyan pillanatokat örökíthetsz meg, amilyeneket 35 mm-es fókusztávolságból talán elszalasztanál.”

Mindig érdemes utánajárni, hogy milyen törvények vonatkoznak az utcai fotózásra ott, ahol felvételeket szeretnél készíteni – de általában az országok többsége engedélyezi a nyilvános helyeken történő fotózást, hacsak nincsenek érvényben egyéb előírások. Ebbe beletartozik az utcán közlekedő gyalogosok és a közterületeken, például parkokban lévő emberek fotózása is.

Ennek ellenére az idegenek fotózása ijesztő feladat is tud lenni. „Csak légy őszinte azzal kapcsolatban, amit csinálsz, és hagyd, hogy sugározzon belőled a lelkesedés” – tanácsolja Andres, aki általában először elkészíti a felvételt, és ha megoldható, odamegy az alanyhoz és beszélget vele, majd megmutatja neki a képet a fényképezőgép kijelzőjén. Azt is felajánlhatod az illetőnek, hogy elküldöd neki a képeket, vagy megadhatod neki az elérhetőségedet a közösségi oldalaidon, hogy online meg tudja nézni a képeket.

A legtöbb ember megértő, de Andres boldogan törli a képet, ha mégis arra kérik.

Nem meglepő, hogy Andres a mozifilmes hatások iránti rajongásától vezetve az utcák hangulatát megragadó klipek forgatásába is belevetette magát az állóképek készítésén túl. Gyakran használ Canon EOS R5 fényképezőgépet (a mostani EOS R5 Mark II elődjét), amikor felváltva akar fotózni és videózni is, de ha kizárólag videóban gondolkozik, akkor egy EOS C70 cine fényképezőgépet vesz a kezébe, mégpedig az expozíció szabályozásában technológiai „forradalmat” jelentő beépített ND-szűrők miatt.

Az utcai videózással kapcsolatban Andres azt tanácsolja, hogy fordíts fokozott figyelmet a jelenet megkomponálására. „Az utcai fotózás engedékenyebb. Itt is szükséges gondosan megkomponálni a képeket, de azért még később is módosíthatod a kivágást. Ezzel szemben egy videónál nehezebb megoldani, ha valami mégsem tetszik a képen, esetleg takarásba került a témád – bár a 8K Canon fényképezőgépekkel kivághatod a jelenetet, így 4K vagy Full HD felbontásban mutathatod meg pontosan azt, amit szeretnél.”

Andres másik javaslata, hogy igyekezz a természetfotósok szemléletmódját átvéve türelmesen kitartónak lenni az utcai jelenetek felvételekor: „Amikor azt hiszed, hogy semmi sem történik, és már indulnál tovább egy másik helyszínre, csak maradj ott, és rögzíts még 10 másodpercet – ilyenkor fog megtörténni, amire vártál!”

Azt mondja, hogy a videózással kapcsolatos hozzáállása „nagyon hasonló, de egyben nagyon különbözik is” a fényképezéstől. „Tudom, hogy ez egy paradoxon! Szeretem a „run and gun” jellegű, dokumentarista stílusú videókat, amelyek hasonlítanak annyiban az utcai fotózáshoz, hogy az elkapott pillanatokon alapulnak. De emellett a két műfaj más-más elven működik. Az utcai fotózás során az emberekre összpontosítunk, akiket a képbe foglalunk, az utcai videózáskor viszont az emberek majdhogynem másodlagos szerepűek. Ez a műfaj sokkal inkább a fényről és az épületekről szól – lényegében a teljes helyszínt akarjuk megmutatni.”

Ez a festői megközelítés az utómunkákra is kiterjed: „Nagyon szeretem látni, ahogy minden részlet összeáll, megvadítani a színeket, és kísérletezni, milyen őrült látványt lehet előállítani. Nagy rajongója vagyok például a Blade Runnernek azért, amilyen valóságtól elrugaszkodott színeket használ.”

Andres a következőképpen fogalmaz a jelenetek összeszerkesztéséről a közösségi oldalakon történő megosztáshoz: „Egy jó építészeti elemeket láttató kompozíciót keresek, és szeretem úgy keretezni a jelenetet, hogy az emberek ki-be sétáljanak a képből. Jól működik az is, ha a tömegben sétálva egy épületen tartom a fókuszt. Szeretek a sétáló gyalogosokon vagy az elhaladó kerékpárosokon is végigpásztázni, hogy egy kis mozgást hozzak be a képbe.”

Az utcai fotók és videók megosztása a közösségi csatornákon nagyszerű módja annak, hogy új és még nagyobb közönséget érj el. Andres számára a közösségi média kulcsfontosságú volt a pályája kezdetén: „Csak erre tudtam támaszkodni, mivel semmit sem tudtam a weboldalkészítésről vagy a keresőoptimalizálásról.”

A közösségi médiában szerinte egyre inkább a videó veszi át az uralmat, ezért most kifejezetten a saját csatornái számára készített klipeket forgat. Egy purista valószínűleg azt mondaná, hogy mindent fekvő tájolásban kell videózni, de ez – a YouTube-on kívül ­– nem ideális megoldás a közösségi médiában. Ezért néha szándékosan függőlegesen veszem fel az utcai jeleneteket. És ennek meg is van az eredménye, mert a TikTokon sokkal jobban fogadják az álló formátumú felvételeket.” Az elsősorban videózásra való Canon EOS R50 V függőleges állványfoglalattal rendelkezik, hogy a lehető legtöbbet hozhasd ki ezekből a lehetőségekből.

A függőleges kompozíció gyakori az építészetre összpontosító utcai fotózásban, de Andres szeret fekvőben fotózni. „Az Instagramon arra is van lehetőség, hogy egy 4×5-ös keretben három egymás fölött elhelyezett fekvő videót jelenítsünk meg. Ez akár a vizuális történetmeséléshez is felhasználható.”

Amikor arról van szó, hogy milyen képeket érdemes kiválasztani a közösségi oldalakon történő megosztáshoz, Andres azt javasolja, hogy ne próbálj meg mások kedvében járni: „Megtanultam, hogy ne másoknak készítsem a fotóimat, és csak azt igyekezzek megörökíteni, ami számomra érdekes.”

Bár a közösségi média világa folyamatosan változik, Andresnek van egy jól bevált tippje arra, hogyan szerezz egyre több követőt utcai fotós tartalmaidhoz, és tartsd fenn az érdeklődésüket: maradj mindig interaktív. „Vannak alkotók, akik csak kiteszik a posztjaikat, és figyelmen kívül hagyják az üzeneteket. Én nem vagyok ilyen. Van egy törzsközönségem, akik napi szinten kommunikálnak velem, és bár nincs olyan sok követőm, mindig rászánom az időt, hogy válaszoljak az összes kommentre, és mindenkivel beszélgessek, aki érdeklődést mutat. Nyilvánvaló, hogy ha már milliónyi követőd van, akkor ezt nem teheted meg, de azt hiszem, a közösségi médiában is fontos a kölcsönösség.”

A Canon tükör nélküli EOS R rendszerű fényképezőgépeinek kompakt mérete és gyenge megvilágítás mellett nyújtott kiváló teljesítménye a teljes képmezős EOS R8 és EOS R6 Mark II gépektől az APS-C érzékelős EOS R10 és EOS R50 gépekig terjedően remek választás az utcai fotózáshoz. Ha zsebre tehető készüléket szeretnél, jó választás lehet számodra egy kompakt fényképezőgép, például a Canon PowerShot V1, amely a kiváló képminőséget a tartalomkészítők számára hasznos, fejlett fotós és videós funkciókkal ötvözi.

Andres általában rövid záridővel készít sorozatfelvételeket. „Szeretem kiragadni a megfelelő pillanatot az eseményekből, és nem akarom elszalasztani a hőn áhított felvételt” – magyarázza.

Az utcai fotósok régebben 35 mm-es vagy 50 mm-es objektívet használtak, mert ezek állnak a legközelebb ahhoz, ahogyan az emberi szem látja a világot, ezáltal természetes perspektívát biztosítanak. A Canon RF 50mm F1.8 STM és RF 35mm F1.8 MACRO IS STM egyaránt gyönyörű, egyenletes bokeh-hatást biztosít, a nagy rekeszértékek pedig képesek mozifilmes érzetet kelteni, kiemelve az alanyt, miközben a háttér elmosódott marad.

Ha azonban a háttér ugyanolyan fontos, mint az alany, a nagy látószögű objektív talán jobb választás. A rendkívül kompakt Canon RF 28mm F2.8 STM sokoldalú fókusztávolsága és nagy rekeszértéke lehetővé teszi a háttér elmosásával való kísérletezést, így ideális objektív utcai fotózáshoz. Az univerzális Canon RF 28-70mm F2.8 IS STM optikai képstabilizátora minimálisra csökkenti a fényképezőgép bemozdulását, egyúttal pedig sokoldalúságról gondoskodik a nagy látószögű városi jelenetek és a bensőségesebb utcai portrék elkészítéséhez. „Időnként szeretem, hogy rá tudok közelíteni a dolgokra, és különböző perspektívákat hozhatok létre” – mondja Andres.

A teleobjektívvel történő fotózás azt jelenti, hogy bizonyos távolságot tarthatsz saját magad és az alany között, így nem kell betolakodnod az illető privát szférájába. A Canon RF 24-240mm F4-6.3 IS USM egy roppant sokoldalú, 10-szeres zoomobjektív, amely ideális, ha csupán egy objektívet szeretnél használni, amelynek viszont minden helyzetben megfelelő a fókusztávolsága.

Az egyedi képek készítéséhez próbálj szokatlan szögből vagy nem mindennapi nézőpontból fotózni. Andres többek között azt szereti Glasgow-ban, hogy dombjai különböző perspektívákat és rétegeket kínálnak, amelyeket jól keretbe tud foglalni. Az emelkedők ráadásul a naplementék megörökítéséhez is nagyszerűek.

Az is egy igen hasznos technika, ha tükröződéseket keresel az ablakokon vagy más fényes felületeken. Ne csak ablakokkal, hanem pocsolyákkal és folyókkal is kísérletezz az érdekes kompozíciók megalkotása érdekében.

Ha utcaképeket készítesz, gondold át, hogy mitől egyedi a saját városod, és ezt használd a képeid érdekessé és egyedivé tételéhez.

A fényképezőgép rázkódását a fotósok általában igyekeznek elkerülni, de az expozíció közbeni szándékos mozgatás lenyűgöző, absztrakt utcai felvételeket eredményezhet, és egyben csodálatos módja annak, hogy egy hely hangulatát közvetítsd.

A legfontosabb, hogy olyan záridőt állíts be, amely elég hosszú az elmosódás létrehozásához, de elég gyors ahhoz, hogy az emberek és a formák benyomását keltse. Próbáld meg a fényképezőgépet Záridő-előválasztás (Tv) üzemmódra állítani 1/15 másodperces zársebességgel. A fényképezőgép fényérzékenységét kiindulási pontként állítsd ISO 100 értékre, és a környezet fényviszonyai alapján módosítsd a beállítást, amíg el nem éred a megfelelő expozíciót. Ezután az exponálógomb lenyomásakor végezz a fényképezőgéppel rövid, éles mozdulatot. A fel-le mozgás jól működik olyan jeleneteknél, ahol emberek is vannak, mivel megőrzi a szereplők alakját, de az oldalirányú mozgást, az éles forgatást és a gyors zoomolást is kipróbálhatod.

Záridő-előválasztás (Tv) módban az ISO-érzékenységet Auto értékre is állíthatod – ez a legtöbb fényképezőgépen elérhető – így kizárólag a zársebességre kell koncentrálnod.

A fotósok gyakran kerülik a közvetlen napfényben való fényképezést napközben, mert az merész kontrasztot hoz létre mély árnyékokkal. De ha utcai fotózásról van szó, ez a kontraszt lehetővé teszi, hogy leegyszerűsítsd és feltűnő absztrakt formákká alakítsd a zsúfolt jeleneteket. Amikor a csúcsfényekre mérsz fényt, a képeken lévő árnyékok szinte teljesen feketévé válnak, és részletek nélküli formákat alkotnak.

Ennek legegyszerűbb módja az expozíciókompenzáció használata. Egyszerűen csak állítsd az expozíciót egy-két fokkal alacsonyabb értékre, hogy a jelenet sötétebb legyen, így az árnyékok mélyek lesznek, és a jelenet világos napfényben lévő részei is hangsúlyosak maradnak.

Az 1800-as évek óta népszerű dupla expozíció lehetővé teszi, hogy egy képet egy másikra helyezz, és így lenyűgöző hatást érj el. A Canon EOS R8 és EOS R7 sok más korszerű fényképezőgéphez hasonlóan speciális többszörös expozíciós módot kínál, amellyel már a fényképezés közben létrehozhatod ezt a hatást. Egyszerűen kapcsold be az üzemmódot, állítsd be a kívánt expozíciószámot, és kezdj el fényképezni. Segítségképpen a képernyő a második (vagy harmadik, vagy negyedik – az üzemmód akár kilencet is megenged) képkocka készítésekor előnézetet jelenít meg az elért hatásról, így beállíthatod a felvételt a legérdekesebb összeállításhoz.

Amikor dupla expozícióhoz keresel témákat és jeleneteket, ne feledd, hogy a világosabb területek ugyanolyanok maradnak, vagy világosabbak lesznek, soha nem sötétebbek. Ez azt jelenti, hogy a sötétebb épületek és alakzatok világos háttérrel, például az éggel szemben merész képeket eredményezhetnek.

Az utcai fotózás egyik legszórakoztatóbb része az érdekes részletek sokfélesége, amelyek mindenütt jelen vannak, az absztrakt építészeti vonalaktól a színes táblákon, textúrákon és tipográfiákon át egészen a tükröződésekig. A legjobb absztrakt fényképek gyakran egyszerű kompozíciókból születnek. Ha egy-két részletre koncentrálsz, és minden mást kizársz, gyönyörű fotókat készíthetsz, amelyek felidéznek valamit a minket körülvevő, tágabb környezetünkből. Az ilyen képekből csodálatos faliképek is készülhetnek, miért ne nyomtatnád ki a kedvenceidet?

Az utcai fotózás a legszélesebb körben művelhető fényképezési stílus. Ahhoz, hogy belevágj, nincs szükséged bonyolult, drága felszerelésre. Nem kell kontinenseket átutaznod, hegyeket megmásznod, vagy hetekig kuksolnod a rejtekhelyeden, amíg egy ritka állatfaj fel nem bukkan. Mindössze annyi a dolgod, hogy fogod a fotóstáskád, a lakóhelyed környéki utcák felé veszed az irányt, és elkezdesz felvételeket készíteni. Ráadásul ezt a készséget gyakorlással tökélyre tudod fejleszteni. „Amíg nem áll rá a szemed, fogalmad sincs, milyen hihetetlen pillanatok születnek folyton” – mondja Andres. „A lényeg a türelem.”

A lenyűgöző témák ott vannak egy lépésre tőled. Úgyhogy indulj el, készülj fel, és exponálj.



Írta: Rachel Segal Hamilton, James Paterson és Marcus Hawkins