Ana Pratas elárulja egyik megközelítési módját a családi fotózáshoz

@anapratasfotografia

A hisztirohamoktól az esti mesékig, Ana Pratas mindent lencsevégre kap. Ismerd meg a családi fotóst, aki dokumentarista stílust és technikát használ, hogy megörökíthesse az igazán őszinte pillanatokat.

Mióta vagy fényképész, és hogy kerültél bele ebbe a világba?

Jó régen kezdtem fényképezni, de akkor még csak hobbi szinten. Aztán 2011-ben magasabb szintre léptem, így mikor megszűnt a munkahelyem, főállású fotós lettem.

De a fényképészet mindig is fontos volt az életemben. Gyerekkoromban anyukám rengeteg képet készített rólam, és ezeket most mind nagy becsben tartom. Kinyomtatta és albumokba tette őket, hogy megőrizhesse magának, nekem, a barátainknak és családtagjainknak. És én nagyon örülök, hogy így tett.

Mindig családokat fényképeztél?

Nem, mikor először fogtam a kezembe a fényképezőgépet, különösebb cél nélkül fotóztam. Aztán egy nap valami összeállt, és felfedeztem a családi fotózást. Rájöttem, hogy élvezem, amit csinálok, és jó is vagyok benne. Igyekeztem mindent elsajátítani a fényképezésről, szivacsként szívtam magamba az információkat, és rengeteget gyakoroltam. Az ismerősi körömből kezdtem el családokat fotózni, az első képeket 2011-ben készítettem.

A fotózás ezen ágának szeretetét a gyerekkoromra vezetem vissza. Nagyon boldog gyerekkorom volt. A család és a fotózás szeretete számomra elválaszthatatlan.

@anapratasfotografia

Mit gondolsz, fontos megörökíteni, kinyomtatni és megőrizni a gyerekek kiskori pillanatait, akár nekik a későbbiekre, vagy a szülőknek?

Szerintem ez a gyerekek és a felnőttek miatt is fontos, bár én inkább a gyerekeknek fényképezem. Hiszen később, akár húsz, harminc év múlva, nagy kincs lesz nekik egy-egy ilyen régi kép, csakúgy, mint nekem a gyerekkori képeim. Később nem feltétlenül emlékeznek ezekre a dolgokra; egy-egy jellegzetes mozdulatra, háziállatokra, vagy a szüleik kinézetére. A különböző helyek is hasonlóan fontosak: az első otthon, a kert, ahol biciklizni tanultak, vagy a szoba, amin a testvérükkel osztoztak.

Szóval nálam a gyerekek vannak fókuszban.

Szeretjük a képeid hitelességét, mint pl. amikor gyerekek hisztirohamait örökítetted meg. Van benned felelősségérzet ilyen szempontból, hogy minél élethűbb képeket készíts?

Igen, igyekszem minél élethűbb képeket készíteni. Ha fotózok, általában egész napokat eltöltök a családokkal. Nem irányítom őket, nem kérem, hogy pózoljanak. Úgy viselkedek, mint egy barát. Mindent látni akarok, de természetesen. Nem akarom megzavarni őket, fontos, hogy ők is önmaguk lehessenek, hitelesen. Ha elkezdem irányítani őket, vagy utasításokat osztok, pont a mindennapi életük lényege vész el.

@anapratasfotografia

Milyen felszerelést használsz az ilyen jellegű munkához?

A Canon 6D fényképezőgépet és a Canon EF 100mm f/2.8 Macro USM objektívet használom. Szeretem, ha minél könnyebb a felszerelésem, hiszen sokat vagyok mozgásban, és szerintem a könnyű Canon 6D tökéletesen megfelel erre a célra.

Szeretem a mélységélességet, amit a 100 mm-es objektívvel mindig el tudok érni, különösen, ha kinti, dokumentarista stílusú képekről van szó. Ezért az összegért ez a képminőség a legjobb, amit a piacon találtam.

Hogyan tudsz őszinte történeteket lefényképezni, anélkül, hogy megzavarnád a családot?

Kapcsolatba kell kerülni velük. Játszom a gyerekekkel, együtt ebédelek vagy vacsorázok a családdal, megyek velük mindenfelé. Néhány óra elteltével hozzászoknak a jelenlétemhez, és minden természetes mederben folyik. Bár a jelenlétem egy kicsit mindig zavarni fogja őket – ez elkerülhetetlen. De van különbség aközött, hogy csak ott vagyok, vagy igazán velük vagyok: ezért próbálok nem paparazzi módjára fotózni, hanem tényleg kapcsolatba kerülni velük, mert így kapok igazán természetes pillanatokat.

Bizonyára sokat találkozol büszke szülőkkel, akik szívesen osztanak meg történeteket a gyerkőcükről. Van számukra tanácsod, hogyan érdemes kinyomtatni és bekeretezni a képeket?

Mindig arra bátorítom a családokat, hogy nyomtassák meg és őrizzék meg a képeket. Vannak több mint 100 éves képeink is, és a mai technológiával a képek még ennél is tovább megőrizhetők lesznek. Így nem csak arról van szó, hogy megvannak ezek a képek, hanem tényleg meg is őrzi őket az ember.

Fontos, hogy vegyünk fotóalbumokat – ez az egyik legszebb módja a képek „kiállításának”. Az albumban többször meg lehet nézni őket, el lehet mesélni a hozzájuk köthető történeteket a családtagoknak, barátoknak, majd maguknak a gyerekeknek is.

Szerinted ez összehozhat családokat?

Szeretem azt hinni, hogy igen. Azt vettem észre, hogy a családtagok, akiket fotózok, amúgy is nagyon közel állnak egymáshoz. Próbálok észrevehetetlen momentumokat megragadni, mint pl. egy testvérek közötti spontán, kedves gesztus, vagy egy olyan részlet, amely hangsúlyozza a gyerek személyiségét. Látva ezeket a pillanatokat, az emberek szerintem rájönnek, hogy mi minden köti össze őket.

Melyik a kedvenc családi képed, és miért?

Kettő is van. Az egyik beállított képnél próbáltam összeterelni a családot, de az egészből egy nagy káosz lett. Az egyik gyerek elrohant, az anyja utána, az apa meg a babával a kezében utánuk – na, ez egy igazi családi kép lett. Messze nem tökéletes, senki nem vigyorog a fényképezőgépbe, de vicces és valós képet fest.

A másik kedvenc képemen egy anya éppen altatja a gyermekét. A kép nagyon sötét, és magas az ISO érték, szóval elég zajos. Technikailag nem ez a legjobb képem, de egy intim pillanatról szól – így nekem felbecsülhetetlen.

Van valamilyen tanácsod a családokat fotózó fényképészek számára?

Általában egy játékot játszom a gyerekekkel, hogy könnyebben ellazuljanak, ez a „komoly játék”. Azt mondod a gyereknek, hogy nagyon komolynak kell lennie, nem szabad mosolyognia, vagy nevetnie. A legtöbbjüknek ez persze nem sikerül, és hamarosan kitör belőlük a kacagás.

Mindig próbálok valami szórakoztató környezetet találni a fotózáshoz, mint a parkok vagy strandok, vagy olyan helyet, ahol jól érzik magukat, mint pl. az otthonukban. Összességében azt hiszem, ha szereted a gyerekeket, az egész csak természetesen fog jönni.

Ezen kívül meg – gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás!

@anapratasfotografia

Ana fotós táskája

Pixma TS8250 sorozat

Canon EF 100mm f/2,8 Macro USM

Canon EOS 6D*

Egyértelműség és lendület érdekében szerkesztett válaszok.

*A Canon EOS 6D Mark I már nem elérhető; az újabb modellel kapcsolatos további információkért keress rá a Canon EOS 6D Mark II fényképezőgépre.



Írta: Sasha Newbury