A természet titkainak fotózása: a vadvilág visszatelepítésének története

Szélfútta sziklák, tóparti mocsarak és békés erdők – a természetes élőhelyek vonzzák a természet- és tájfotósokat, akik türelemmel örökítik meg a folyamatos változást és fokozatos növekedést az évszakok során. A fotózással azonban néha az idő során bekövetkező mélyrehatóbb változások is megörökíthetők és megünnepelhetők, például ahogyan egy elhagyott kőfejtőt visszahódít a természet, és szépen lassan visszanyeri az eredeti, természetes állapotát.

Gayle, a Natured Secrets mögött álló fotós szenvedélye a biodiverzitás és a zöld területek vadvilágának visszatelepítése. Dokumentálta a saját háza táján, az Egyesült Királyságban zajló vadvilágvisszatelepítési projekt lassú előrehaladását, és reméli, hogy munkája másokat is arra inspirál, hogy saját kertjük egy kis területét visszaadják a természetnek.

A történet 20 évvel ezelőtt kezdődött, amikor Gayle egy erdőt telepített az otthona mellé a Pennine hegylánc területén, Északnyugat-Angliában, és egy használaton kívüli kőfejtőt és egykori nyércfarmot a vadon élő állatok virágzó paradicsomává alakított.

Most, hogy a táj újra befogadja az állat- és növényvilágot, Gayle azon törekvése, hogy ne legyenek határok a kertje és a helyreállított terület között – „reményteli utazás” – megvalósul, és a vadon élő állatok számára megfelelő élőhely jön létre.

„Amikor megérkeztünk, szerettem volna egy „otthonos környezetet” kialakítani ezen a tágas területen, hogy a helyszínnel való kapcsolódás mellett a környezettel is közelebbi kapcsolatba kerülhessek” – mondja Gayle, aki a Lancasteri Egyetemen természetvédelmi tudományokból és ökológiából szerzett MSc diplomát. „Az eredeti táj az ipari tevékenységek következtében átalakult, és csak egy pusztaság maradt belőle. Mióta azonban a kőfejtés megszűnt, a helyszínen megkezdődött a természet újbóli térnyerése. Újjászületés.

„Azzal kezdtük, hogy az átalakulást elősegítve különféle növényeket telepítettünk, és kerteket építettünk ki, hogy rendezettebbé váljon a terület. Soha nem tekintettem rá úgy, hogy kertet építünk ki. Mi csak „megszelídítettük a természetet”.”

Mivel a terület lassan kezd helyreállni, Gayle úgy látja, hogy ez egy tökéletes alkalom egy hosszú távú fotóprojekt megvalósításához. „Néhány évig a Chelsea School of Botanical Art iskolában tanultam, és mindig is úgy éreztem, hogy [a természet] megérdemli, hogy dokumentáljuk" – mondja. „Lehet, hogy ez különböző folyóiratokban vagy mikro-weboldalakon történik, de számomra ez jelenti a tudomány és a kreativitás kettéválasztását. Ez volt az a pont, ahol reméltem, hogy a fotóim egy kicsit másak lesznek.

„Az elhagyatott kőfejtő még az ipari múltunk sebeit viseli magán, de a területet folyamatosan visszahódítja a természet. A történelem, az ipar, a geológia, a vadvilág és a növényvilág lélegzetelállító ötvözetét megtestesítő terület gondozójaként a terület útját, fejlődését és biodiverzitásának növekedését szeretném megörökíteni a fotózás segítségével.”

A terület ma már hemzseg a vadon élő állatoktól és növényektől, többek között barna vadnyulaktól, dongóktól, pacsirtáktól, pólingoktól, bíbicektől, kéksávos légivadászoktól, vércséktől és őzektől, így könnyen érthető, miért vált a fotósok paradicsomává. A vizes élőhelyek, a füves területek és erdei bozótosok színes sokasága, valamint a virágokban gazdag szénás rétek vonzzák a vadon élő állatokat.

„Az elmúlt 20 év során segítettünk a terület regenerálásában, édesvizű forrásokat tártunk fel, hogy a nagyobb, völgyes területeken található vizes élőhelyek számát növeljük, és a már meglévő, sziklahomlokzat melletti tavakat összekötöttük egy sor új, nem bélelt tóval” – mondja Gayle.

„Őshonos lombhullató erdőket ültettünk, figyeltük, ahogy növekednek és lassan bársonyos mohákba burkolóznak, hogy egész évben buján benőtt, zöld területet biztosítsanak, és támogassák az élővilág növekedését. Az ágakat és a törzseket erősen beborítja a moha, amely közelről, felnagyítva egy elveszett miniatűr világra emlékeztet.”

Ha úgy döntesz, hogy meg szeretnéd örökíteni a saját projektedet, esetleg a kerted egy olyan szegletét, amelyet visszaengedsz a természetes elővilág számára, győződj meg arról, hogy az ehhez megfelelő fényképezőgéppel és objektívvel rendelkezel. Gayle a Canon EOS 6D Mark II fényképezőgépét az egyik makroobjektívvel párosítva használja arra, hogy megörökítse ezeket a parányi világokat. „A fényképezőgép lehetővé teszi számunkra, hogy eggyé váljunk egy adott élőlénnyel, legyen az egy közeli virág, egy rovar vagy a páfrány hátulján lévő spórák” – mondja. „Olyan dolgokat kezdesz el meglátni, amelyeket korábban soha nem vettél észre, és ez még inkább tudatosította bennem, hogy a fotózáson keresztül még inkább kapcsolatba kerülhetsz a természettel.”

Ez a kapcsolat még inkább megerősödött, mióta egy gyöngybagolycsalád jelent meg az istálló helyreállítási munkálatait követően, amelyet Gayle és a száraz technológiával dolgozó kőművesek az egykori kőfejtőben talált kőből építettek újjá. Ez most a madárvilág új otthona.

„Ha megtanulok a „fényképezőgép szemével látni”, és csendben várom, hogy a gyöngybaglyok felbukkanjanak, több más dolgot is észreveszek" – mondja Gayle. „Észreveszem a fűszálak mozgását, a fényviszonyok változását, a lepkéket, a madarakat és a virágokat, amelyekhez hozzáérnek. Egy pillanatra én leszek a préda, amikor a fényképezőgépben megjelennek a karmok, amik felettem köröznek, aztán az események hirtelen más fordulatot vesznek, amint megmozdulok. Én leszek a vadász.”

Gayle egy második teljes képmezős DSLR rendszerű fényképezőgépet használ, hosszabb, EF objektívekkel. Azzal, hogy egy fényképezőgépvázat tart a makroobjektívjeihez és egy másikat a teleobjektívjeihez, soha nem marad le egyetlen pillanatról sem, miközben objektívet cserél. Ezek az eszközök segítenek neki a drámai égbolt és a madarak, például a baglyok repülésének megörökítésében – a képstabilizálás különösen fontos, mivel nem használ állványt.

„Szükségem van az EF 600mm f/4L IS III USM objektív mesés hatótávolságára, hogy közel kerüljek a baglyokhoz” – mondja. „Itt a helyszínen messze vagyok, és nincs fedezék, ahova beülhetnék, amíg arra várok, hogy közelről láthassak egy szarvast vagy egy madarat. Még egy vörösbegyet is nehéz lefotózni, mert a fák olyan magasak. Tudom, hogy a 600 mm-es objektívvel készíthetem a legjobb felvételeket, mert az éles, mivel egy fix objektív, a Canon EF 100-400mm f/4.5-5.6L IS II USM objektív pedig lehetővé teszi számomra, hogy zoomolhassak, így akkor is megörökíthetem a madarat, ha az mozog vagy közeledik felém. Megvan a távolság.”

Gayle a vadvilágvisszatelepítési projektet felmérésekkel, virágpréseléssel, a növények alkoholban való tartósításával, valamint vázlatok készítésével és akvarellfestéssel is dokumentálta. Végső soron azonban csak élvezi az apró pillanatokat a vadon élő állatokkal, amelyeket vonz ez a hely, és szenvedélyesen hisz a természettel való interakció mentális egészségre gyakorolt jótékony hatásában. „A fényképezőgépen keresztül nézve ezeken a kora reggeleken magunkba szívhatjuk a nyugalom és a csend érzését” – magyarázza. „Ezt a lelkiállapotot úgy tudom megörökíteni, hogy megosztom ezeket a képeket a közösségi médiában, segítve ezzel másokat is abban, hogy megtapasztalják a minket körülvevő szépséget.”

Arra bátorít mindenkit, aki hasonló projekt létrehozásán gondolkodik, hogy kezdje néhány fával vagy bokorral, amelyek vonzzák a madarakat és rovarokat. „Mindig ültessünk fákat, amikor tehetjük” – tanácsolja. „Nem kell sok hely – hat-hét év múlva már lesz egy erdőd, ahol sétálhatsz, és nagyobbnak érzed majd a teret.”

Szerző: Lorna Dockerill