Asztrofotózás: tippek az éjszakai égbolt és a csillagok fotózásához

Éjjel a szabadban a csillagokat szemlélni igazán varázslatos élmény. Manapság a fényképezőgép-technológia fejlesztésének köszönhetően minden eddiginél könnyebb a szabadban megörökíteni a csodás éjszakai égboltot.

Itt arra térünk ki, hogyan működik az asztrofotózás, milyen felszerelés szükséges az éjszakai fotózáshoz, beleértve a time-lapse technikát és a fénycsíkok megörökítését, valamint hogy melyek a legjobb éjszakai fényképezési technikák és fényképezőgép-beállítások.

Mielőtt elindulsz fotózni, ne felejtsd el ellenőrizni az időjárást, hiszen a legtisztább csillagfotókhoz felhőtlen éjszakai égboltra lesz szükséged. A részleges felhőzet azonban jellegzetes hangulatot adhat az éjszakai égboltot ábrázoló fotóidhoz, szóval légy kreatív, és fordítsd hasznodra a felhőket. Tartsd szemmel a szelet: ha viszonylag mozdulatlanok a felhők, a hosszú expozícióval készülő fotókon nem lesznek eléggé elmosódottak.

Vigyél magaddal tartalék akkumulátorokat és memóriakártyákat, fejlámpát és meleg ruhát. Ügyelj arra, hogy az akkumulátorok mindig a zsebedben legyenek, mert gyorsabban lemerülnek, ha hidegnek vannak kitéve.

A legjobb éjjeli égboltot megörökítő fotók elkészítéséhez ki kell menned a természetbe, el a fényszennyezés elől. Számos online forrás, például a fényszennyezési térképek és a Bortle-skála használható arra, hogy megtaláld a fényképezésre alkalmas területeket. Keress egy csendes, mesterséges megvilágítás nélküli helyet. A város fényei nagyobb fényt árasztanak a csillagok fényeinél, de a telihold vagy a félhold is fényesebb, ezért a csillagok fotózásának megtervezésekor ellenőrizd a holdnaptárat.

Az északi féltekén a március és szeptember közötti időszak a legalkalmasabb a Tejút fotózásához, mert ilyenkor látszik belőle a legtöbb. Törekedj arra, hogy éjfél és hajnali öt óra között fényképezz, illetve lehetőleg újhold idején. A Tejút „szezonja” a déli féltekén tovább tart, februártól egészen október végéig. Léteznek olyan weboldalak és alkalmazások, amelyeken ellenőrizheted a csillagászati események pontos időpontját, így megtervezheted, hogy hova állj, és mikor kezdj fotózni.

A csillagos ég megörökítéséhez kezedbe kell venned fényképezőgéped irányítását; válaszd a manuális módot (M), és próbáld ki az alábbi beállításokat:

• Záridő: A csillagok elmozdulnak az égbolton, ahogy a Föld forog, így ha a tűhegynyi fényeket szeretnéd pontosan megörökíteni, 6 és 20 másodperc közé állítsd a záridőt. Ha ennél hosszabb záridőt állítasz be, fénycsíkokként fognak megjelenni a képen.
• Rekesznyílás: Nagyobb rekeszértéket is kell használnod (ideális esetben f/1,4 és f/2,8 között bármi megfelelhet, de az f/4 is megfelelő, ha nincs gyors objektíved). Ezzel a lehető legtöbb fényt engedheted a fényképezőgépbe, miközben az expozíciós időt viszonylag röviden tarthatod. Fontos, hogy a nagyobb rekeszérték kis mélységélességgel jár, tehát a közvetlen előtérben semmi sem lesz fókuszban.
• ISO: Fotóid expozícióját harmadrészt az ISO beállítása szabályozza. Minél nagyobb az ISO-szám, az érzékelő annál érzékenyebb a rekeszen keresztül bejutó fényre. Azonban ha túl magas számot állítasz be, a képek szemcsések lesznek. Mielőtt az ISO-beállításokkal kísérleteznél, győződj meg róla, hogy elégedett vagy a rekeszértékkel és a záridővel. Először próbáld ki ISO1600 értékkel, és fokozatosan állítsd át, így megfigyelheted, hogyan befolyásolja a felvételeket.

Az éjszakai égbolt fényképezése bármilyen fényképezőgép autofókuszát próbára teheti. Érdemes átfordítani az AF/MF kapcsolót a Canon objektívgyűrűn, és manuális fókuszra váltani. Ha az objektív nem rendelkezik ilyen kapcsolóval, válaszd az MF lehetőséget a fényképezőgép menüjében. Az olyan tükör nélküli fényképezőgépekkel, mint a Canon EOS R6 Mark III és EOS R8, megtekinthető a jelenet nagyított előnézete az elektronikus keresőben és a hátsó kijelzőn, így rendkívül pontos manuális fókuszt tesznek lehetővé. További előnye, hogy a keresőben automatikusan nagyobb fényerővel jelenik meg a kép.

A magas megapixelszámmal rendelkező fényképezőgépek, mint például a Canon EOS R5 Mark II, nagy hatással lehetnek az éjszakai égbolt fotózására, és segítségükkel megörökítheted a legapróbb részleteket is a csillagok fényképezésekor. Így érheted el azt, hogy akár a legkisebb, leghalványabb csillagok is tisztán láthatóak legyenek ahelyett, hogy teljesen hiányoznának a képről. Ez a részletesség különösen fontos, ha a nyomatokat szeretnél készíteni a csillagos éjszakai égboltot ábrázoló képekből*.

A „gyors”, azaz nagy rekeszértékkel rendelkező objektívek mindig ideálisabbak a csillagok fényképezéshez, és nem feltétlenül kerülnek egy vagyonba. A Canon RF 35mm F1.8 Macro IS STM például kiváló objektív az asztrofotózáshoz. Az objektív mérsékelten széles képmezője lefedi az éjszakai égbolt nagy részét, a nagy rekesznyílás rengeteg fényt enged be, az optikai képstabilizátor pedig lehetővé teszi az éjszakai felvételek kézből történő elkészítését. A Tejútról készült még tágasabb felvételek készítéséhez a Canon RF 16mm F2.8 STM, a Canon RF 24mm F1.8 MACRO IS STM vagy a szuper keskeny kialakítású Canon RF 28mm F2.8 STM mind ideális választás, mivel a széles képmezőt és a nagy rekesznyílást kompakt kialakítással ötvözik.

Ha a sokoldalúbb zoomobjektíveket kedveled, a Canon RF 24-105mm F4-7.1 IS STM objektívvel rendkívül széles képmezővel és teleobjektívekre jellemző fókusztávolsággal is fotózhatsz, ami azt jelenti, hogy ez a típus portrék és természetfotók készítéséhez is kiváló. Emellett képstabilizátorral is rendelkezik, amely lehetővé teszi, hogy hosszabb záridővel dolgozhass kézből készített fotózásnál. Azoknak a fotósoknak, akik még jobb minőségre vágynak ugyanezzel a fókusztartománnyal, a Canon RF 24-105mm F4L IS USM professzionális szintű, L sorozatú optikát és teljes időjárásállóságot kínál.

A Canon RF 28-70mm F2L USM lenyűgöző zoom alapobjektív az asztrofotózáshoz, és hihetetlenül nagy, f/2-es maximális rekesznyílással rendelkezik. A szélesebb végnél, ahol néhány milliméter is sokat számít, az extra szélességhez próbáld ki a Canon RF 24-70mm F2.8L IS USMobjektívet.

A Canon RF 15-35mm F2.8L IS USM ultranagy látószögű zoomobjektívvel hatalmas részt örökíthetsz meg az éjszakai égboltból, miközben továbbra is kihasználhatod az általa nyújtott nagy rekeszértéket és rugalmas zoomtartományt. A hordozhatóbb Canon RF 10-20mm F4L IS STM és a Canon RF 14-35mm F4L IS USM jó alternatíva – mindkettő csak egy f-értéknyivel lassabb, és még nagyobb maximális képmezőt biztosít –, míg a Canon RF 16-28mm F2.8 IS STM nagy fényerejű, könnyű opció.

Vitathatatlanul a legjobb Canon objektív az asztrofotózáshoz a Canon RF 14MM F1.4L VCM, amely a széles látószöget nagyon nagy rekesznyílással ötvözi, így megkönnyíti a csillagok mozgásának kimerevítését. A többi nagy fényerejű, nagy látószögű RF hibrid objektívhez hasonlóan a Canon fejlett optikai technológiáit használja az éjszakai égbolt gyönyörű, éles képeken történő megörökítéséhez, és meglepően könnyű egy ilyen lenyűgöző teljesítményű objektívhez képest. Tudj meg többet arról, hogy miért is nyújtanak előnyt az RF objektívek az éjszakai fotózás során a legjobb Canon felszerelés a gyenge fényviszonyok melletti fényképezéshez témájú útmutatónkból*.

Ha könnyű, megfizethető zoomot keresel egy APS-C tükör nélküli fényképezőgéphez, például a Canon EOS R100 vagy EOS R50 modellhez, a Canon RF-S 10-18mm f/4.5-6.3 IS STM ultra nagy látószöget kínál, amely jól működik az éjszakai égboltról készített hatásos felvételekhez, miközben mindössze 150 grammot nyom.

Emeld magasabb szintre az éjszakai égbolt fotózását azzal, hogy más elemeket is belefoglalsz a képbe, így még látványosabb képeket készíthetsz – az épületek, fák, hegyek vagy tükröződő tavak mind jó lehetőségeket kínálnak. Sokszor ha csupán a csillagokat fényképezzük önmagukban, olyan képeket kaphatunk, amelyek nem bírnak elegendő perspektívával vagy jelleggel, ezért mindig keress valami olyat, amivel egyedivé varázsolhatod a képeidet.

A hagyományos technika az élesség megőrzésére az előtértől a háttérig az, hogy az objektívet a hiperfokális távolságra állítjuk. Számos okostelefon alkalmazás áll rendelkezésre, amelyekkel kiszámíthatod ezt a távolságot. Számos modern objektív nem rendelkezik fókusztávolsági skálával, de a legtöbb Canon EOS R rendszerű fényképezőgép RF objektívek használata esetén képes megjeleníteni a fókusztávolságot a keresőben.

A különböző területek ellenőrzése nagyított előnézettel a fényképezőgép hátsó képernyőjén pontos manuális fókuszt tesz lehetővé, de a nagy rekeszérték nyújtotta kis mélységélesség miatt lehetetlen, hogy az egész jelenet fókuszban maradjon. A másik lehetőség, hogy két vagy több felvételt készítesz különböző fókusz- és expozíciós beállításokkal, külön az előtérre és külön a távoli csillagos égre beállítva, majd ezeket egyetlen képpé egyesíted egy olyan rétegmaszkokat használó szerkesztőprogrammal, mint például az Adobe Photoshop¹.

Ha mindent egyetlen felvételen szeretnél megörökíteni, de az előtérben lévő területek túl sötétek, próbáld meg vaku, például a Canon Speedlite EL-10 használatával megvilágítani őket, egyszer vagy többször is vakuzva a hosszú expozíció alatt. Kreatív megoldás lehet, ha bizonyos előtérben lévő tárgyakat vagy érdekes területeket hosszú expozícióval fotózol, és közben megvilágítod őket egy zseblámpával, vagy ha autóval érkeztél a fotózás helyszínére, akár az autó fényszóróit is használhatod erre a célra.

A csillagok mozgását bemutató fantasztikus fényvonalak megörökítése valódi kihívás, de néhány egyszerű lépést követve könnyedén elsajátítható a technika. Először állapítsd meg, hol az Északi-sark, ami egyszerűen megoldható az okostelefonos csillagtérkép alkalmazással. Ha úgy helyezkedsz, hogy az Északi-sark (vagy a déli féltekén a Déli-sark) legyen a fényképed fókuszpontja, valamint hosszú expozíciót használsz, a képen egy központi hely körül körkörös mintázat alakul ki. Ne feledd, hogy hosszú expozícióval készített képek esetén a mozgás okozta elmosódás elkerülése érdekében fontos az állvány használata.

A csillagok nem adnak túl sok fényt, ezért használj magas (800, 1600 vagy ennél is magasabb) ISO-értéket, hogy tisztán látható fénycsíkokat kapj. Kísérletezz néhány próbafotóval, mielőtt hosszú expozícióval próbálkozol, mert minél nagyobb az ISO, annál valószínűbb, hogy a kép „zajos” lesz.

Bár a csillagok 24 óra alatt fordulnak körbe teljesen az égbolton, a teljesen körbeérő fénycsíkok látványa körülbelül 60–90 perces expozícióval érhető el. Ha az északi féltekén fotózol, hasznos viszonyítási pont lehet, ha megkeresed a sarkcsillagot, amely körül látszólag a többi csillag is forog.

Sok kamerán a leghosszabb záridő 30 másodperc, ezért használd a manuális mód (M) bulb expozíció beállítását. Ezzel olyan sokáig nyitva tarthatod a zárat, amilyen sokáig csak szeretnéd. Állítsd a fókuszt végtelenre, és ha készen állsz, próbáld ki a 30 perc körüli expozíciót. Ezután ismét ellenőrizd a fotót. Lehet, hogy szükség lesz néhány próbálkozásra – és némi türelemre –, de végül olyan képeket fogsz készíteni, amelyekkel elégedett leszel.

Egy másik lehetőség a time-lapse videó készítése az éjszakai égboltról. Ezt manuálisan is megteheted, ha állóképsorozatot készítesz, és később videóvá fűzöd össze őket, de sok Canon fényképezőgép – köztük a Canon EOS R6 Mark III, EOS R8 és EOS R50 – rendelkezik time-lapse videó készítését lehetővé tévő felvételi móddal. Ez egy beépített intervalométert használ a képek automatikus rögzítéséhez és egyetlen, megosztásra kész videofájlba való egyesítéséhez.

Rögzítsd a fényképezőgépet állványra, és válts manuális expozícióra videó módban. Állíts be kb. 20 másodperces vagy rövidebb záridőt, majd állítsd be a rekeszértéket és az ISO-értéket a megfelelő expozíció elérése érdekében (az f/4 és az ISO 640 értékekből érdemes kiindulni). Készíts egy próbafelvételt, tekintsd meg a felvételt, és végezd el a szükséges módosításokat az expozíció beállításain.

Ezután válaszd a Time-lapse videó felvétele lehetőséget a menüben, és állítsd be az intervalométert úgy, hogy néhány percenként készítsen felvételeket. A sorozat teljes felvételkészítési ideje attól függ, hogy milyen hosszú time-lapse videót szeretnél készíteni az éjszakai égboltról, illetve a kiválasztott képkockasebességtől. Például egy 60 felvételből álló, 30 kép/mp sebességgel készített sorozatból két másodperc hosszúságú time-lapse videó lesz.

A jól megkomponált, csillagokról készített time-lapse felvétel bámulatosan rögzíti, ahogy az égbolt fokozatosan forogni kezd. Ha szerencséd van, vagy úgy tervezed meg a fotózást, hogy az egybeessen egy meteoresővel, a képen átrepülő hullócsillagok csodás galaktikus hatást kelthetnek. Tudd meg, hogyan örökítik meg a profik ezt a lenyűgöző égi jelenetet a meteoreső fotózásáról szóló útmutatónkból*.


Írta: Matthew Richards és Marcus Hawkins


^{*A kiválasztott nyelveken érhető el.
1 Az Adobe és a Photoshop az Adobe Egyesült Államokban és/vagy más országokban bejegyzett védjegye vagy védjegye.}