VADON ÉLŐ ÁLLATOK FOTÓZÁSA

Élet „Az év fiatal természetfotósa” díj elnyerése után

Csak kedvtelésből fotózol, vagy profi fotósként képzeled el a jövődet? Marc Albiac és Michel d'Oultremont elmesélik sikerük rejtett titkait, és megosztják velünk, hogyan váltak fiatal hobbifotósokból Canon nagykövetekké.
Canon Camera
Amikor Marc Albiac tinédzserként beleásta magát a fotózás rejtelmeibe, édesapjával órákat töltöttek egy weboldalon, ahol vezető spanyol természetfotósok avatták be az érdeklődőket a képeik mögötti technikákba. Marc jól emlékszik, ahogy Mario Cea elmagyarázta, hogyan készített dupla expozíciót egy holdfényben fürdő bagolyról egyetlen képen. Néhány évvel később Marc már egy nagyobb fényképészeti kiállításon vett részt, ahol képeit Mario munkái mellett mutatta be. Marc azóta Canon nagykövetté vált, és számos elismerésben részesült, ideértve a tekintélyes „Az év fiatal természetfotósa” díjat is, amelyet 14 éves korában nyert el.

Az alábbiakban ő és egy másik nagykövetünk, a Belgiumban élő és alkotó, valamint „Az év természetfotósa – Új reménység portfólió” díj kétszeres győztese, Michel d'Oultremont mesél arról, hogy a verseny hogyan adta meg a kezdő lökést karrierjüknek, emellett tippeket is adnak azoknak a fiatal természetfotósoknak, akik szívesen a nyomdokaikba lépnének.
Marc Albiac Canon nagykövet portréja, amelyen egy nagy teleobjektívvel felszerelt fényképezőgépet tart.

Marc Albiac Canon nagykövet gyakran használ objektívextendereket a közeli természetfotókhoz, ezekkel ugyanis távolabbról, az alany megijesztése nélkül is képes megörökíteni a részleteket.

Michel d'Oultremont Canon nagykövet portréja, amelyen egy havas területen áll.

„A legfontosabb, hogy tiszteljük az állatokat, amelyeket lefotózunk. Ez elengedhetetlen. Ha szoros kapcsolatban élünk a vadállatokkal, az nagyszerű dolog, de tiszteletben is kell tartanunk őket” – mondja Michel d'Oultremont Canon nagykövet.

Melyik volt előbb – a természet iránti vagy a fényképészet iránti rajongás?

Marc Albiac: Még járni sem tudtam, amikor a szüleim már magukkal vittek a hegyekbe. Az édesapám szeretett képeket készíteni az ottani tájról és az állatokról. Amikor hétéves voltam, apám komolyabb fotós felszerelésre váltott, én pedig megörököltem a fényképezőgépét, egy Canon EOS 30D készüléket (a helyére mostanra a Canon EOS 90D lépett). Az állatok iránti szeretetem volt az elsődleges. A fényképezőgépre olyan eszközként tekintettem, amelynek segítségével hazavihettem magammal a természetet.

Michel d'Oultremont: Nálam egyértelműen a természet iránti szeretet volt előbb. Először a madárles volt a szenvedélyem, amit három évig elég intenzíven űztem. A fényképészet csupán egy közvetítő eszköz, amellyel megörökíthetem a vadvilágban tapasztalt kalandjaimat. Ez az eszköz lehetett volna akár a szobrászat vagy a festés is, de azokhoz nincs tehetségem. Az első képeimet egy mocsárban készítettem. Ott feküdtem a sárban, és vártam a vízimadarakat. A képekben nem volt semmi különleges, mégis csodálatos volt, hogy hazavihettem ezeket a pillanatokat. A mocsár alig egy mérföldre volt a házunktól, így kényelmesen meg tudtam oldani. Egy Canon EOS 400D géppel (a helyére mostanra a Canon EOS 850D lépett) és egy húszéves EF 300mm f/4L USM objektívvel (a helyére mostanra a Canon EF 300mm f/4L IS USM lépett) kezdtem.
Egy tüskés növény szárának oldalán üldögélő kúpfejű imádkozó sáska.

Marc Albiac Canon nagykövet csupán 14 éves volt, amikor elkészítette ezt a képet a nehezen megközelíthető kúpfejű imádkozó sáskák (Empusa pennata) egyikéről. Ezzel a képpel szerzett első helyezést „Az év fiatal természetfotósa” versenyen a 11–14 évesek korosztályában. Marc egy fehér papírlapot használt háttérként az önmagát álcázni is képes imádkozó sáska lefotózásakor, hogy teljes valójában mutathassa meg az állat figyelemre méltó formáját. A fotó egy Canon EOS 5D Mark III fényképezőgéppel (a helyére mostanra a Canon EOS 5D Mark IV lépett) és egy Canon EF 100mm f/2.8 Macro USM objektívvel, valamint 1/100 mp, f/18 és ISO320 beállításokkal készült. © Marc Albiac

Éjszakai felvétel két, agancsaikat összeakasztó szarvasbikáról az elmosódott növényzeten keresztül szemlélve.

Michel d'Oultremont Canon nagykövet négy évig várt arra, hogy elkészíthesse ezt a szarvasharcot ábrázoló képet Belgium Ardennek régiójában. „Minden évben kimentem ugyanarra a helyre, és reménykedtem, hogy átélhetem ezt a hihetetlen pillanatot” – mondja Michel. A fotó egy Canon EOS 5D Mark IV fényképezőgéppel, egy Canon EF 400mm f/2.8L IS II USM objektívvel és egy Canon Extender EF 2x III extenderrel, valamint 800 mm, 1/400 mp, f/8 és ISO400 beállításokkal készült. © Michel d'Oultremont

Mindkettőtökre nagyon korán felfigyeltek, ami „Az év fiatal természetfotósa” díj odaítélésében is megmutatkozott. Véleményetek szerint mi vezetett ehhez a sikerhez?

Michel: Minden versenyen szükség van szerencsére. Szerencsésnek kell lenned ahhoz, hogy kiválasszanak, de ahhoz is, hogy nyerj. Én elég szerencsés voltam ahhoz, hogy kétszer is elnyerjem ezt a díjat. Ez megtiszteltetés számomra, és örülök, hogy a zsűrinek és a közönségnek is tetszik az, ahogyan a vadvilágot látom.

Marc: Sosem azért fotóztam, hogy versenyeket nyerjek. Azért fotózom, mert ezt szeretném csinálni. Szerintem ebben rejlik a titok. A győztes képet a nagymamám kertjében készítettem. Ahol az időd java részét töltöd, ott fogod elkészíteni a legjobb felvételeidet. Ha az otthonodhoz közel dolgozol, nem kell azon idegeskedned, hogy néhány nap múlva repülőre kell szállnod. Ha pedig az első nap nem sikerül olyan képet készítened, amivel elégedett vagy, másnap is visszamehetsz.

Milyen érzés volt nyerni? Biztosan izgalmas volt, de valahol talán nyomasztó is...

Marc: Még most, 22 évesen is elég félénk vagyok, akkor pedig 15 éves voltam, úgyhogy eléggé izgultam. Mégis egy álmom vált valóra. Tavasszal kaptam meg az e-mailt, amelyben tudatták velem, hogy nyertem, a díjátadóra pedig csak ősszel került sor, így hat hónapon keresztül senkinek sem mondhattam el a hírt.

Természetesen más versenyekre is beneveztem, de azokon nem nyertem. A fényképészetben az egyik legjobb dolog a szubjektivitás. Előfordulhat, hogy egy adott kép az egyik embernek tetszik, a másiknak pedig nem – a versenyek is ugyanilyenek. Az kell, hogy a zsűrinek jobban tetsszen a képed, mint a többi, ez azonban nem azt jelenti, hogy a kép bármivel is jobb vagy rosszabb a többinél.

A természetfotózáshoz hasonlóan a fotós versenyeknél is elengedhetetlen a kitartás. A természetfotózásnál nagyon fontos az állhatatosság, mivel az esetek többségében az állatok fel sem bukkannak, és üres kézzel kell hazamenned. Ha azonban nem adod fel, és megdolgozol az elkészítendő képért, így nagyobb esélyed van ezt elérni, mint úgy, hogy otthon maradsz.

Michel: Nagyon meglepődtem. Fiatal fotósként csodálattal figyeltem „Az év természetfotósa” díj nyerteseit. Nagyon jólesik és igen hízelgő, hogy elmondhatom magamról, a képeimet beválasztották a világ legjobbjai közé.

A kitartás a legfontosabb, soha, de soha nem szabad feladni. Optimistának vallom magam, és elég makacs is vagyok, így ha egy állatot nem abban a gyönyörű fényben látok, amit keresek, akkor újrakezdem abban a reményben, hogy egyszer sor kerül arra a találkozásra, amit megálmodtam. Volt egy képem, amelyet három éven át számtalan versenyre elküldtem, és 2014-ig egyetlen egyszer sem választották ki – nekem nagyon tetszett, és úgy gondoltam, jó lehetőségek rejlenek benne.
Egy közvetlenül a fényképezőgépbe néző vadmacska, amint egy hóborította tájon sétál.

Michel a hóban fekve várt a megfelelő pillanatra, hogy elkészíthesse ezt a lenyűgöző fotót erről a belga Ardennekben kószáló vadmacskáról. A fotó egy Canon EOS R5 fényképezőgéppel és egy Canon EF 600mm f/4L IS II USM objektívvel, valamint 1/250 mp, f/4.5 és ISO800 beállításokkal készült. © Michel d'Oultremont

Fiatal ibériai barnamedve zöldes-sárgás színű, tűlevelekhez hasonlító növényzetben.

2020 nyarát Marc a nagybátyjával és az unokatestvérével együtt a hegyekben töltötte, amikor egyszer csak meglátta ezt a vadon élő ibériai barnamedvét. „A hegyekben várakoztam, hogy láthassak egy-két ibériai farkast, amikor felbukkant ez a fiatal medve. Tetszik, amit szimbolizál: a korlátlan szabadságot” – mondja Marc. A fotó egy Canon EOS-1D X Mark II fényképezőgéppel (a helyére mostanra a Canon EOS-1D X Mark III lépett), egy Canon EF 500mm f/4L IS USM objektívvel és egy Canon Extender 2x III extenderrel, valamint 1000mm, 1/320 mp, f/9 és ISO1600 beállításokkal készült. © Marc Albiac

A győzelem hogyan adta meg a kezdő lökést a természetfotós pályafutásototoknak?

Marc: Ennek a győzelemnek és a 2011-es MontPhoto nemzetközi természetfotós pályázat „fiatal fotós” kategóriájának köszönhetem, hogy elkezdhettem a Canon Spanyolország csapatával dolgozni. Olyan elismert fotósok társaságában tarthattam workshopokat és beszédeket a nagyobb természetfotós rendezvényeken, mint például Mario Cea. Habár profi fotós vagyok, továbbra sem tekintem magam annak. Jelenleg biológia szakos egyetemi hallgató vagyok. Már ötéves korom óta az a vágyam, hogy diplomát szerezzek biológiából.

Michel: Az első, 2014-es győzelmemnek köszönhetően a Contra ügynökség és David Hayes közreműködésével szerepelhettem a The Wait (Várakozás) című, a munkámat bemutató 10 perces dokumentumfilmben, amelyet ezt követően rengeteg helyen mutattak be. A verseny emellett abban is segített, hogy a nagyközönség is megismerjen. 2015-ben döntöttem úgy, hogy megpróbálkozom a profi természetfotózással. Ez közvetlenül a fotós tanulmányaim befejezése után történt – megpróbáltam a biológia szakot az egyetemen, de hamar feladtam, mert jobban szerettem terepen lenni, és a fényképészet biztosította nekem ezt a luxust. Három évet adtam magamnak, hogy kiderüljön, működhet-e a dolog. Azóta hat év telt el.

Véleményetek szerint sikerült saját stílust kialakítanotok a természetfotózásban?

Michel: Sokszor fotózom „érzésből”, tehát nem aggódom túlságosan azon, hogy mi az, ami működik, és mi az, ami nem. Nem vesződöm jelenetek beállításával, egyszerűen csak úgy örökítem meg a dolgokat, ahogy vannak. A vadvilágban tapasztalt kalandok lehetővé teszik, hogy megörökítsem az érzéseimet, amikor szemtől szemben állok egy vadállattal.

Marc: Én továbbra sem látok egyetlen konkrét stílust a képeimen. Az egyes állatokról különböző stílusú képeket próbálok készíteni – van köztük dokumentumfotó és művészibb alkotás, némelyik fekete-fehér, a másik pedig színes, készítek közeli felvételeket, és vannak, amelyeken az adott állat élőhelye látható. A gerinces állatok, vagyis az emlősök, madarak, hüllők és kétéltűek fotózása érdekel a leginkább. Meg kell ismerned őket, az élőhelyüket, és hogy hol találkozhatsz velük.
Közeli felvétel egy vörös rókáról, amely közvetlenül a fényképezőgépbe néz. Az állat orra fókuszban van, a többi vonása enyhén elmosódott.

Michel néha minimalista megközelítést alkalmaz a képek megkomponálásához, és a néző tekintetét az alanyai természetes szépségére irányítja. „Japánban egy kíváncsi vörös róka szegődött a nyomomba. Úgy döntöttem, hogy az orrára fókuszálok” – meséli erről a bűbájos kis képről. A fotó egy Canon EOS 5D Mark IV fényképezőgéppel és egy Canon EF 600mm f-4L IS II USM objektívvel, valamint 1/2500 mp, f/4 és ISO2500 beállításokkal készült. © Michel d'Oultremont

Éjszakai felvétel egy szikláról-szikrára szökkenő petymegről. A háttérben látható csillagok dupla expozícióval kerültek rögzítésre.

Ez a kép, amellyel Marc bejutott a 2015-ös „Az év fiatal természetfotósa” verseny döntőjébe a 15–17 évesek korosztályában, egy fényképezőgépen belül készült dupla expozíció. „Az egyik a vakukkal megvilágított, éppen elugró petymeghez, a másik pedig a háttérben ragyogó csillagokhoz készült” – magyarázza Marc. A fotó egy Canon EOS 5D Mark III fényképezőgéppel és egy Canon EF 17-40mm f/4L USM objektívvel, valamint 40 mm, 15 mp, f/4 és ISO1600 beállításokkal készült. © Marc Albiac

Manapság is tanultok új dolgokat? Emlékeztek olyan hibára, amelyet a karrieretek elején elkövettetek?

Marc: Igen. Van olyan hiba, amelyet a mai napig elkövetek. Ha például meglátok egy állatot, amelyet szeretnék lefényképezni, idegeskedni kezdek, és próbálok közelebb menni. Ez néha azzal jár, hogy az állat elszalad, én pedig nem tudom elkészíteni a képet.

Michel: Én az állatokra való várakozást emelném ki. Ahhoz, hogy az állatokat a megzavarásuk nélkül tudjuk megfigyelni, a természet beható ismerete és rengeteg türelem szükséges. Ezt viszont már nagyon fiatalon megtanultam. Bármilyen területről legyen is szó, végtelenül türelmes vagyok, ami azt jelenti, hogy kevés dolog tud felidegesíteni, és mindig optimistán látom a világot.
Vaddisznócsalád kel át egy nagy, lámpákkal megvilágított úton az éj leple alatt. A kép azt a látszatot kelti, mintha az állatok a kijelölt gyalogátkelőn közlekednének.

Ez az éjjeli felvétel, amelyen egy vaddisznó a kismalacaival kel át az úton, bejuttatta Marcot a 2017-es „Az év fiatal természetfotósa” verseny döntőjébe a 15–17 évesek korosztályában. Barcelonában igen gyakoriak a vaddisznók, amelyek nemcsak az ökoszisztémának tudnak gondot okozni, de az ütközéses közúti balesetek gyakori szereplői is. A fotó egy Canon EOS 5D Mark III fényképezőgéppel és egy Canon EF 100mm f/2.8 Macro USM objektívvel, valamint 1/25 mp, f/2.8 és ISO6400 beállításokkal készült. © Marc Albiac

Narancssárga, fehér és fekete tollakkal büszkélkedő kismadár üldögél egy, a súlya alatt erősen meghajló nádszálon egy ködös tájon.

Michel egy vízen úszó leshelyről készítette el ezt a képet egy barkóscinegéről, amely éppen egy nádszálba kapaszkodik egy mocsaras területen. A fotó egy Canon EOS 5D Mark III fényképezőgéppel és egy Canon EF 500mm f/4L IS USM objektívvel (a helyére mostanra a Canon EF 500mm f/4L IS II USM lépett), valamint 1/2000 mp, f/4.5 és ISO800 beállításokkal készült. © Michel d'Oultremont

Melyek azok a kihívások, amelyekkel a fiatal természetfotósoknak meg kell birkózniuk?

Michel: A fiatal természetfotósok túl gyorsan akarnak milliónyi lájkot kapni a közösségi oldalakra feltöltött képeikre. Véleményem szerint ennek a versengésnek véget kell vetni, mert ha az ember egyre többet és többet akar, a végén valami olyasmit csinál a terepen, ami megzavarja az állatokat.

Marc: A legnehezebb az, hogy találj valakit, aki kivisz a terepre. Nekem szerencsém volt, mert a szüleim mindig is imádták a hegyeket és az állatokat, de vannak olyan barátaim, akik nem tudják ezt megoldani. Ha egy nagyvárosban, például Barcelonában élsz, kevesebb az esélyed, hogy sokféle állatot figyelhess meg.

Mit tanácsolnátok azoknak az amatőr fotósoknak, akik a nyomdokaitokba szeretnének lépni?

Michel: Tanuljatok, olvassatok, és értsétek meg az állatokat, mielőtt le akarnátok fotózni őket. Ez rendkívül fontos. Az állatoknak és a környezetüknek nyugodtnak és zavartalannak kell lennie. Ha a fotó kedvéért elijesztesz egy állatot, a fotó sem lesz túl megnyerő.

Marc: Azt fotózd le, amit szeretnél, úgy, ahogyan szeretnéd. Ha fekete-fehér felvételt készítenél, készíts fekete-fehér felvételt. Ha teleobjektívvel szeretsz fotózni, fotózz teleobjektívvel. Ne akarj megfelelni az elvárásoknak – olyan fotókat készíts, amilyeneket te szeretnél.


Írta: Rachel Segal Hamilton

Kapcsolódó termékek

Kapcsolódó cikkek

  • Közeli felvétel egy barna ugrópókról.

    MAKROFOTÓZÁS

    Fedezd fel a rovarok világát

    Fedd fel az apró lények titkos életét Pierre Anquet tanácsaival.

  • VADON ÉLŐ ÁLLATOK FOTÓZÁSA

    Természetfotók a Canon EOS 90D készülékkel

    Nézd meg, milyen bámulatos természetfotókat készít Markus Varesvuo a Canon EOS 90D készülékkel.