Meglátni az észrevétleneket: a queer közösség fotózása

A magány és a közösséghez tartozás igénye olyan érzelmek, amelyeket a legtöbb ember megtapasztal az élete során, és sokszor nehéz velük megbirkózni. Napjainkban a megjelenítés és a láthatóság fontosabb, mint valaha. Nagy örömöt okozhat, ha viszontláthatjuk magunkat valaki más munkájában, és a megkönnyebbülés érzése jár át minket, ha elfogadnak olyannak, amilyenek vagyunk.

A fotózás nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy felhívja a figyelmet sokszínűségre, és Louis Painter, a nemsemleges névmásokat használó, nem bináris, queer és autista fotós olyan portrékat készít, amelyek az emberség és a sebezhetőséget érzését közvetítik, mindezt filmes minőségben. Ezek a képek egyetlen képkockában képesek egyesíteni a meglepő identitásokat és a mély érzelmeket.

„A queer emberek általában éreznek egyfajta magányosságot” – mondja Louis, aki Birminghamben, az Egyesült Királyságban él. „A queer fotózás a mindenem. Én is queerként tekintek magamra, és szeretném, hogy ez a munkáimban is megmutatkozzon. Ez a projekt arról szól, hogy én is jobban önmagam lehetek a magukat queernek tekintő emberek és a barátaim között – ez olyasmi, amit valószínűleg más queer emberek is át tudnak érezni.”

Szóval mi az, ami Louis-t vezérli, és hová jutott eddig a queer fotózással?

Louis korábban festő volt, de egy barátja által inspirálva elkezdett fényképészetet tanulni az egyetemen, és most már rendszeresen közzéteszi egyedi mozifilmszerű fotóit a TikTokon és más közösségimédia-platformokon, amelyek több ezer megtekintést érnek el.

„Imádtam a fotózás technikai oldalát, például a záridőt és a különböző fókusztávolságokat” – meséli Louis. „Lassan a történetéről is egyre többet tanultam. Megszállottan rajongtam érte, és egész nap YouTube-videókat néztem a témáról.”

Louis felismerte, hogy a fotózási stílusa egy szűk réteget képviselő kategória, ezért a harmadik év első félévében kitalálta a queer fotózási projektjét. „Az a néhány fotós, aki ebbe a kategóriába esik, nem igazán foglalt érzelmeket a képeibe, ezért arra gondoltam, hogy az érzékeny részemet párosítom a mozifilmszerű esztétikai jegyekkel, és elkezdtem ezeket feltölteni a TikTokra, ahol rengeteg szeretetet kaptam más queer emberektől” – folytatja Louis.

Elmondta, hogy követői gyakran használnak olyan szavakat a munkái leírására, mint hogy „mozifilmszerű, queer, narratív és fantasy jellegű”, valamint hogy olyan fotósok inspirálták, akiknek a képei szintén drámai hatást keltenek. Louis Sarah Bahbah-t és Gregory Crewdsont említi az őt inspiráló művészek között, és szerinte az ő képeik olyan történeteket mesélnek, amelyek szavakkal nem mondhatók el.

A projekt kezdetén Louis a barátait kérte meg, hogy álljanak modellt, de miután közzétett néhány felhívást online, rengetegen jelentkeztek a queer közösségből. „Úgy döntöttem, hogy nem fogok profi modellekkel dolgozni” – mondja Louis. „Én azt az elképzelést támogatom, hogy valódi embereket fotózzunk, akik hiteles érzelmeket közvetítenek.”

A modellek irányítása során Louis inkább a fotózás spontán kibontakozására helyezi a hangsúlyt. „Meglehetősen ösztönösen intézem a fotózást. Készítek egy kisebb forgatókönyvet, de ha meglátok egy jó helyszínt, amely nem volt a terv része, azt mondom, hogy menjünk oda. Úgy gondolom, hogy a fotózás arról szól, hogy menjünk az árral és legyünk nyitottak mindenre.”

Louis ad egy utasítást a modelljeinek, majd hagyja, hogy úgy értelmezzék, ahogy akarják. „Arra kérem őket, hogy gondoljanak a gyerekkorukra vagy az életük egy meghatározó pillanatára” – magyarázza Louis. „Ha elérik ezt az állapotot, én koncentrálhatok a kompozícióra és a színekre. Azt mondanám, hogy ez körülbelül 40%-ban múlik rajtam, és 60%-ban azon, akit fotózok. Azt akarom, hogy a modelljeim kellemesen érezzék magukat, mert csak ilyenkor lehetünk igazán önmagunk, és ekkor hozhatjuk felszínre a legbelső érzelmeinket.”

Louis gyakran fotózik változó körülmények között, a félhomályos sikátoroktól és pavilonoktól a nyílt terepekig, ezért gyorsnak kell lenniük, hogy a legtöbbet hozhassák ki a felvételekből. Louis egy egyetemtől kölcsönzött Canon EOS 6D Mark II fényképezőgéppel és többféle Canon L sorozatú objektívvel kezdett el fotózni, de aztán áttért a teljes képmezős, tükör nélküli Canon EOS RP fényképezőgépre a Canon Mount Adapter EF-EOS R objektívadapterrel együtt, hogy továbbra is használhassa az EF bajonettes objektíveket.

A kompakt EOS RP-nek köszönhetően Louis útközben is fotózhat, miközben a megnövelt AF-terület azonnal a fotóalanyra fókuszál, és megőrzi a portrék élességét. „Voltak olyan pillanatok, amikor szerencsém volt a felvétellel, mert az első próbálkozásra fókuszban volt” – teszi hozzá Louis.

Louis elmondja, hogy az érintőképernyő szintén elengedhetetlen. „Nem szeretem a keresőn keresztül nézni a modellt. Inkább közvetlenül őt nézem, hogy kapcsolatot alakítsak ki vele” – magyarázza Louis. „Azt akarom, hogy ő is engem nézzen, ne pedig a fényképezőgépet, és az EOS RP-vel ezt megvalósíthatom. Egyszerűen csak megérinthetem a képernyőt, és nem kell aggódnom, hogy elszalasztom az érzelmeket a felvétel közben.”

A szeles kültéri fotózások során Louis megtanulta a képstabilizálás fontosságát, és gyakran használja a Canon EF 24mm f/2.8 IS USM objektívet a rázkódásmentes felvételekért. A nagy látószögű objektívvel való fotózás azt is lehetővé teszi Louis számára, hogy a háttér nagyobb részét építse bele a képbe, és így megmutassa, hogy érzi magát a fotóalany a környezetében. „Szeretem megörökíteni a környezet által kiváltott magányosság érzését” – teszi hozzá Louis.

Louis a Canon EF 50mm f/1.2L USM objektívet is használja – amely a kedvenc fókusztávolságával rendelkezik, és még sötét környezetben is éles részleteket képes rögzíteni.

Az ezzel egyenértékű RF-objektívek az RF 24mm F1.8 MACRO IS STM és az RF 50mm F1.2L USM.

Louis-nak nagy ambíciói vannak, és szeretné tovább folytatni a queer közösség fotózását. Reméli, hogy bővítheti a kapcsolatait, és hogy még több egyedi történetre és tapasztalatra talál rá. „A diploma megszerzése óta szerettem volna felfedezni az olyan érzelmeket, mint a queer öröm” – mondja Louis. „Azt is szeretném, ha különböző szexualitások és nemek jelennének meg a fotóimon – színes bőrű queer embereket, AMAB (assigned male at birth – születésükkor férfiként meghatározott) embereket, és sok mindenki mást is le akarok fotózni. Ez a következő lépés.”

Azt reméli, hogy egy nap a képei nyomtatva is megjelennek majd, például egy dohányzóasztalra való könyv formájában. „Ez nagyszerű befejezése lenne a projektnek” – teszi hozzá Louis. „Még elég messze vagyok ettől a céltól, de egyre több fotót készítek, és minden nap azon dolgozok, hogy ez megvalósulhasson.”

Louis portréi bebizonyítják, hogy mekkora erő rejlik a fotózásban: megmutatják az embereknek, hogy nincsenek egyedül, illetve azt is, hogy egyetlen kép a szavakba nehezen foglalható érzelmeket is képes kifejezni.


Írta: Nikita Achanta