Emmanuel Oyeleke: A divatfotózáshoz vezető kreatív út

A divatfotózásnak jelentős részét képezi a kreatív határok feszegetése, ami különösen fontos, ha azt a jelenlegi átalakulási folyamatot tekintjük, amely az ágazat demokratizálásához vezet, és amelyben a feltörekvő alkotók és a már bizonyított fotósok is bátran elmesélhetik egyedi történeteiket az objektívjeiken keresztül. Most a Nigériában élő Canon-nagykövet, Emmanuel Oyeleke mesél arról az inspiráló útról, amelynek során divatfotóssá vált Lagosban.

Emmanuel fotózáshoz vezető útja épp olyan egyedi, mint a képei. Professzionális Scrabble-játékosként beutazta a világot, amikor különböző bajnokságokon vett részt. E kalandok során – amikor az útjain megörökítette a legszebb emlékeket és pillanatokat – fedezte fel magában a fotózás iránti olthatatlan szenvedélyt.

Emmanuel, aki saját magát csak „sorozatvállalkozónak” nevezi, minden energiáját a hobbijaiba fekteti, és ez döntő szerepet játszott abban, ahogy az érdeklődéséből sikeres karriert tudott kovácsolni.

Emmanuel egyik vezérelve, hogy sosem szabad ugyanazt a képet ismételgetni. „Nem szeretem a rutinszerű dolgokat” – vallja be. „Hamar ráunok az ilyesmire, úgyhogy még ha olyan képet is készítek, amilyet korábban már csináltam, akkor is legalább a megvilágításon változtatok. A megbízóim persze elvárják tőlem a következetességet, de próbálom kerülni a sztereotípiákat. Mindig más-más utakon jutok el az úti célomhoz. Ez az, ami igazán megmozgat. Így tudom megőrizni a kíváncsiságomat.

„Amikor azt gondolod: ’Már kitaláltam, pont így fogom csinálni’, akkor az önelégültség hibájába esel, így egy ponton a képeid önismétlővé kezdenek válni. Egy olyan országban, mint Nigéria, az emberek új ötletekre vágynak, és minden alkalommal valami mást szeretnének. Ráadásul ha egyszer ráállsz egy dologra, sok fiatal fotós fogja utánozni, szóval ha nem tudsz új módszereket találni, akkor a munkáid pont úgy kezdenek majd kinézni, mint száz másik fotóséi. Az, hogy minden alkalommal másképp tudom csinálni a dolgokat, nemcsak nekem ad friss perspektívát, de a megbízóimnak is.”

Legyen szó személyes projektről vagy ügyféltől kapott megbízásról, Emmanuel szerint mindig egy személyes víziónak kell meghatároznia a munkát – és néha még az is előfordul, hogy bár valami nem az ügyfél elvárásainak megfelelő lett, az eredménnyel mégis tud azonosulni, és végül imádni fogja.

Nina Zimolonghoz és Ian Hippolyte-hoz hasonlóan – akik a sorozat egy korábbi cikkében szerepeltek – Emmanuel is hisz abban, hogy a történetmesélés mindig jelen van a divatfotózásban.

„Még ha nem is veszed észre, mindig ott rejlik a történetmesélésnek valamilyen eleme” – mondja – „még ha csupán a legkisebb dolgokban is – például a modell tekintetében, a kompozícióban, vagy épp abban, hogy mit foglalok bele a képkivágásba és mit hagyok ki belőle. Mindig van valami, amit igyekszem elmondani a munkáimon keresztül.”

Emmanuel ugyanezt a kreatív impulzust fedezi fel magában a divatiparban is, és következetesen hangsúlyozza a platformok fontosságát, amelyeken keresztül új nézőpontokkal találkozhatunk. „Az olyan rendezvények, mint a Lagosi Divathét, a már befutott márkáknak szólnak, de az látható, hogy néhányan közülük teret adnak a feltörekvő tervezőknek is. De sok olyan platform is van, amely most kezd felfutni.” Külön kiemeli például a Street Soukot, egy lagosi utcai ruházati találkozót, amely különböző alkotókat hoz össze, hogy megünnepeljék a divatot és bemutassák a munkáikat. „Ezek a platformok nagyon fontosak a feltörekvő tervezők számára, de az ágazat más szereplőinek is – gondoljunk csak a feltörekvő sminkesekre, fodrászokra, fotósokra és tartalomkészítőkre. Mindenkinek csupán egy platformra van szüksége, ahol bemutathatja, mire képes.”

Emmanuel véleménye szerint a közösségi média fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni – a fotósok számára, a divatipar már említett egyéb kreatív szereplői számára és rajtuk kívül mások számára sem.

Megjegyzi, hogy a közösségi média demokratizálta a láthatóságot, és ezzel mindenfajta művésznek lehetővé tette, hogy végső soron saját maga „adja ki” a munkáját és szólítson meg világszinten különféle közönségeket, anélkül hogy hagyományos „ajtónállókra” kellene támaszkodnia – ezt a kifejezést egyébként Ian is használta, amikor a területre való betörés korlátairól mesélt –, mint amilyenek például a kiadók, a galériák és a producerek. „A közösségi médiában rengeteg lehetőség rejlik, különösen a feltörekvő fotósok, tervezők, sminkesek és hasonlók számára, akiknek eddig nem volt meg a saját hangjuk, elérésük vagy hálózatuk.

Könnyen lehet, hogy még sosem hagytad el Nigéria partjait, de a munkád bejárja az egész világot. Szerintem ez rettentően fontos.”

A feltörekvő divatfotósoknak, de az ágazatban tevékenykedő céltudatos tehetségeknek is, akiknek a fotósok a munkájukon keresztül páratlan láthatóságot tudnak biztosítani, Emmanuel ezt a gyakorlati tanácsot adja:

• „Ügyelj arra, hogy látható legyél. A megosztás hozzájárul az afrikai tehetségek láthatóságához – legyen szó a fotózás, a videózás, a mozi vagy a divat világáról. Van egy mondás: Néma gyereknek az anyja sem érti a szavát. Vagyis művészként nem csupán annyi a dolgod, hogy létrehozd az alkotásod, aztán az csak úgy legyen anélkül, hogy bárki látná. Úgy látom, hogy a megosztás még sosem volt ilyen fontos, mint ma.”
• Meséld el a történeted. „Az emberek a történetekre harapnak rá, nem önmagukban a képekre vagy a videókra. Meséld el a történeted, mert azt senki sem fogja tudni úgy elmondani, ahogy te tennéd.”
• Merj betekintést adni. „Gyakran halljuk ezt az emberektől: ’Ó, az én munkám magáért beszél’! De a közösségi médiában is rengeteg a zaj és a zavaró tényező. Szóval itt tényleg fontos, hogy a lehető legtöbbet és a lehető leggyakrabban oszd meg – megkockáztatom, hogy ne csupán a dolgok napos oldalát, hanem a kihívásokat is. Adj bepillantást a kulisszák mögé, és az emberek látni fogják a munkád értékét.”

Emmanuel útja a szenvedély, az eredetiség és a kreativitás erejéről tanúskodik, és arra mutat rá, hogy a vállalkozó szellem és a közösségi média hogyan formálhatja együttes erővel napjaink vizuális történetmesélőinek karrierjét. Ha az egészből csak egyetlen tanulságot vonunk le, az legyen az, hogy a megfelelő eszközökkel és hozzáállással a nagy álmok valóra válhatnak.

További információk:

• Berobbanás a divatfotózás világába
• Felszereléslista divatfotózáshoz

Írta: Mabinty Taylor-Kamara és Sarah Kay Bland