Ha a videókban az idővel és a mozgással játszol, felfedhetsz egy olyan világot, amely általában rejtve marad – lassítsd le a gyorsan mozgó jeleneteket, vagy gyorsítsd fel a hosszabb eseményeket, mint például a napfelkelte vagy az égen sodródó felhők. Matthew Vandeputte filmes szakember megosztja velünk az idővel játszó forgatási technikáit, a lassított felvételektől a time-lapse és a hyper-lapse videókig.
Az összes technika kulcsa a képkockasebesség. Ez adja meg videófelvételek rögzítési és lejátszási sebességét képkocka/másodperc (fps) egységekben. A leggyakoribb felvételi és lejátszási sebesség 25 vagy 30 kép/mp. A filmekhez általában 24 kép/mp-et használnak, így a 25 kép/mp még inkább „moziélményt” nyújt, míg a 30 kép/mp-es felvételek élesebbnek tűnnek ezért gyakran a gyorsan mozgó sportesemények és hírek megörökítéséhez használják.
Nem igazán számít, hogy melyiket választod, de a felvételi és lejátszási képkockasebességnek általában meg kell egyeznie. A lassított felvételek készítéséhez nagyobb képkockasebességre van szükség – ha például 50 kép/mp-es felvételt készítesz, és 25 kép/mp-es sebességen játszod le, akkor minden mozgás fele sebességgel jelenik meg.
Az idő múlásának felgyorsítására kisebb képkockasebességen kell rögzíteni a felvételt. Ha 25 különálló képkockát készítesz hosszabb időn alatt, majd lejátszod őket a 25 kép/mp-es sebességgel, akkor perceket, órákat, sőt napokat is egyetlen másodpercnyi videóba tömöríthetsz. Így készülnek a time-lapse és a hyper-lapse videók. A hyper-lapse felvétel a time-lapse egy fajtája, amelyben a fényképezőgép mozog. A time-lapse felvétel hagyományosan állványon vagy mozgásvezérlő csúszkán készül, így a fényképezőgép szinte pontosan ugyanabban a helyen marad, de a hyper-lapse felvétel esetén a fényképezőgép helyzetét az egyes fényképek között megváltozathatod.