A képek üzenete

A Canon Londonban élő európai márkanagykövete sokkal izgalmasabbnak látja a nem-klasszikus szépségeket, míg a klasszikusakat igyekszik új nézőpontból bemutatni. Martin Wandával a body positivity világtrendről, az önarcképek fontosságáról, a korszakokon átívelő romantikáról, valamint az érvényesülésről beszélgettünk.

“A mindenhonnan ránk zúduló retusált tökéletesség több generációnyi nő önértékelését tette tönkre. Ezen változtatni kell” – vallja Martin Wanda. A Londonban élő magyar fotográfus magáénak érzi a body positivity mozgalom legfontosabb mondanivalóit, a sokszínű szépség elfogadását és ünneplését, ami munkáiban is folyamatosan visszaköszön.

“Fotósként számomra a body positivity arról is szól, hogy ami korábban a konzervatív szépségideál szerint hibának minősült, annak meglássam és megmutassam a különlegességét, és azt, hogy abban rejlik a szépség és az érték, amiben különbözünk másoktól. Nem hiszek az uniformizált szépségben” – vallja a Canon európai márkanagykövete, aki előszeretettel választ érdekes arcokat és kimondottan szeret zenészekkel együtt dolgozni. “A fotóim segíthetnek abban, hogy az alany megélje a szépségét és jobban értékelje a különlegességét, ami elképesztő erőt tud adni a nőknek.”

Wanda persze klasszikus szépségeket és világszerte ismert modelleket is fotóz – egyik legutóbbi munkája például a hozzá hasonlóan békéscsabai származású, éppen várandós Mihalik Enikő címlapfotózása volt –, akiket ugyanabba a saját, a 19. századi romantika által inspirált hangulatú vizuális univerzumába helyez bele. “A tökéletes testű, babaarcú szépségek esetében engem az mozgat meg, hogyan tudok belőle valami többet, mást, érdekesebbet kihozni – akár egy szokatlan szöggel, fénnyel, környezettel, stylinggal, sminkkel vagy hajjal. Enikőnél is attól tartottam a legjobban, hogy ne egy közhelyes anyag szülessen belőle – a visszajelzések alapján ezt sikerült is elkerülni.“

A koronavírus miatti kényszerű bezártságot a legtöbb sikeres művészhez hasonlóan Wanda is igyekezett kihasználni. “Az önarcképekről kezdtem el videókat készíteni a Canonnak, amihez illusztrálásképpen elkezdtem saját magamat fotózni. Nem kellett hozzá sok idő, hogy rájöjjek, ez egy remek elfoglaltság, egyben fejlődési lehetőség a karantén alatt. Ettől kezdve szinte minden nap fotóztam magam, melynek során lehetőségem volt kipróbálni sok-sok olyan dolgot – fényeket, szögeket, kompozíciókat, technikákat –, amik régóta a fejemben voltak. Idővel mindez egy egészen nagy önarckép-anyaggá nőtte ki magát, közben ráadásul elkezdtem újraolvasni legkedvesebb fiatalkori romantikus regényeimet. Az ezekből kifotózott idealizált szerelmi leírásokból és a nekem küldött romantikus üzenetekből készítettem kollázsokat, amik úgy érzem, rávilágítanak a posztmodern szerelem témakörére, az elképzelés és a valóság közti különbségekre. Ebből az anyagból egy kiállítást és egy kiadványt is szeretnék majd készíteni.”

A testpozitivitást munkáiban látványosan megjelenítő Martin Wanda nem tapasztalta szemléletének hátrányát, legfeljebb a nagyobb alkalmazott munkák esetén ijedt meg egy-egy potenciális ügyfél a portfoliójától attól tartva, hogy talán nem tud, vagy nem is akar kedves, mosolygós, termékvásárlásra bíztató képeket készíteni. Szerencsére mostanra túl van ezen a korszakon és az ügyfelek is belátták, hogy a kettő nem zárja ki egymást, sőt.

A testpozitív szemlélet terjedésével a túlzásba vitt retusálás is lassan a múlté lesz. Wanda nézeteivel eleve szembemegy, amikor vékonyabbra retusálnak valakit, de a bőrhibák és más kisebb-nagyobb tökéletlenségek sem szerepelnek már a divatfotózás világának tiltólistáján. Ezt nem csak az egyes fotósok, de a legnevesebb divatmagazinok és -márkák is egyre inkább így gondolják, címlapjaikkal és kampányaikkal segítve elő a közízlés formálását. Az emberi sokszínűséget bemutató kampányokra persze előbb volt igény Londonban, mint Budapesten, és egészen másképp fogadják azt a fiatalabb és az idősebb generációk – előbbiek minden felmérés szerint sokkal elfogadóbbak, mint utóbbiak. Mindennek természetes velejárója, hogy ezek a képek olykor megbotránkozást keltenek. “Azt nem feltétlenül gondolom, hogy egy-egy képpel meg lehet változtatni a világot, de közízlést igenis lehet vele formálni. Ha már csak egy icipicit hozzátettem ehhez, akkor már boldog leszek” – árulja el Martin Wanda.

Írta: The Contentist