Extrémsport-fotósként Richard Walch pont olyan boldog, ha egy helikopterből kilógva vagy egy sípályán cikkcakkban történő lesiklás során készítheti el hajmeresztő és bensőséges képeit. A fotózás iránti szenvedélye 16 éves korában kezdődött, miután egy újság megjelentette a képeit, amelyeket egy barátaival történő snowboardozás alkalmával készített.
Megismerheted kreatív megközelítését, a legjobb fotója mögött rejlő történetet, és, hogy honnan merít ihletet munkájához.
16 éves korod óta professzionálisan fotózol. Hogy találtál rá a fotózás iránti szenvedélyedre?
A fotózás iránti szenvedélyem egy szerencsés véletlennek köszönhető: egy iskolaváltás kapcsán lehetőségem volt bepillantást nyerni egy professzionális sötétkamrába. Sok időt töltöttem ott, ami nem tett jót a jegyeimnek, de annál inkább hasznos volt a fotózás szempontjából. A Canon EOS-1N fényképezőgéppel kezdtem, és eljutottam egészen a Canon EOS-1D X Mark II fényképezőgépig. Ezzel egyidejűleg minden hétvégémet a hegyekben töltöttem snowboardozással. Az eredeti tervem az volt, hogy szponzorált snowboardos legyek, de az az igazság, hogy nem voltam elég jó hozzá. Úgyhogy úgy voltam vele, hogy »Oké, ha nem lehetek szponzorált snowboardos, akkor magammal viszem a fényképezőgépem, és felvételeket készítek a barátaimról, akik tényleg jók«”.
Mi jelenti a legnagyobb kihívást a téli sportok fotózásában?
„Minden azon múlik, hogyan szervezed meg a dolgokat, és hogyan készülsz elő egy fotóra. Soha nem tanultam a fotózást formálisan, így minden létező hibát elkövettem, de törekedtem rá, hogy mindegyiket csak egyetlen egyszer. Az egyik legnehezebb tanulási görbe a kanadai Whistlerben várt rám az iskola befejezését követően. Egy héten keresztül filmre fotóztam, majd elmentem egy vancouveri laborba és 10 tekercs filmet tettem az asztalra. Amikor visszakaptam őket, mindegyik egyöntetűen alulexponált volt, mert véletlenül -3-ra állítottam a fényképezőgépet. Mindegyik odaveszett ezek közül a nagyszerű képek közül, mert 3 állással sötétebbre állítottam a gépet. Mivel analóg filmet használtam, így nem lehetett helyrehozni őket. Ez egy olyan hiba, amelyet soha nem követsz el még egyszer.”
Milyen szerepet játszik szervezés a munkád során?
„Különös figyelmet fordítok a kívánt helyszínre történő odajutásra, a saját biztonságomra, illetve arra, hogy a megtaláljam a fotózáshoz a megfelelő pozíciót. Mindezekre külön oda kell figyelned, ha a szabadban fotózol vagy a hegyekben, de még akkor is, ha csak egy szelfit készítesz. Legyél körültekintő, koncentrálj arra, amit csinálsz, majd válaszd ki a fényképezőgépet, és készítsd el a felvételt.”
"Soha nem tanultam a fotózást formálisan, így minden létező hibát elkövettem, de törekedtem rá, hogy mindegyiket csak egyetlen egyszer."
Előfordul, hogy veszélyes helyzetekben találod magad. Mesélnél nekünk, arról, melyik volt a legizgalmasabb élményed téli sportok fotózása közben?
„Amióta csak elkezdtem téli sportokat és snowboardozást fotózni, arról álmodtam, hogy egyszer eljutok Alaszkába. Alaszka azonban nem az a hely, ahová csak úgy elmész, aztán majd meglátod, hogy mi lesz, kell egy összeszokott és összetartó csapat az ember köré. Európa vezető síelőivel mentem, a Legs of Steel csapatával. A helisízés célpontja a Haines volt, Alaszka legjobb freeride-os helye. A hó rátapad ezekre a függőleges falakra [lásd alább], így olyan meredek pályán próbálhatod ki a lesiklást, mint sehol máshol a világon. Hatalmas a nyomás, mert a sportolók körülbelül 10–15 000 eurót költenek kb. 6–10 lesiklásra, ezért jobban teszed, ha biztosra mész a helikopterből kifelé lógva fotózott képek kapcsán. Jól alakult, mindenki sikeresen teljesítette a mutatványt, és senki nem sérült meg.”