Lorenz-Holder-Snowboarder-Mountain

Művészet a gyakorlatban

Lorenz Holder fotós félprofi snowboardosként kezdte pályafutását, azonban egy súlyos sérülés miatt le kellett tennie a deszkát. Ekkor fényképezőgépet ragadott, és úgy döntött, hogy inkább megörökíti a sportot ahelyett, hogy részt vegyen benne. Egy exkluzív interjúban a CPN egyik szerzőjével, Steve Fairclough-val munkásságáról és a képkészítéshez való hozzáállásáról beszélt, valamint arról, miért szeret a Canon EOS DSLR gépekkel és EF objektívekkel dolgozni.

Fiatalként Lorenz Holder egyáltalán nem érdeklődött a fotózás iránt. „Az ezredforduló környékén, 20–21 évesen kaptam meg az első fényképezőgépet” – emlékezett vissza. „Korábban videóztam néha, majd az egyik barátom szerzett egy [35 mm-es] filmes fényképezőgépet. Néztem a nagy objektíven keresztül, és lenyűgözött, hogy mennyire kicsi volt a mélységélesség. Lélegzetelállító volt, a szép bokehről pedig ne is beszéljünk. Ez volt az a pillanat, amikor úgy döntöttem, hogy felhagyok a videózással, mert a fotózás sokkal jobb!”

Lorenz folytatta: „Akkoriban félprofi snowboardos voltam. Sose voltam olyan jó, mint az emberek manapság, és sose kerestem pénzt vele. Egyszerűen kaptam ingyen deszkát és felszerelést, így jól érezhettem magam a hegyekben. Azonban sose volt célom az, hogy ebből éljek meg.”

Lorenz Holder Münchenben, Németországban nőtt fel, a Bajor Alpok közelében. 20-as évei elején félprofi snowboardosként kezdte karrierjét. 2003-ban egy súlyos sérülés miatt fel kellett hagynia a snowboarddal, és felfedezte a fotózás örömeit. Az akciósportok területén szerzett háttértudását felhasználva kialakította saját, egyedi stílusát, melynek lényege az, hogy a sportoló pusztán egy kis része a nagyobb tájnak, illetve kompozíciónak. Most saját projekteken, és olyan kereskedelmi ügyfeleknek dolgozik, mint a Nitro Snowboards, a Mini és az Adidas. Képeivel az utóbbi két alkalommal – 2013-ban és 2016-ban – elnyerte a nívós Red Bull Illume Image Quest díjat.

© Lorenz Holder – Canon fotós. BMX-bicajos egy szürreális megjelenésű fémlépcsőn, amely a kilátó szerepét töltötte be – saját projekt. Canon EOS 5D Mark III fényképezőgéppel és EF24-70mm f/2.8L USM objektívvel, 24 mm-en készült; az expozíciós idő 1/400 mp volt f/6,3 rekeszértékkel és ISO 500 érzékenységgel.

„Mindig is imádtam a teljes képmezős fényképezőgépeket, tehát számomra ez a legfontosabb” – mondta. „Általában a szabadban fényképezek, így annyira nem fontos a magas ISO-érték. Ez [az 5D Mark III] a tökéletes fényképezőgép a számomra. Nincs szükségem sok autofókuszpontra, mert mindig előre beállított fókuszt használok. Hiszen nem a 100 méteres síkfutást fényképezem az Olimpián, ahol igenis fontos a gyors autofókusz. Nagyjából sejtem, hogy hol lesz a sportoló a mozgás során, előre beállítom a fókuszt, így nem fog „megtéveszteni” az autófókusz vagy valami más.”

A Canon választása

Amikor Lorenz úgy döntött, hogy az amatőr snowboard-karrier helyett az akciósportok fotózását választja, a Canon EOS SLR fényképezőgépek mellett döntött. Így emlékezett vissza: „Azt hiszem az első fényképezőgépem egy diafilmes, EOS 30 volt. Amikor pedig már megvan az adott márkához tartozó összes objektív, akkor szerintem érthető, hogy nem váltasz. Tehát egy EOS 30 fényképezőgéppel kezdtem, az első digitális fényképezőgépem pedig a 20D, a 30D majd a 40D volt. Utána áttértem az 5D Mark II majd 5D Mark III gépre.”

„Mindig is imádtam a teljes képmezős fényképezőgépeket, tehát számomra ez a legfontosabb” – mondta. „Általában a szabadban fényképezek, így annyira nem fontos a magas ISO-érték. Ez [az 5D Mark III] a tökéletes fényképezőgép a számomra. Nincs szükségem sok autofókuszpontra, mert mindig előre beállított fókuszt használok. Hiszen nem a 100 méteres síkfutást fényképezem az Olimpián, ahol igenis fontos a gyors autofókusz. Nagyjából sejtem, hogy hol lesz a sportoló a mozgás során, előre beállítom a fókuszt, így nem fog „megtéveszteni” az autófókusz vagy valami más.”

Lorenz így emlékezett vissza „Megtanultam, hogy ha vakut – különösen, ha stúdióvakut – használsz, akkor csak egyet kattinthatsz. Nem vagyok egy nagy »kattogtató«, aki kat-kat-kat, állandóan kattintgat. Én inkább az »egyszer kattintó« típus vagyok. Ez a fényképezőgép tökéletesen megfelel az én fotózási stílusomnak. Nagyon szeretem, hogy ennyire megbízható. Esőben, hóban és a fagyos napokon is jól működik. Számomra nagyon fontos, hogy jól működjön abban a környezetben, ahol dolgozok. Ha nem bízhatsz a fényképezőgépedben, mert egy kicsit megázott, akkor valószínű, hogy rossz géppel dolgozol.”

Inspiráció és ötletek

A Lorenz által használt eszközök mellett az is lenyűgöző, hogy képein a sportolók szinte mellékesek. Bevallása szerint a svéd fotós és dekoratőr, Peter Lundstrom „stílusa és kreatív gondolkodása nagy hatással van rá.”

Lorenz tovább magyarázta: „Az összes kép lényege az, hogy kulcsfontosságú szerepet játszik a helyszín. Egy izlandi kirándulás során kezdtem az egészet, ahol snowboardosokat fényképeztem. Elég könnyen készítettem jó képeket, mert az egész táj olyan szép volt. Egyszerűen lehetetlen volt rossz képet készíteni. Norvégiában ugyanez a helyzet: a táj mindenhol csodálatos. Ez megtanított arra, mennyire fontos a gyönyörű környezet, és hogy a kép kulcsa a helyszín. Tehát kifejezetten kerestem azokat az érdekes és új helyszíneket, ahol fotózhattam.”

Hozzátette: „Mindig megpróbálom előre elképzelni a végső képet, és igyekszem keretbe foglalni a fényképezőgépen. Általában állványt használok, így az esemény bekövetkezte előtt nagyon pontosan beállíthatom a perspektívát és a tökéletes kompozíciót. Ha mindezzel készen vagy, már csak annyi a dolgod, hogy vársz a tökéletes pillanatra.”

© Lorenz Holder – Canon fotós. Dupla expozíció az új-zélandi szörfösről, aki a németországi Berlin utcáin hasítja tovább a hullámokat – saját projekt. Canon EOS 5D Mark III fényképezőgéppel és EF24-70mm f/2.8L USM objektívvel, 24 mm-en készült; az expozíciós idő 1/640 mp volt f/7,1 rekeszértékkel és ISO 200 érzékenységgel.

Lorenz számára óriási segítség volt, hogy már eléggé otthon volt a snowboard világában. „Szerintem nagyon fontos, hogy legalább egy picit érts ahhoz a sporthoz, amit fotózol. Így ha történik valami, akkor már előre sejted, hogy mi lesz a következő mozdulat, és mi fog történni egy ezredmásodperccel később.”

Így folytatta: „Nincs különösebb [módszerem], szabálykönyvem vagy hasonló arra vonatkozóan, hogyan is kell kinéznie egy képnek. Csak az ösztöneimre hallgatok. Ha pedig kompozícióról van szó, nem tudok valami sokat a fotózás szabályairól – harmadolási szabály és társai. Inkább arról van szó, hogy ha látok egy képet a keretben, eldöntöm, hogy tetszik-e vagy sem, és egyszerűen hallgatok a megérzéseimre. Ez így pont jó.”

Díjak és kereskedelmi munka

Elképesztő, hogy Lorenz megnyerte az utolsó két Red Bull Illume Image Quest díjat (2013-ban és 2016-ban) –a világ legjobb akció- és kalandsportjairól készült képeket bemutató nemzetközi versenyt. 120 országból összesen 5646 fotós pályázott a 2016-os eseményen, és a 34 624 fénykép közül Lorenz képei lettek a legjobbak.

„A bíróknak fogalmuk sem volt arról, hogy ki készítette a képeket. Az alapján döntöttek, hogy melyik kép tetszett nekik a legjobban. Így lehet, hogy ők is meglepődtek! Az a legjobb, ha a képeket magukért választjuk ki, nem pedig a fotós személyéért.”

A díjnyertes képeken kívül – amelyek gyakran saját projektekből származnak – Lorenz kereskedelmi munkákat is készít. „Olyan autómárkáknak dolgozok, mint a MINI és a BMW, valamint néha az Adidasnak. Az utóbbi tíz évben dolgoztam a Nitro Snowboards snowboard-cégnek is, és eljutottam arra a szintre, hogy most már teljesen megbíznak abban, amit csinálok. Lényegében azt csinálok, amit akarok, és ez jó érzés. Minden évben új deszkákról, bakancsokról, ruhákról stb. készítek képeket.”

© Lorenz Holder – Canon fotós. Snowboard-ugrás egy műhold tányérja mellett a németországi Raistingben – saját projekt. Ezzel a képpel Lorenz Holder 2013-ban megnyerte a Red Bull Illume díjat. Canon EOS 5D Mark II fényképezőgéppel és 18 mm f/3,5 objektívvel készült; az expozíciós idő 4 mp volt f/3,5 rekesznyílással, ISO 1000 érzékenységgel.

A tökéletes akciósportkép

Lorenz a következőt mesélte: „Egyszer valaki megkérdezte, hogy számomra »mit jelent a tökéletes akciósportfotó?« Erre azt válaszoltam, hogy egy olyan tájkép vagy építészeti kép, amelyet az emberek akkor is kitennének a falra, ha nem lenne rajta a sportoló. Ez az alap felállás. Ráadásul, ha sikerül egy sportolót is rávarázsolnom, attól lesz majdnem tökéletes az akciósportfotó.”

Így folytatta: „Néha a sportolóim annyira picik, hogy a nézőnek elsőre fel se tűnik, hogy egy sportolóról van szó. Egyszer történt valami vicces. Épp Németországban voltam egy kiállításon. Az egyik képemen a sportoló a kép jobb felső sarkában volt. Egy lány vett egy példányt abból a képből, és egy hét múlva kaptam tőle egy e-mailt arról, hogy végre megtalálta a snowboardost.”

„Ha az emberek akkor is kitennék a falra a képet, ha nem lenne rajta sportoló, akkor nagyjából tökéletes képet készítettél. Ez a példa jól mutatja, hogy a lány szerint úgy is jó volt a kép, hogy nem látta a snowboardost. Ezt hívom »az akciósport szépművészetének«. Nem az volt a célom, hogy szépművészeti akciójeleneteket örökítsek meg. Egyszerűen egy idő után észrevettem, hogy a képeim inkább tájképek mint akciósportképek, így arra gondoltam, hogy lehet, hogy ez a stílusom, és ebbe az irányba kéne továbbhaladnom.”

A legjobb tanács

Amikor arról kérdeztük, hogy mit javasol a feltörekvő akciósportfotósoknak, Lorenz a következőt mondta: „Amikor legelőször megpróbálsz eladni egy képet, vagy ismertté akarod tenni a nevedet, nagyon sok e-mailt kell írnod, amire senki se fog válaszolni. Légy türelmes, és sose add fel. Bízz magadban és a fényképeidben. Ha úgy gondolod, hogy jó a kép, akkor valószínűleg tényleg jó. Mindig csak magadra figyelj, ne törődj azzal, hogy mások mit mondanak a képeidről.”

Így folytatta: „Minden fotósnak arra kéne törekednie, hogy kialakítsa saját stílusát. Így az emberek akkor is felismerik a képét, ha nincs kiírva mellé a neve. Ez nem csak a sportfotókra vonatkozik, hanem mindenféle kép, még a divatképek esetében is igaz. Ha az emberek ránéznek egy képre, és azt mondják, »ó, igen, ezt xy készítette«, akkor is, ha nincs feltüntetve a név. Erre törekedj igazán: alakítsd ki a saját stílusodat, amely jól látható képeiden.”

Lorenz fotótáskája:

Fényképezőgépek:

EOS 5D Mark III

Objektívek:

EF8-15mm f/4L Fisheye USM

EF24-70mm f/2.8L USM

EF70-200mm f/2.8L IS USM

Tartozékok:

2 db Broncolor Move outdoor készlet

Broncolor Siros 800 L light



Interjú: Steve Fairclough