Southern_Hymettus

A fényképész Jeff Vanderpool

©Joanna Vasdeki

Alternatív Athén.

Az igazság az, hogy ha elég sokszor látunk valamit, végül már észre sem vesszük. Amikor már túlságosan ismerjük a környezetünket, könnyen megfeledkezünk arról, hogy igazán értékeljük. Az athéni születésű fényképész, Jeff Vanderpool szakmai életútjának óriási részét szentelte a város megörökítésének, azonban „A város tengere” projektje keretében elfordította az objektívet a túlságosan is ismert emlékművektől, és az ezeket körülölelő, gyakran mellőzött hegyekre irányította a figyelmét.

A város új oldalának felfedezéséről beszélgettünk Jeff-fel.

Mi volt a célod a projekt elindításakor?

Athén egy hegyek és a tenger által körülvett medencében fekszik. Görögországban gyakran utalnak erre „lekanopedióként”, azaz medencetérségként. Sok helyen nagyon markáns határokkal találkozhatunk, ahol hirtelen véget ér a város, mert egy hegy van az útjában, és akadályozza a terjeszkedését. A városban élve egy meghatározott kép alakul ki benned ezekről a hegyekről mint a város határainak hátteréről, de nem sok elképzeléssel rendelkezel a tartalmukról és jellemükről.

Emellett a napjainkra jellemző szerencsétlen módon a természetes környezet gyakran háttérbe szorul, és bár ezek a hegyek remek pihenési lehetőséget nyújtanak távol a várostól, a fejlesztések és a szemét igazi fenyegetést jelentenek rájuk nézve. Azt hiszem, az volt a célom, hogy felhívjam a figyelmet a létezésükre és arra a tényre, hogy épp olyan értékes részei a városnak, mint bármelyik kulturális emlékmű.

Athénban születtél, miért csak most kezdted el ezt a projektet?

Athénban töltöttem a gyerekkoromat, de csak körülbelül 5 éve kezdtem el állandóbb jelleggel is itt élni. Ez képessé tett arra, hogy még áthatóbban tudjam szemügyre venni a görög tájat, amely mindig is lenyűgözött.

©Jeff Vanderpool

Mindössze egy maréknyi képet válogattál össze ehhez a sorozathoz. Miben különböztek ezek a többitől?

Négy hegy veszi körbe a várost, és mindegyikről két-három képet választottam ki. Ezeken a képeken sokszor kivehető ellentétes nézőpontokban is megjelennek a hegyek a város egyik végétől a másikig. Próbáltam olyan képeket kiválasztani, amelyek a lehető legjobban leképezik a sorozatot mint egészet.

Van egy olyan kép, mely igazán megragadja, miről szól a projekt?

Erre nehéz válaszolni, de talán a 3. számú kép lenne az a Közép-Hymettus sorozatból. Az előtérben fekvő kövek az Athén keleti részén, a Hymmettus-hegy csúcsához közel lévő földút részét képezik. Ez a fajta egyenetlen szélű kő nagyon jellemző az Athén körüli régió földútjaira.

Ez a fénykép számomra a város és a környezete közötti bensőséges kapcsolatot jelképezi. Egyszerre viseli magán a természet és az emberi kéz jegyeit. És mivel Athén nagy része az ezekben a hegyekben bányászott kövekből épült, úgy gondoltam, remek anyagi kapcsolat rejlik bennük.

A képek közül némelyik meglehetősen sivár képet fest Athénról, ami ellentétben áll a város sok ember által ismert részeivel. Miért tartottad fontosnak a város alternatív oldalának bemutatását?

Athén városának vidékét és emlékműveit évszázadok óta megörökítik a művészek és fényképészek. (Valójában a szakmai munkám nagy részét ennek szentelem!) Ezeken a történelmi képeken keresztül elképzelésünk lehet arról, hogyan alakult át az idők során a táj és a város. Ez nehéz, ha azt vesszük, hogyan lehet megközelíteni egy olyan témát, amelyet már olyan sokszor ábrázoltak, ezért úgy döntöttem, megpróbálom előtérbe hozni az athéni táj kevésbé ismert elemeit. Úgy vélem, minden egyes hely, amelyet lefényképeztem, saját, háborítatlan szépséggel rendelkezik. Valamilyen módon ezeknek a helyeknek az elhagyatottsága vagy magánya az, amit az ezekbe a hegyekbe települt kolostorok szerzetesei és apácái keresnek!

Mit szeretnél, mit vigyenek el ezekből a képekből az emberek?

Sokszor úgy érezzük, akkor is ismerünk egy helyet, ha csak nagyon kis részét tapasztaltuk meg. Szeretném, ha az emberek azt éreznék, hogy ennek a városnak – és talán minden városnak – óriási dimenziói vannak, amelyek sokkal gazdagabbá tehetik a velük kapcsolatos élményeinket.

Megváltozott a projekt hatására a szülővárosodról kialakított képed? Ha igen, hogy?

Teljes mértékben. Minden egyes alkalommal, amikor áthatóan megfigyelsz valamit, átalakul az, ahogyan érzékeled. Soha nem értékeltem igazán az Athént közvetlenül körülvevő természetes táj végtelenségét és változatosságát. Emellett a város messziről mozdulatlannak tűnik. Nem látod a nyüzsgő utcai életet. Emiatt a város úgy jelenik meg, mint egy másik topográfiai jellemző, mint ahogy egykor számomra a hegyek, amikor a városból néztem őket.

©Jeff Vanderpool

Hogyan tovább?

Továbbra is Athénnal fogok foglalkozni, ezúttal magára a városra összpontosítva. A modern város nagyon organikus módon épült fel. Amikor a 19. század során átépítették, volt eredetileg egy terv, aztán ezen felülkerekedtek a helyi érdekek, és a terv nagy része nem valósult meg. Ennek eredménye a mai város, amely a felszínen nagyon zűrzavarosnak, anarchikusnak és sokak számára csúnyának tűnik. Szeretném elvégezni a város új esztétikai felmérését, amely a kétségbeeséssel szemben inkább a lehetőséget látja meg a jelenlegi állapotban.

Milyen tanácsokat adnál a vizuális történetek elmeséléséhez?

Azok a legjobb történetek, amelyekhez valamiként személyesen is tudunk kapcsolódni. Számomra ennek a kapcsolatnak a képi megjelenítése az, ami érdekessé teszi a munkát.

Milyen készletet használsz?

Egy EOS 5DS R vázat használok. Sokféle objektívem van, melyek közül kettő a Canoné, az egyik egy EF 24-105mm f/4L zoom, a másik a régi 24mm TSE. Emellett számos régi manuális, közepes formátumú objektívet is használok tilt-shift adapterrel.

A város tengere sorozat 2017 októberétől látható a pozsonyi Central European House of Photography intézetben.

©Jeff Vanderpool


Jeff fotótáskája

Fényképezőgépek:

Canon EOS 5DS R

Objektívek:

Canon EF 24-105mm f/4L IS II USM



Interjú: Daniel O’Hara