DJ laser show

Elektronikus és dance zenei koncert- és fesztiváli fotós, Drew Ressler

Drew Ressler portré

© Caesar Sebastian

Történetek a táncparkettről.

Mikor legtöbben fesztiválra megyünk, szerencsések vagyunk, ha sikerül legalább egy jó képet készítenünk a kedvenc előadónkról. Az elektronikus és dance zenei koncert- és fesztiváli fotós, Drew Ressler több száz, ha nem több ezer, olyan képet készít, melyről a legtöbben csak álmodhatunk. A videojáték-iparban való munka negatívumaitól kezdve Tommy Lee társaságágában lenni a színfalak mögött és látni Deadmau5 ütését egy ablakon keresztül Hello Kitty jelmezben, Drew karrierje az álmatlan utazás, színfalak mögé való bejutások és néhány igazán bámulatos történet eklektikus keveréke.

Drew Resslerrel, azaz Rukes-szal az irigylésre méltó munkájáról, a világ fesztiváljai megörökítésének pozitívumairól és negatívumairól, valamint arról beszéltünk, hogy csak mert van egy telefonod, nem jelenti azt, hogy tudod, hogyan kell jó fesztiválfotót készíteni.

Kezdésként egy könnyű kérdés: Hogyan kerültél az EDM/fesztiváli fotózás közelébe? Mikor jöttél rá, hogy ebből karriert szeretnél építeni?

2004 végén kezdtem. Imádtam a zenét a 90-es évek végén, de az első fényképezőgépemet, az azonnali felvételkészítést lehetővé tévő Canon G3-ast, 2004-ben kaptam a születésnapomra. Akkoriban DJ BT rajongója voltam, és a barátom, Lainie menedzselte őt, aki aztán meghívott a következő New York-i fellépésére. Természetesen magammal vittem a fényképezőgépemet, hogy dokumentáljam az eseményt a többi BT rajongónak.

Ettől kezdve pár másik fellépést is megnéztem/„lefényképeztem” New Yorkban, röviddel azután pedig Los Angelesbe költöztem. Vettem egy Canon 20D-t, és arra gondoltam, hogy a szabadidőmben klubokban fényképezek, ezért az Avalonban kezdtem, mivel minden héten olyan DJ lépett fel, akinek rajongója voltam!

Tudtam, hogy karriernek szeretném, amikor felkínáltak nekem egy munkát, hogy készítsek minden hétvégén fényképeket a hollywood-i Avalonban kb. ugyanannyi pénzért, mint amennyit az igen depresszív videojáték-ipari munkám során egy héten kerestem. Szóval kockáztattam, felmondtam a videojáték-iparban és 100%-ban a fényképészetre kezdtem el koncentrálni.

Tudom, hogy a videojáték-iparban dolgoztál, és most egy profi fotós vagy. Ez két olyan ipar, melybe rengeteg ember szeretne betörni. Mi a titkod?

A videojáték-ipar egy vegyes csomag. Minőségbiztosítási tesztelőként kezdtem, mely általában a belépőszint ebben az iparban. Lenyűgöző önéletrajzot építettem fel New Yorkban, de amikor Los Angelesbe költöztem, a vállalatok, akiknek dolgoztam, nem törődtek a képességeimmel, és általában teljesen kihasználatlan maradt a tudásom, ami boldogtalanná tett.

Ezzel szemben a fotózás és a jó fénykép rögzítéséhez a fényképezőgép működtetésének megtanulása nagyon szórakoztató volt. Amikor én kezdtem, nagyon kevés embernek volt DSLR fényképezőgépe, ezért a zenészek és klubok nagyon szerettek volna olyan fényképésszel dolgozni, aki profi felszereléssel rendelkezik a műsoraik fotózásához. Nagyon jó volt az időzítés, ha azt nézzük, hogy manapság mindenkinek DSLR készüléke van.

Te, aki a napja (és éjszakája) nagy részét partizó zenészekkel töltöd, hogyan tudsz összpontosítani?

Semmilyen káros szenvedélyem nincs; nem dohányzok, nem iszok és nem drogozok. Szóval hagyom, hogy helyettem is a zenészek bulizzanak, és én csak a fényképkészítésre összpontosítok. Mindig lenyűgöző fényképeket szeretnék készíteni az adott eseményről – erre összpontosítok minden alkalommal, amikor fotózok. Minden fellépésen legalább egy lenyűgöző fényképet kell készítenem, és addig nem állok meg, amíg ezt el nem érem. Mindig a munkám élvez elsőbbséget; ezért bíznak meg engem!

Mik a kedvenc fesztiváljaid/rendezvényeid a világban?

Nagyon sok van, mindig nehéz választanom. Szeretem a Holy Ship nevűt; igazán szórakoztató a Miami és a Bahama-szigetek körül egy sétahajón baráti társaságban. Az Ultra egyre több és több lenyűgöző nemzetközi fesztivállal rendelkezik, és én igazán boldog vagyok, hogy folyamatosan utazhatok a világ körül és megörökíthetem őket, különösen a szeptemberi japán rendezvényt élvezem (Japán a kedvenc helyem a világon). A Stereosonic nagyszerű fesztivál volt Ausztráliában, szóval remélem, hogy valaki betölti az űrt az „Ausztrália körüli egy hetes turné” fesztivál megnyitóján. A Djakarta Warehouse Project nevűt is szeretem; mindig nagyszerű produkció és bámulatos rajongók jellemzik.

A DJ-k széltől lebegő haja

© Drew Ressler

Főleg DJ-kről készítesz fényképeket az EDM-en és fesztiválokon; a világítás maga lehet a rémálom. Mi az az igen egyszerű technika, amellyel nagyszerű képeket lehet készíteni ezeken a rendezvényeken?

Ismerned kell a fényképezőgéped és objektíveid határait, és sokat segít, ha tudod, hogy mi történik éppen. Rajta tartom a szememet azon, hogyan változnak a fények egy fellépés során; néha elkezdenek villanófényeket vetíteni a tömegre, és én próbálom megörökíteni azt a pillanatot. A megfelelő manuális beállítások ismerete kulcsfontosságú. Például a LED-paneleknek általában szükségük van egy bizonyos záridőre ahhoz, hogy teljesen rögzíteni tudják a képet anélkül, hogy bemozdulások lennének és a panelek részei látszólag kikapcsolnának.

Amikor igazán sötét van, van néhány gyenge fényviszonyok mellett működő objektívem, melyeket portrékhoz használok; ezek a következők: EF 35mm f/1.4L II USM és az EF 85mm f/1.2L II USM.

Végezetül pedig egy jó minőségű, gyenge fényviszonyok mellett működő fényképezőgép sokat segít. Szeretem az EOS-1D X Mark II fényképezőgépemet, és még a legsötétebb pillanatokban sem kellett soha 3200-as ISO-érték fölé mennem, ha megfelelően időzítettem a felvételeimet és mozdulatlanul maradtam. Manapság soha nem kell húznod a zárat ahhoz, hogy megörökítsd a showműsorokat, miközben a produkció egyre nagyobb és nagyobb lesz.

Van olyan, hogy úgy mész egy fesztiválra, hogy van egy előre megírt listád az általad készíteni kívánt felvételekről? Vagy csak meglátom, hogy merre visz a rendezvény?

Általában minden alkalommal szeretem megörökíteni az alap dolgokat: szimmetrikus felvétel a tömegről a DJ háta mögül, a ház elejétől készített szimmetrikus felvétel a produkcióról, teleobjektíves felvétel a DJ-ről, ha a fülke elég alacsony, valamint egy portréfelvétel oldalról a fülkéből. Miután ezeket elkészítettem, általában a produkció teljes felállásától függ a többi felvételem. Néha van egy fülke a ház eleje fölött, ahonnan felvételeket tudok készíteni, néha a rendezvény egy stadionban van, ahol fel tudok menni a felső szintre, és néha az elülső LED-panel és a DJ-fülke közötti teret le tudom csökkenteni, hogy néhány közeli széles képet készítsek a DJ-ről a fülkében.

Máskor ez attól is függ, hogy melyik DJ játszik és mit szeretnének csinálni. Ez a DJ gyakran áll a fülkére? Megkérik-e a közönséget, hogy „mindenki lebegtesse a fényforrását”, illetve mikor jön el ez a pillanat a fellépés során?

Az effajta dolgokhoz több alkalomra is szükség van, hogy hozzászokj, de megkönnyítik a munkámat. Az információk áradata azonban zavaró, annyira, hogy ha Zeddel turnézok egy kicsit, majd pedig egy másik DJ-vel vagy pár hónapig egy csomó fesztiválon veszek részt, amikor újból Zeddel turnézok, újra meg kell tanulnom néhány dalt és azt, hogy mikor alszik ki néhány pirotechnikai jelzés.

Néhány ember szerint a tied a világon a legjobb munka. Fizetik neked, hogy fesztiválokra utazz a világban és hogy a világ legjobb DJ-iről készíts fotókat, de elég intenzív ilyen sok fesztiválra járni. Vannak árnyoldalak, amelyekre az emberek nem gondolnak?

Van néhány árnyoldal. A sok utazás, melyet gyakran kell tennem, felborítja az alvási időmet a jetlag miatt. Mikorra megszokok egy időzónát, gyakran át kell állnom egy másikra. A DJ-k menetrendje is gyakran bonyolult; néha egy fellépés után azonnal egy másikra kell repülnünk, szóval a fellépések közti pár órás éjszakai alvások elég gyakoriak. Egyik évben 6 hetet töltöttem az úton, melynek során 4 kontinens 8 országán keresztül haladtam át; ez valódi roncsot csinált belőlem, mire hazaértem. Mikor hazamegyek egy nagy nemzetközi turné után, általában szükségem van egy kis időre, hogy visszazökkenjek a normál hétköznapokba.

A fesztiválokon az egyik legnagyobb stresszt számomra a biztonsági személyzet okozza. Még ha az összes megfelelő igazoló irattal vagy karszalaggal rendelkezel is, a tanácstalan biztonsági személyzet megpróbálja meggátolni a munkádat. Néha a biztonsági személyzet a 15 perces szabállyal* zaklat engem, amikor egyértelműen a fesztiválnak vagy az előadónak készítek felvételeket és ezért mentesülök a szabály alól; és minden perc számít ebben az iparban. Minden fellépésre úgy tekintek, mint egy visszaszámlálásra; ezért ha azzal kell töltenem az időmet, hogy megszabaduljak a biztonsági személyzettől, lemaradhatok néhány rendkívüli fotólehetőségről.

(*Egy átlagos fényképész számára ennyi az engedélyezett idő, melyet egy előadó fényképezésével tölthet a színpadon egy előadás alatt.)

Már egy ideje benne vagy a szakmában. Mi volt a legjelentősebb változás a fotózásban, mióta elkezdted?

A technológia növekedése nagyszerű volt. Minden 4 évente várom a következő EOS-1D X fejleményt, és annak előnyeit, illetve az új objektíveket, melyekkel feljavíthatom a készülékemet (és várom azt a pillanatot, amikor a technológia eljut arra a pontra, hogy egy objektívre cserélje a két objektívet, és ezzel lefedje azokat). A rossz fények mellett jobb lehetőségeket nyújtó, újabb fényképezőgépek és objektívek pár évente mindig könnyebbé teszik a munkámat!

Egy másik dolog, ami inkább csalódást okoz, az az, hogy az emberek rossz okokból vagy rossz úton próbálnak meg bekerülni az iparba.

Most, hogy a digitális tükörreflexes fényképezőgépek gyakoriak és mindenki meg tudja őket venni, valakinek csak elég egy fényképezőgépet vennie és ingyen készítenie felvételeket. Sajnos rengeteg olyan fotóst ismerek, aki az összes repülőútját és szállodai kiadását saját magának fizeti, és lemond arról is, amit egy fesztivál fizetne neki csak a fényképekért. Néhányan egészen odáig mennek, hogy ingyen turnéznak egy DJ-vel azért, hogy ingyen bulizhassanak. Szerencsére az összes DJ és fesztivál, akiknek és ahol dolgozok, értékeli az általam nyújtott minőséget és professzionalizmust, és rendszeresen alkalmaznak engem.

Most úgy tűnik, hogy mindenki, akinek van egy telefonja azt hiszi, hogy ő egy fényképész – ez egyre inkább így van a klubokban, ahol mindenki készít szelfit és képet a fellépőkről. Hogyan éred el, hogy a fényképeid kitűnjenek?

Az egyik probléma, amelyet észreveszek, az a magas ISO-értékkel kapcsolatos. Némely fotós eszméletlenül magas zajos szintekig feltekeri az ISO-t és automata üzemmódban készít felvételeket, ami nem szükséges; még nappali órákban is. Láttam néhány olyan fotót, ahol a helyszín elég világos ahhoz, hogy viszonylag zajtalan 800-1600-as ISO-érték mellett készítsenek felvételt, de a fotó annyira eszméletlenül zajos, hogy úgy tűnik, mintha esne a hó a képen; még a zajcsökkentéssel is.

A célom mindig az volt, hogy olyan fotókat készítsek, amelyek pont olyan jól néznek ki teljes méretben, mint kis méretben; az egyik jelenlegi trend az, hogy a fotónak elég a közösségi oldalakon alkalmazott méretekben jól kinéznie, de amikor teljes méretben tekintik meg, homályos, nem fókuszált és rendkívül zajos. A fókusz kulcsfontosságú eleme a nagy felbontású képeknek. Megpróbálhatod mellőzni, amikor a fotó kis méretű, de ha a fókuszom nem éles és nem ott van, ahol szeretném, mindegy mennyire „jól” néz ki, törlöm a képet.

Fekete-fehér kép egy bandáról fellépés közben

© Drew Ressler

Mi máson dolgozol jelenleg? Van még valami folyamatban?

Jelenleg egyre több és több fotózási munkám van, és lassan egyre inkább elkanyarodok a sajtófotózás irányába ahelyett, hogy fotóriporteri felvételeket készítenék.

Egy fotóruházati közreműködésben is részt veszek a http://apparel.rukes.com oldalon, ahol néhány általános, fellépésről és csendéletről készült fotó felhasználásával kapucnis pulóvereket/pólókat/takarókat készítünk. Nagyon jól fogynak minden alkalommal, amikor fesztiválra megyek, egyre több embert látok viselni őket. Még a horvátországi Ultra Europe-on is láttam valakit trikót viselni!

Minden év egyre sűrűbb a számomra, ezért mindig a háttérbe szorulnak azok a dolgok, amiket szeretnék csinálni. Szeretnék több rock/pop dolgot csinálni. Szintén tervezem, hogy készítek egy fotókönyvet, de ki tudja, mikor tudok erre időt szakítani. Talán a 20. évfordulómon?

Mi a legjobb történet, mely egy általad készített fotóhoz kapcsolódik?

Rengeteg a nagyszerű fotó, melynek őrült története van. Az egyik kedvenc fotóm a Stereosonic fesztiválon készült pár évvel ezelőtt, ahol Tiestóról készítettem fényképeket, miközben játszott. Odafordult hozzám, és viccből átadta a fülhallgatóját, hogy játsszam el, én vagyok a DJ, de én tovább folytattam a felvételkészítést, és a felvétel, amit kaptam ikonikussá vált.

Egy másikon egy hatalmas Hello Kitty látható, amint keresztülhalad egy törött ablaküvegen. Egy Deadmau5 turnén Tommy Lee-vel lógtam. Mindenki úgy döntött, hogy tetőtől talpig rajzfilmfigura-jelmezt ölt minden fellépés előtt, és kimegy a tömegbe és elidőzik ott, miközben senki se sejti kik is valójában. A színfalak mögött épp fotókat szerkesztettem egy pótkocsiban, amikor Deadmau5 egy Hello Kitty jelmezben megkocogtatta az ablaküveget, hogy felhívja a figyelmemet. A jelmez elég kemény volt, ezért a kocogtatás egy szuperhős ütésévé alakult, mely áthatolt az ablakon. Miután ez megtörtént, megkértem, hogy ismételje meg az ütést.

Több random dolog található meg szétszórva a weboldalamon; jó dolog, hogy megtartom az összes valaha készült fotótáramat, ezáltal az emberek visszamehetnek egészen 2004-ig, amikor az azonnali felvételkészítést gyakoroltam, és megnézhetik az akkori fotóimat. Van egy másik oka is annak, hogy szeretnék egy könyvet készíteni; számtalan fotóval rendelkezem, amelynek története van!

Te magad tanultad meg a szakmát. Mit tanácsolsz másoknak, akik csak most kezdenek?

Csak találd meg a saját személyes felvételkészítési szemléletedet. Ne próbálj más fotósokat utánozni. Összpontosíts a saját munkádra.

Meg ne dolgozz ingyen, ha már bebizonyítottad, hogy képes vagy jó képeket készíteni. A te munkád művészet és megérdemled, hogy kifizessenek érte.

Zedd fellépése az Echostage-en

© Drew Ressler

Kedvenc bandád/zenészed/DJ-d?

Hybrid, egy DJ-csoport az Egyesült Királyságból. Kb. minden dal és remix, amit készítettek, tetszik nekem. Ők az egyik oka annak, hogy szeretem a dance zenét, illetve a támogatói annak, hogy előrefelé haladjak a fotózás terén (Mike Truman, amikor épp elkezdtem a szakmát, megemlítette, hogy jó szemem van a fotózáshoz).

A legtöbb ember azért megy az éjszakai klubokba és fesztiválokra, hogy pihenjen és bulizzon, de neked ez a munkád. Mit teszel, hogy kikapcsolódj?

Tv-t nézek, videojátékokkal játszok, könyvet olvasok és remek ételeket eszek éttermekben.

Melyek azok az elemek a fotóstáskádban, amelyek a legfontosabbak a számodra?

A fényképezőgépem és objektíveim/vakum mellett ezeknek mindig ott a helyük a táskámban:

  • Személyre szabott füldugók. Mindig használom őket. Rendkívül fontos, hogy megóvd a hallásod!
  • Újratölthető nagy lumenes zseblámpa. Nagyszerű a sötét fesztiválokon és rendezvényeken való közlekedéskor (és hasznos, ha leejtek egy objektívsapkát).
  • Különféle tisztítók, pl. gumivégű pumpás tisztító, érzékelőkhöz való tisztítópálcikák, objektívekhez való törlőkendők stb.
  • Több csatlakozó, pl. egy USB-C kártyaolvasó és egy egyszerű USB-C kábel a fényképezőgépem közvetlen csatlakoztatásához.
  • Egy jó vakudiffúzor, de általában csak portréfelvételekhez használok vakut.
  • Karabiner. Mindig jól jön a kártyák nyakba akasztható szalag nélküli rögzítéséhez.

Egyértelműség és lendület érdekében szerkesztett válaszok.


Drew Ressler fotótáskája

FÉNYKÉPEZŐGÉPEK:

Canon EOS-1D X Mark II

OBJEKTÍVEK ÉS VAKU:

Canon EF 16-35mm f/2.8L III USM

Canon EF 24-70mm f/2.8L II USM

Canon EF 85mm f/1.2L II USM

Canon EF 40mm f/2.8 STM

Canon EF 35mm f/1.4L II USM

Canon EF 70-200mm f/2.8L IS II USM

Canon TS-E 90mm f/2.8 tilt-shift

Canon EF 2x III extender

Canon Speedlite 600EX-RT vaku



Interjú: Martin Fleming