Essaouira - Along Dusty Roads image

Az Along Dusty Roads utazó fotósai

Emily és Andrew portréja

Tippek az útról.

Összecsomagolni egy életet és egyirányú jegyet venni a világ másik végére az álmok megvalósítsa céljából sokak számára pontosan ezt jelenti: egy álmot. Azonban Andrew és Emily éppen ezt tette.

Egy esős este Kelet-Londonban úgy döntöttek, hogy ötvözik a fényképezés iránti közös szenvedélyüket az utazással. Így született meg az Along Dusty Roads.

Arról beszélgettünk velük, hogyan utazzák be a világot, és milyen inspirációkkal tudnának segíteni a hozzájuk hasonló független utazóknak.

Mondanátok pár szót magatokról, a blogotokról és a történetetekről?

Londonban találkoztunk egy online randioldalon, és rájöttünk, hogy az utazás és a fényképezés a közös szerelmünk. Talán emiatt alakult úgy, hogy egyikünk sem mondott nemet arra, hogy elmenjünk Londonból, és pár évig utazgassunk, így ez reális célkitűzés lett.

2014-Ben az Along Dusty Roads eredetileg az írásaink és a fényképeink megosztására szolgáló hely volt. Egy egyirányú jeggyel szálltunk fel a Mexikóba tartó repülőre, készpénzzel teletömködött zoknikkal, egy elnagyolt úti céllal, egészséges adag utazási vággyal és túl sok fotós felszereléssel. És egy rozoga belizei buszon megszületett a név.

Kezdetben valami gyakorlatias és ihletet adó dolgot akartunk belőle kihozni más utazók számára, akik saját maguk vágnak keresztül Latin-Amerikán. Azóta ez egy teljes munkaidős vállalkozássá és szenvedéllyé nőtte ki magát – egy hely, ahol a bármilyen stílust képviselő utazók ihletet meríthetnek, megtanulhatják, hogyan utazhatnak jobban, vagy egyszerűen csak a következő kalandjukról álmodozhatnak ebédszünet közben.

Mi áll az első helyen, a történet vagy a fotó?

Ez valójában a helyszíntől függ, hogy mennyi kutatást fektetünk bele, és hogy hogyan akarjuk átélni.

Például amikor Bolíviában utazgattunk, lenyűgözött minket a sokféle bennszülött csoport és az ő elképesztő ruháik. A beszélgetések során tudomást szereztünk egy piacról, amely épp Sucre határában van. Itt minden hétvégén több tucat különböző csoport gyűlik össze meseszép kalapokkal. Egyértelműen azért látogattunk el ide, hogy elmondjuk ezt a történetet. Szavírában (Marokkó) pedig fogalmunk sem volt arról, hogy annyira el leszünk majd ragadtatva a kikötőben dolgozó halászoktól, és mégis ez lett az a hely, amely időről időre visszacsábított minket, mert mindig csak még egy képet akartunk készíteni róla. Az esetek többségében hagyjuk, hogy a hely vezessen minket. A benyomásainkat gyakran az elénk táruló jelenetek és az útközben megismert emberek formálják.

Amikor London utcáiról Latin-Amerika hatalmas, nyílt területeire költöztetek, hogyan igazítottátok a fényképezési technikátokat az új környezethez?

Bármilyen furcsán is hangzik, egyikünk sem igazán fényképezett az Egyesült Királyságban a latin-amerikai kalandunk előtt. Külföldön járva katalógust készítettünk az út képeiből, amelyek most mind merevlemezeken porosodnak. Londonban ritkán vettük elő a fényképezőgépünket, mivel a saját országunk nem sok érdeklődést váltott ki belőlünk.

Szerencsére ez mostanra megváltozott, és ráébredtünk arra, hogy egy embernek, egy utcasaroknak vagy egy jelenetnek nem kell teljesen idegennek lennie ahhoz, hogy érdekesnek találjuk. Meglehetősen különlegesek lehetnek a tökéletesen hétköznapi dolgok, és szinte bárhol ott rejtőzhet a csodálatos kép.

Marrákes – Along Dusty Roads kép

©Along Dusty Roads

Van valamilyen tanácsotok a kezdő fényképészek számára?

Tanulják meg az alapokat a világításról, a rekeszértékről, a keretezésről és a szerkesztésről, hagyják maguk mögött az automatikus módot, és készítsenek nyers felvételeket. Ne higgyék azt, hogy csak az utazások során készített fényképek vannak az Instagram hírfolyamban. Vagyis fontos időt szánni a különböző megközelítések és stílusok kipróbálására, hogy megtudják, mi korbácsolja fel bennük a szenvedélyt, és miben jók. Ne korlátozzák a fényképeket kizárólag a digitális képernyőre, nyomtassanak ki párat, hogy más nézőpontból is lássák és „érezzék” a munkájukat.

Hogyan keresitek meg a hely lelkét, hogyan örökítitek meg azt, ami a legjobban jelképezi az általatok felkeresett helyeket?

Kószálunk. Sokat kószálunk. Eltévedünk a városokban, a falvakban és a dombok között, úgy örökítjük meg az életet, ahogy szembejön velünk. Néha új helyszín fényképezésekor nem is veszünk észre egy témát csak amikor már hazaértünk, eltávolodtunk az élménytől, és hetekkel vagy hónapokkal később, a képeket nézegetve látjuk meg.

Fontos hagyni, hogy a hely mutassa meg a történetét, ne pedig egy előzetes elképzelés alapján keressük azt.

Az utazások megörökítése egyszerűnek tűnik, de nehéz jól csinálni. Hogyan éred el, hogy a te képeid kiemelkedjenek a többi közül?

Az Instagram világában az utazások fényképezése egyre inkább lenge ruhát és pompás kalapot öltő nőkről szól, semmint létező emberekről és helyekről. Például olyan, mintha Marrákesben mindenki ugyanabban riádban szállna meg, ugyanazt a fürdőt keresné fel, és ugyanúgy pózolna a népszerű helyeken. És bár a szükség azt jelenti, hogy a saját hírcsatornánkon és blogunkon is fellelhető pár ilyen „csaliszerű” kép, pár hónapja elhatároztuk, hogy hűek maradunk magunkhoz és az általunk imádott fényképezési műfajhoz.

Adnátok pár tippet azzal kapcsolatban, hogyan lehet embereket fényképezni utazás során?

Mindig megkérdezik tőlünk, hogyan készítünk képeket emberekről. Előtte vagy utána kérünk engedélyt tőlük? Őszintén szólva, ritkán kérdezzük meg őket. Ez a különbség a csodálatos portré és a remek utcai fényképezés között. Az ember egész testbeszéde megváltozik, ha tudja, hogy fényképezik, és a kép, ami volt, megszűnik létezni.

Természetesen nagyon fontos ilyen módon céltudatosan fényképezni, tiszteletben tartani és észlelni a környezetet – mindig elbíráljuk a helyzetet, és a helyzetek 90%-ban „csípőből fényképezünk”.

Fontos a fényképeiteken a napszak?

Létfontosságú. A jó és a remek fénykép közötti különbséget gyakran a napszak adja. Az aranyórában fényképezés az egyik legegyszerűbb módja annak, hogy tökéletesítsük a végső felvételt, de utazás közben (különösen, ha nincs sok idő, vagy borzalmas az időjárás) ez nem mindig lehetséges.

Azonban míg a fényképészek próbálják hajszolni az aranyórát, nekünk mint utazó bloggereknek épp olyan fontos felismerni, hogy az utazás során készített képeknek nem csak az állandó napsütötte napok és élmények benyomását kell visszaadniuk. Néha rossz az idő, és nem fog sikerülni az, hogy a reményeinknek megfelelően fényképezzünk le valamit.

Nem a tökéletes felvétel az egyetlen oka annak, hogy felkeressünk egy csodaszép helyet.

Sokak ambiciózus álma, hogy fizessenek nekik az utazásaikért – milyen tanácsot adnátok azoknak, akik az utazásból szeretnének karriert csinálni?

Az első tanács az, hogy nem szabad hinni a felhajtásnak. Ezerféle tanfolyam és cikk állítja, hogy csak ezt és ezt kell megtenni ahhoz, hogy valakiből sikeres utazó blogger váljék – ez egyszerűen nem igaz. Arról már általában nem szól a fáma, hogy rengeteg kemény munka és nagy mázli kell az ezen a területen való kiteljesedéshez.

Ha valaki igazán ezt akarja pályafutásnak, akkor meg kell tanulnia írni és még jobb fényképeket készíteni. Meg kell győződnie arról, hogy tényleg és minden formában szeret utazni. Nem csak ötcsillagos szállodákról és feszített víztükrű medencékről van szó. Kíváncsinak, szenvedélyesnek kell lenni, és épp annyira kell örülni annak, ha egy ember olvassa el a cikkeket, mintha tízezer.

Quilotoa-lagúna, Ecuador – Along Dusty Roads kép

©Along Dusty Roads

Az utazási filozófiátok tizenkét elképzelést ölel fel az élvezethez, elfogadáshoz és a határaitok feszegetéséhez kapcsolódóan. Elárulnátok erről egy kicsit többet?

A mi kis utazási filozófiánk gondoskodik arról, hogy még ha senkit nem is érdekel, mit tettünk, vagy senki sem kíváncsi az általunk látott elképesztő dolgokra, attól mi még mindig tudni fogjuk, hogy úgy tapasztaltuk meg a világ egy kis szeletét, ahogy senki más. Az a pillanat, az a hely, az az idő – a miénk volt.

Az utazás alapvetően kiváltság, és erről soha nem szabad megfeledkeznünk.

Elmondanátok az egyik kedvenc történeteteket, amelyet lencsevégre kaptatok?

Nem meglepő módon Ecuadorban került rá sor. Egy ötnapos andoki túrázás utolsó napján a Quilotoa-lagúnánál. Emilyt rázta a hideg, és vízhólyagok nőttek a talpunkon. Úgy volt, hogy egy kocsi visz minket végig az utolsó pár kilométeren, hogy elérjük a Latacungába tartó buszt, de azt mondták, hogy a kocsi csak négy óra múlva indul. A gyaloglás mellett döntöttünk. Egy órával később egy foci pattant ki az út közepére. Pár kisgyerek jött utána, legfeljebb 5-6 évesek lehettek. Belebotlottunk a falu iskolájába.

A következő pár órában egy csodálatos délutánt töltöttünk el ezekkel a gyerekekkel és a tanáraikkal. Fociztunk, spanyolul beszélgettünk, sztorizgattunk, és megmutattuk nekik, hogy kell használni a fényképezőgépünket. Meglehetősen biztosak vagyunk abban, hogy a legtöbben akkor először fogtak fényképezőgépet a kezükben. Boldogan fényképeztek minket és egymást, kuncogva a végeredményen. Ez az egyik kedvenc latin-amerikai történetünk és az egyik kedvenc utazási emlékünk.

Mi a felszerelésetek egyetlen olyan darabja, amelyik nélkül nem tudjátok elképzelni az utazást?

Kétségtelenül a Canon EF 50mm f/1.4 objektív. A képminősége páratlan. Sokszor a másodperc törtrésze alatt kell képet készítenünk, és a fix objektív azt jelenti, hogy állandóan tudatában vagyunk annak, hova kell állnunk az általunk látott jelenet megörökítéséhez. Különösen, amikor csípőből fényképezünk, márpedig ezt a technikát gyakran alkalmazzuk.

Whitstable – Along Dusty Roads kép

©Along Dusty Roads

Az előrehaladás szellemében mik a legközelebbi kilátások az Along Dusty Roads számára?

Általános célkitűzésünk az, hogy népszerűsítsük a független, megfontolt és kíváncsi utazást. Ugyanakkor hogy utazó fényképészekként és történetmondókként is előrelépjünk, szeretnénk egy kicsit mássá tenni 2018-at.

A szokásos cikkeinkhez hasonlóan mi is szeretnénk kicsit mélyebbre ásni. Szeretnénk megszőni azoknak az embereknek a történeteit, akikkel útközben találkozunk – ezek az emberek teszik lehetővé az utazási élményeinket. Ettől tökéletesedni fog a portré- és dokumentarista oldalunk, míg befolyásos utazóként segíteni fog nekünk elérni azt, hogy az emberek elgondolkozzanak az utazás pozitív hatásairól.

Ami az úti céljainkat illeti: Lettország, Brazília, a Karib-térség, Hollandia, a Feröer-szigetek és Spanyolország szerepel a terveink között. Emellett szeretnénk jobban felfedezni az Egyesült Királyságot.

Ha szeretnéd követni a Along Dusty Roads történetét, itt találod a blogjukra mutató hivatkozást.

Along Dusty Roads fotóstáska

Fényképezőgép:

Canon EOS 70D

Objektívek:

Canon EF 50mm f/1.4 USM

Canon EF-S 24mm f/2.8 STM

Canon EF-S 18-200mm f/3.5-5.6 IS

Állvány és Canon RC-6 vezeték nélküli távvezérlő

Egyértelműség és lendület érdekében szerkesztett válaszok.



Interjú: Dan Castle