Egy középkori olasz falu életben tartása
A középkori falu, Santo Stefano di Sessanio kőfalai mögött szűk utcák kanyarognak a boltívek alatt, a macskaköves terek és a kiugró épületek között.
Az utcák nagyrészt üresek, leszámítva azt a pár turistát, akik az építészetben, valamint a dél-olasz L’Aquila tartomány dombjaiban gyönyörködnek.
Santo Stefano di Sessanio évszázadokon át mezőgazdaságból és gyapjúkészítésből élt. Jelenleg 108-an lakják, ami a polgármester szerint az első világháború előtti lakosság tizedénél is kevesebb. A környező falvak többségéhez hasonlóan a legtöbb lakó városokban vagy külföldön keres munkát, és így lassan az egész falu kiürül.
Évtizedekkel később, 1999-ben egy motoros túra során érintetlen építészete nagyon megtetszett Daniele Kihlgren svéd-olasz vállalkozónak.
Kihlgren több házat is megvett, és 2005-ben szállodává alakította őket, ahol a szobák a központban szétszórva helyezkednek el. A helyiek szerint a projektnek köszönhetően több turista jön a faluba, és lassan visszaszivárog az élet.
„Amikor legelőször itt jártam… szinte teljesen kihaltnak tűnt” – árulta el Kihlgren. „Az idő megállt egy előző korszakban.”
Ma is vannak pásztorok és földművesek, ugyanakkor Santo Stefano di Sessanio feltámadt a turistáknak köszönhetően. A lakosok igyekeznek minél több látogatót becsábítani a környező Gran Sasso és Monti della Laga nemzeti parkban található festői otthonukba.
„Érezhetően több a látogató” – állította a polgármester, Fabio Santavicca anélkül, hogy számokkal igazolná ezt. „Az emberek megnyitották otthonaikat, szobákat adnak ki, és éttermeket üzemeltetnek. Ez nagyon jó.”
Santavicca szerint a településnek jelenleg körülbelül egy tucat turistaháza van, valamint fejleszteni szeretnék a helyi szabadidős tevékenységeket.
A regionális turisztikai hivatal legfrissebb adatai szerint a faluba 2013-ban 4361-en látogattak el, míg ez a szám 2005-ben csak 900 volt.
Santo Stefano di Sessanio az Abruzzo régió azon falvainak egyike, amelynek lakosságát megtizedelte a gyapjúipar összeomlása a szintetikus anyagok megjelenése után, valamint a szegénység és a természeti katasztrófák következtében is sokan elköltöztek.
A közeli San Silvestro faluban a növényzet lassan ellepi az üres épületeket. Még északabbra Vale Piole teljesen kihalt.
Santavicca szerint Santo Stefano di Sessanióban körülbelül 1100-an éltek az első világháború előtt.
Télen még kevesebben lakják, hiszen olyankor néhányan leköltöznek az 1250 méter magasan elhelyezkedő faluból a völgybe. Ugyanakkor a falu sok városi ember számára másodlagos otthonként üzemel.
„Az emberek imádják ezt a környéket” – mondta el a helyi Amelia, aki panziótulajdonos, és főzőtanfolyamokat indít a turisták számára. „Keményen dolgozunk azon, hogy megnyíljunk a világ felé.”