Spanyolország fehér falvai betekintést nyújtanak a letűnt múltba
Marcelo del Pozo írása
Kocka alakú házikók vakító csoportjai Andalúzia olajfákkal borított hegycsúcsain. A „Pueblos Blancos” – más néven fehér falvak – Dél-Spanyolországban találhatók, és arról kapták nevüket, hogy az épületeket mésszel festették be, így őrizve meg a belső terek hűvös hőmérsékletét.
A szűk utcák labirintusa még azokból az időkből maradt ránk, amikor a térség neve Al-Andalus volt, és a középkori muszlim területek részét képezte. Számos név arab eredetű, mint például „Alcala”, aminek a jelentése „kastély”.
A „de la Frontera”, magyarul „a határról” egy gyakori utótag, amely szintén az ősi múltra utal vissza, arra a korra, amikor Spanyolország keresztény és muszlim részekből állt.
A helyi ünnepek között szerepelnek vallásos körmenetek – ahol az emberek virágokkal díszített szobrokat visznek a kőutcákon – és bikafuttatások, amikor szabadjára engedik a bikákat a faluban, és a résztvevők rácsok mögé bukva térnek ki az állatok szarva elől.
Ez a régió gyönyörű, és sok Dél-Spanyolországba utazó turista látogat el ide, ugyanakkor ez az ország egyik legszegényebb tájegysége, és itt az egyik legmagasabb a munkanélküliségi ráta az Európai Unió területén.
Az Eurostat adatait szerint 2015-ben Európán belül Andalúziában volt a második legmagasabb a munkanélküliségi ráta, ugyanis szinte minden harmadik ember munkanélküli volt. A fiatalok több mint fele munkanélküli.
Az itt élők eredetileg olívaolaj-gyártásból éltek – Spanyolország a világ legnagyobb olívaolaj termelője –, azonban változnak az elvárások, és a fiatalok nem akarnak hosszú órákon át, kevés pénzért robotolni a földeken.
„A fiatalok a városokba menekülnek” – mondja a 19 éves Jose Maria Cortijo, aki Arcos de la Frontera, Vega de los Molinos nevű részén lakik. Egy fehér falu, mely a völgybe vezető hegygerinc peremén található.
Agustin Pina, a Sierra de Grazalema nemzeti park területén található, közeli Villaluenga del Rosario falu sajtkészítője is így látja.
„A fiatalok nem akarnak a földeken dolgozni, mert az rabszolgamunka” – mondja az 58 éves férfi, aki egész életében a földeken dolgozott. „Hétfőtől péntekig akarnak dolgozni.”
Az itt lakók szerint falu a régi idők szellemét idézi, éppen ezért nagyon csendes és nyugodt.
„Ha ellátogatok a nagyvárosokba, alig várom, hogy visszajöjjek” – mondta Cortijo, Maria Jose Manzano 50 éves anyja. „Ott minden hangos, gyors és stresszes.”
(Sonya Dowsett írása)