Az akciófotósok szeretik a képeikkel magával ragadni a nézőt, hogy átadhassák a pálya szélén, a szafari terepjárón ülve vagy egy ragadozó madár mellett repülve szerzett élményt.
Az ilyen fotók készítésének gyakori módja, hogy hagyjuk, hogy az akció a maga részletgazdagságában kitöltse a keretet. Előfordulhatnak olyan alkalmak, amikor az akciótól alig néhány méterre helyezkedhetsz el. Általában azonban útban van egy korlát vagy kerítés, és emiatt messziről kell fotóznod. Az ilyen esetekben a legjobb nagy fókusztávolságú objektívet használni, amellyel a képek az akció középpontjába helyezhetők.
A fókusztávolságot mm-ben mérjük, és minél nagyobb a szám, annál nagyobb a nagyítás a fényképezőgép érzékelőjén. Általánosságban elmondható, hogy a 85 mm-nél nagyobb fókusztávolságú objektívek teleobjektívként ismertek, azonban a közeli jelenetek fotózásához legalább 200 mm-es fókusztávolságú objektívre van szükség, ilyen például az EF-S 55-250mm f/4-5.6 IS STM vagy az EF 70-300mm f/4-5.6 IS USM. Ezek a teleobjektívek számos fókusztávolságot kínálnak, és népszerűek az olyan akciófelvételek esetében, amelyek a felvételkészítési pozíciótól eltérő távolságban készülnek.
Lássunk néhány példát:
Ezeket a képeket a víz széléről ugyanabból a helyzetből készítették egy népszerű EOS fényképezőgéppel. Az első képen egy 18–55 mm-es objektívet használtak – ez az általános célú felvételkészítés szabványos hossza. A képen rengeteg környező tengeri tájkép látható, a néző viszont nem tud kapcsolódni az akcióhoz, a téma túl kicsi a keretben. A második felvételen azonban egy 55–250 mm-es objektívet használtak az akció során a kiteszörfösre történő fókuszáláshoz. Ez a kép az apró részletekre összpontosít: például a szörfös arcára, valamint a felfröccsenő víz különálló cseppjeire, amelyeket a szörfös hoz létre egy fordulat közben. Ez a közeli felvétel lehetővé teszi, hogy az akció kitöltse a képet, kiküszöbölve a zavaró tényezőket a háttérben, és a nézőt az akcióba helyezze.