Man-And-Woman-Smoking-On-Motorbike

Emmanuel Cole utcai fotós

© Alexei Awan.

Egy különleges perspektíva

Negyven perc is eltelik, mire eljutok a kérdésekhez, amelyeket felírtam magamnak. Emmanuel Cole autodidakta városi fényképésszel beszélgetek.

Könnyen megtaláljuk a közös hangot, hisz beszélgetőpartnerem laza és szimpatikus. Kedvessége cseppet sem tűnik erőltetettnek. Majd’ három órán át beszélgetünk a Londont érintő változásokról, az utcai fotózásról, valamint az Instagram előnyeiről és hátrányairól.

Saját szemeivel

Gyorsan rátérünk London vonzerejére: ezt a várost naponta milliók fotózzák, így bizonyára nehéz eredeti nézőpontokat találni benne, gondolom én.

Cole nem ért egyet. „Rendkívül különleges hely, az emberek, az épületek… minden folyamatos mozgásban van. A város mindennapi küzdelmei rendkívül izgalmasak számomra.”

Elég egy pillantást vetni Emmanuel Instagram-oldalára, ha szeretnénk megtudni, hogy mi benne a különleges: itt egy képet sem találunk a Big Benről vagy a London Eye-ról. Ez az a London, amit ő a saját szemével lát: városi karakterek sokszínű gyülekezete, akiket a legtöbbünk messzire elkerülne, ha szembejönnének az utcán.

Felteszem a kérdést, hogy hogyan közelíti meg ezeket a nehezen megközelíthető alakokat, és meglepetésemre azt válaszolja, hogy sokat segített neki az idő, amit házaló adománygyűjtőként töltött.

„Segített befogadóbbá válni. Néha ijesztő dolog, de az ember szeretné, hogy kedveljék. Amikor bekopogsz egy ajtón, eleve azt feltételezed, hogy el fognak utasítani, így készen állsz a legrosszabbra. De ez egyben önbizalmat is ad. Hisz mi a legrosszabb, ami történhet?”

A tökéletes fénykép elkészítését azonban nem csupán az elutasítás veszélyezteti. „Félek, hogy lemaradok valamiről. Általában csak egy lehetőségem van elkészíteni a képet. Előfordult, hogy egész nap bánkódtam, mert láttam valakit, akit jó lett volna lefotózni, de nem tettem meg.”

„Az őszinteség is rendkívül fontos. Én egyszerűen odalépek az emberekhez, és megkérdezem, hogy készíthetek-e róluk egy képet. Erre legtöbbször azt kérdezik: „Miért”?, és pedig elmondom, hogy azért, mert érdekesnek találom őket. Ez az igazság. Ez segít nekik feloldódni.”

Izgalmas portrékat készíteni rendkívül nehéz feladat, amihez az embernek ki kell lépnie a komfortzónájából. „Figyelem az emberek viselkedését” – magyarázza Emmanuel. „Az olyan dolgokat, amik megragadják a képzeletem. Ezek általában apróságok. Talán csak az, hogy hogy tartja magát valaki, vagy az, hogy hogyan jár, hogyan öltözködik.”

© Emmanuel Cole. Canon EOS 5D Mark III fényképezőgéppel és EF 24mm f/1.4L II USM objektívvel készült; az expozíciós idp 1/320 mp volt f/2,8 rekeszértékkel és ISO 800 érzékenységgel.

Gyökerek

Lenyűgöző portfólióját nézve szinte hihetetlen, hogy Emmanuel mindössze öt éve kezdett fényképezni, kevéssel azelőtt, hogy a platform, amely félig-meddig híressé tette (az Instagram) népszerűsége az egekbe szökött.

Emmanuel 2011-ben kapott valakitől egy kamerás mobilt, és rögtön fényképezni kezdett. Eleinte másokat igyekezett utánozni, de hamar megtalálta saját stílusát – azóta fantasztikus portrékat készít London érdekes és különleges karaktereiről és tájairól. Egy évvel később átváltott a Canon EOS 6D gépre, és egy cseppet sem bánta meg. Ma ritkán látni hűséges fényképezője nélkül, amelyet nyakába akasztva visel.

„Számomra az EOS 6D a tökéletes fényképezőgép. Majdnem az elejétől fogva ezt használom, és még sosem kellett benne csalódnom.”

Annak ellenére, hogy az Instagramon szerzett nevet (amely hagyományosan a mobilos fényképek terepe), Emmanuel ma már kizárólag Canon gépével készít fotókat. „Egy DSLR jóval nagyobb mértékben szabályozható. Nem csupán a fényképek készítéséről beszélek, hanem a kimenetről is, hiszen RAW-fájlokkal jóval könnyebb dolgozni, mint a telefon által kiadott alacsony minőségű JPEG-képekkel.”

Instagram-pillanatok

Londonban hihetetlen iramban folyik a dzsentrifikáció, de a fotózás világa is rendkívül gyorsan változik. Nem nehéz hát meglátni a hasonlóságokat. Emmanuel több mint 140 ezer követővel rendelkezik az Instagramon. Megkérdezem tőle, hogy mit gondol a platformról, amely elhozta neki az ismertséget.

„Az Instagram egy hatékony marketingeszköz” – magyarázza. „Ezenfelül okot ad rá, hogy fényképezzek, hiszen így biztosan tudom, hogy másokhoz is eljutnak a fotóim, sőt sokaknak tetszik, amit csinálok. Ez remek ösztönzés.”

„De az is igaz, hogy mivel a platform rendkívül gyorsan mozog, az embert könnyebben befolyásolhatják a többiek, és elveszítheti a fókuszt a saját dolgairól.”

„Manapság jóval nehezebb egyedi stílust kialakítani, hiszen hihetetlenül sok kép kerül elénk nap mint nap. Viszont ha valaki tényleg különleges dolgokat csinál, az mindig kiemelkedik a tömegből.”

Emmanuel úgy látja, hogy talán a fotózás renoméja is némileg megkopott. „Sokan nem a megfelelő okból vágnak bele. Lemásolják azokat a képeket, amelyeket sokan kedvelnek, mert szeretnének híressé válni – nem azért, mert szeretnek fényképezni.”

Bemelegítés

Amikor megkérdezem, hogy hány fényképet készít naponta, azt gondolom, hogy olyan 30–40 lesz a válasz. De nem. „Körülbelül 5–10 képet készítek”. Nem a mennyiség, a minőség a lényeg, magyarázza, és az ember egy idő után ráérez, hogy miből lesz jó fotó. „De ehhez az kell, hogy bemelegítsek.”

Bemelegítés? „Igen. A bemelegítés nagyon fontos.” – magyarázza. Ahogy a sportolók? „Pontosan. Nem úgy működik, hogy az ember kimegy az utcára, és már kész is rá, hogy elkattintsa a nap legjobb képét.” – mondja nevetve. „Fel kell venni a ritmust, hogy amikor eljön a nagy pillanat, természetesnek érezd, hogy fényképezel.”

© Emmanuel Cole. Canon EOS 5D Mark III fényképezőgéppel és EF 24mm f/1.4L II USM objektívvel készült; az expozíciós idp 1/1000 mp volt f/5 rekeszértékkel és ISO 100 érzékenységgel.

Transzformerek, vezetők és meleg helyzetek

Emmanuel nem csak Londonban, de Hongkongban is sok időt töltött fényképezéssel. „Fantasztikus volt. És rengeteget segített megtalálni az utamat. Rengeteg különös helyzetet megéltem, de egyben nagyszerű képeket is tudtam készíteni.”

Mit tanácsolna a feltörekvő nemzedéknek? Mindig utazz egy helyivel. „Találkoztam egy fickóval Hongkongban, aki ismert az Instagramról, és ez jelentősen megkönnyítette a dolgomat. Segített kimászni jó pár meleg helyzetből, és megmutatott egy rakás izgalmas helyet.”

Emmanuel mutat nekem egy képet egy kísérteties, disztópiába illő lakóépületről, amelyet a Transformers című filmben is felhasználtak. „Megmutattam a srácnak a helyet, és azonnal elvitt oda. Először nappal láttam meg, de éreztem, hogy éjjel jobban fog mutatni, szóval később visszamentünk, és elkészítettem a fényképet. Valószínűleg ez a legismertebb fotóm.”

© Emmanuel Cole. Canon EOS 5D Mark III fényképezőgéppel és EF 17-40mm f/4L USM objektívvel készült; az expozíciós idő 30 mp volt f/9 rekeszértékkel és ISO 200 érzékenységgel.

Hogyan tovább?

Felteszem a kérdést, hogy mik a tervei a jövőre nézve. Emmanuel meglepően közömbösen veszi a dolgot, nem csinál nagy ügyet az ismertségéből. Hanyagul megemlíti, hogy rengetegen szeretnék, hogy tartson végre egy kiállítást, de őt annyira nem izgatja a lehetőség. „Talán később kiadok egy-két könyvet.” Azt azért elismeri, hogy több projektje is folyamatban van.

Meglepő, hogy mennyire a földön jár. Mások 140 ezer Instagram-követővel bizonyára igyekeznének mindent megtenni, hogy még népszerűbbek legyenek, előnyös könyvszerződéseket kötni, és úgy általában kihasználni a hírnév előnyeit. Emmanuel azt mondja, ha valaha leáll a fényképezéssel, neki az is örömöt okozna, ha tudná, hogy hozzá tudott tenni London dokumentálásához.

Megkérdezem, mit csinálna, ha nem a fotózással foglalkozna. „Kosaras lennék.” Ez magasságát tekintve nem meglepő válasz, de Emmanuel azt is hozzáteszi, hogy harcias természete is előnyére válna a sportban. „Olyan ember vagyok, akinek lételeme a versengés. Mindig is a lehető legtöbbet akartam kihozni magamból, és folyton azon igyekszem, hogy még magasabbra jussak. De szeretnék kevesebbet agyalni a dolgokon. Ha az ember hagyja, a szenvedélye átveheti az irányítást az élete felett. Ez persze nem egyértelműen rossz dolog, de fontos megtalálni az egyensúlyt.”

Már órák óta beszélgetünk. Úgy érzem, hogy Emmanuel életének minden szegletét bejártuk, de ő egy kicsit sem tűnik fáradtnak. Sőt tele van energiával, és boldogan válaszol a kérdéseimre, legyen szó akármiről. Mit csinálsz ezután, kérdezem. Találkozik egy barátjával, válaszolja, de egyáltalán nem sietős a dolog.

Emmanuel megvonja a vállát, rám mosolyog, és én rendelek még két sört.

Emmanuel fotótáskája:

Fényképezőgépek:

Canon EOS 6D

Canon EOS 5D Mark III

Objektívek:

EF 17-40mm f/4L USM

EF 24mm f/1.4L II USM

EF 50mm f/1.2L USM



Interjú: Martin Fleming