ÉTELEK FOTÓZÁSA
Így válhatsz ételfotós influenszerré
Ételfotózási tippek Yasmin AlBatoul Instagram-influenszertől és Canon nagykövettől.
Ételfotós
Bemutatjuk Mike Tsang ételfotóst, aki ínycsiklandozó mozgóképeket rögzít
Mike Tsang mesél a mozgás megörökítése és az ételfotózás és iránti szenvedélyéről írta: Mike Tsang
A mozgás megörökítése mindig is Mike Tsang szenvedélye volt, azonban az ételek iránti szerelme segítette őt az ételfotózás egyedi perspektívájának megalkotásában.
Az Instagram tehetségével az ínycsiklandó és dinamikus történeteiről beszélgettünk.
Mesélj egy kicsit magadról, Mike; hogyan kerültél a fotózás világába?
Eldobható fényképezőgépeket használva nőttem fel. A családommal fényképeket készítettünk a kalandjainkról, majd albumokba rendeztük azokat. Emlékszem, volt egy saját fényképezőgépem, és fotózáskor rettentő ideges voltam, mert mindössze 25 kocka volt egy filmtekercsen. Úgyhogy csak akkor exponáltam, ha már úgy éreztem, megvan a tökéletes felvétel.
Az első DSLR fényképezőgépemet 25 évesen vettem. A hétköznapjaim megörökítésére használtam, emlékeket gyártottam és a saját szemszögemből mutattam meg a világot. A barátaimmal fotós kalandokra jártunk. Órákat töltöttünk elhagyatott épületekben a városi táj apró részleteit és textúráit fényképezve.
Szeretem váratlan helyeken megtalálni a szépséget, majd megosztani a világgal.
"Az életben minden olyan gyorsan történik, és egy-egy pillanat kimerevítése, az apró részleteinek megvizsgálása arra inspirál, hogy folytassam."
A munkád fő témája a „mozgásban lévő ételek megörökítése” – honnan származik a mozgás és az étel iránti érdeklődésed?
Eredetileg nem ételfotós voltam, jobb szerettem az utcák és az életmód témáját. London városi témáit akartam fotózni, és különösen érdekelt az épületekben rejlő sötétség lényege.
Csak akkor kezdtem ételeket fényképezni, amikor összejöttem a barátnőmmel – ő igazi kajarajongó. Mindent megtanított nekem az ételekről. Ekkor kezdtem vegyíteni az utcai fotózást az ételfotózással.
Kiskoromban szerettem mozgásba hozni a tárgyakat. Pörgetős könyveket készítettem, nem volt sok értelmük, de mindnek volt egy rövidke története, például hogy valaki papírsárkányt reptet. A mozgás megteremtése volt a lényeg. Szerettem volna ebből megélni, így hát mozgástervező lettem. Ez adja a fotóművészetem hátterét is. Szeretem a nehezen lefényképezhető dolgokat, például az idő kimerevítését.
A történeteid olyan spontánnak tűnnek... mennyi tervezés van egy-egy ilyen felvétel elkészítése mögött?
Először is a barátnőmmel kiválasztjuk, hol együnk. Majd elmegyünk a helyre, és én megörökítem az étteremig vagy kifőzdéig vezető utunkat, hogy átérezzem a környék hangulatát.
Rendszeresen videózom is. A felvétel inspirál engem – észreveszek olyan mozdulatokat, amelyeket megpróbálok utána állóképen is rögzíteni. Innentől már tényleg spontán az egész. Az érzelmek is fontosak, sokszor az ösztöneidre kell hagyatkoznod, és érezned kell, melyik a tökéletes pillanat a kattintásra.
A Canon EOS M5 gépeden melyik módokat és beállításokat használod a lebegő ételfotók elkészítéséhez?
Manuális módban fényképezek, mert így tudom a leginkább kontrollálni a történeteimet. Szabályozhatom a fényt, a záridőt és a rekeszértéket. Szeretek RAW módban fényképezni, mert így a képeket kedvemre szerkeszthetem a Lightroom programban. A történeteim eléggé mélabúsak, azt hiszem, ez még az utcai fényképezés és az elhagyatott épületek korszakának öröksége.
Amikor a mozgás kimerevítésére törekszem, manuális módban fényképezek, majd f/1.0 értékkel, amikor egy konkrét elemre fókuszálok. Ami a záridőt és a rekeszértéket illeti, általában mindet végigpróbálom, amíg megtalálom az épp legalkalmasabbat.
Melyik történet vagy történetek elkészítésére vagy a legbüszkébb?
Egy történet a többi fölé magaslik – amikor elsőre sikerült egy új technikát jól kiviteleznem. Az észak-londoni Finks Salt & Sweetben voltam, ebédidő volt, és tökéletesek voltak a fények. Arra gondoltam, milyen izgalmas lenne, ha elkapnám a kávé csobbanását, amikor a kockacukrot beledobják. Elsőre, egyetlen sorozattal sikerült megoldanom; olyan érzés volt, mintha nyertem volna a lottón. Az életben minden olyan gyorsan történik, és egy-egy pillanat kimerevítése, az apró részleteinek megvizsgálása arra inspirál, hogy folytassam.
A történeteid miatt azon gondolkodunk, melyik ételfesztiválra érdemes ellátogatni. A te határidőnaplód hogy néz ki?
Nemrég jártam a Market Hallban; ez egy új piac a Fulham Broadwaynél, további két ilyen hely nyílik hamarosan. Ez egy keleti stílusú piac, amely főként ázsiai street food ételeket kínál, és sok az ülőhely. Tökéletes hely arra, hogy „használható” ételt vegyünk, majd leüljünk lefényképezni azt.
Tavaly a Meatopia nevű rendezvényen jártam, ahol híres séfek sütnek húsokat nyílt lángon. Idén ismét el akarok látogatni oda, mert ott aztán zajlik az élet! A legtöbb séf közvetlenül az orrod előtt készíti elő és süti ki az ételt, így rengeteg mozgást van lehetőségem megörökíteni.
A Cheese Street szintén olyan fesztivál, amire el tervezek látogatni idén nyáron. A sajt remekül fotózható mozgásban (mind láttunk már nyúlós sajtos pizzafotókat és krémes melegszendvicseket).
A Canon EOS M5 gépeden kívül milyen készletet és platformot használsz történeteid megosztásához?
Leggyakrabban az Instagramot használom a történeteim megosztására, mert a megfelelő hashtagekkel összekapcsolódhatok a többi fotóssal és kajaimádóval. Arra is remek eszköz, hogy lássam, mások mit csinálnak és hol találhatok új lelőhelyeket.
A felszerelést tekintve pedig van egy Canon EOS 2000D fényképezőgépem, amely remek az út közbeni képkészítéshez. Néha állványt használok a biztos felvételek érdekében, és extra világítást a kívánt csúcsfények eléréséhez (erről általában előre értesítem az étterem személyzetét), na és ott vannak még a tartalékakkumulátorok. Mindig, mindig legyen nálad tartalékakkumulátor!
Biztos rengeteg ételt lefotóztál már, na de melyiket szereted a leginkább elfogyasztani?
Nehéz kérdés. Igazán szeretem az ázsiai ételeket, bármilyen rizses vagy tésztás ételt. Nemrég jártam Japánban, és beleszerettem a konyhaművészetükbe, a szusiba és a ramenbe. Az ételeiket komoly kultúra övezi, rászánják az időt az elkészítésükre, így érezheted benne a szeretet ízét.
Mik a jövőbeli terveid, hogyan látod, hová fejlődhet a dinamikus ételfotózásod?
Szeretnék merészebb képeket készíteni, mondjuk feldobni az ételt a levegőbe, és megpróbálni elkapni az organikus röptét és esését.
Még mindig tanulok, és folyamatosan van hová fejlődnöm. A felvételeim nem olyan könnyedek, amilyennek szeretném őket, és elég sok a tanulnivaló. Sokat gyakorlok – minél többet csinálom, annál jobb leszek. A legelső történetem fényévekre van a legújabbaktól. Úgy gondolom tehát, hogy a fényképeim az új technikákkal és az elsajátított trükkökkel szervesen egyre jobbak lesznek.
Írta: Sasha Newbury