Ása Steinars: A tökéletes felvételhez az kell, hogy ne csak a tájat lásd

Ása Steinars nem mindig találta Izlandot annyira lenyűgöző helynek. Amikor hétévesen Norvégiából Izlandra költözött, az ország inkább egy kisvárosnak tűnt számára. Egy darabig külföldön dolgozott, de amikor évekkel később visszatért, a tűz és jég országát egy teljesen új, csodálatos nézőpontból kezdte látni.

Ása ma fotók és videók formájában örökíti meg otthoni és külföldi kalandjait, amelyekkel 700 ezres követőtáborra tett szert a közösségi oldalakon. Tökélyre fejlesztette a „tájszelfi” zsánerét, és munkája nyomán a visszafogott szelfik a skandináv tájat ábrázoló monumentális felvételekké lényegülnek át. Instagram- és TikTok-oldalain egyre nagyobb tisztelettel adózik Izland túlvilági csodáinak – a kráterektől, vulkánoktól és fekete homokos tengerpartoktól a fjordokig, gleccserekig és vízesésekig.

Tájfotóin gyakran szerepelnek emberek – általában ő maga. Ezek nem hétköznapi szelfik. Ezek a képek ugyanis bevonják a szemlélőt, és arra késztetik, hogy képzelje magát Ása helyére – márpedig ez egy különösen fontos szempont, amikor valaki bejegyzéseket tesz közzé a közösségi oldalakon. „Azt az érzést akarom kiváltani a szemlélőből, hogy oda tudja magát képzelni a képre, hogy kedvet kapjon eljutni az adott helyre, és saját maga tapasztalja meg a természet szépségeit, ahelyett, hogy ezeket csak messziről szemlélné” – fejti ki Ása.

Ennek érdekében Steinars képei általában egy vagy több érzékre is hatnak: szinte érezzük a tábortűz melegét egy hideg napon, halljuk a lezúduló vízesés robaját, élvezzük a forró kávé jóleső aromáját egy hosszú túra után. Steinars így mesél erről: „Számomra a fotózás lényege, hogy közvetíteni tudjam ezt az érzést – a barangolás iránti vágyat, a boldogságot, vagy egész egyszerűen a kedvet a szabadban töltött időhöz és mondjuk egy hegy megmászásához. A természet fotózása mindig is szorosan kapcsolódik a kinti világ felfedezéséhez, ezért előszeretettel jelenítek meg valakit a képen, mert így el tudom mesélni a kép teljes történetét.”

Ása most elmagyarázza, hogyan sikerül ezt elérnie, és megosztja tippjeit, hogy még magasabb szinten művelhesd a tájfotózást, és te is egészen más fényben lásd a természet világát.

Amikor a kezdő fotósok megpróbálják újraalkotni Ása tájszelfijeit, gyakran megfeledkeznek róla, hogy képeinek lényeges eleme a ruházat. Ása piros, sárga és narancssárga ruhákat részesít előnyben, amikor borús időben fotóz, vagy amikor a fotóalany nagyon messze van. Ha valakit egy táj részeként fotózunk le, ezzel érzékeltetni tudjuk az arányokat, míg az élénk színű ruházat feldobja az egyébként esetleg egysíkú vagy monokróm képeket.

Ása ebben hajlandó egészen odáig elmenni, hogy a ruha alapján válassza ki a fotózási helyszínt. Ez a szempont még jobban előtérbe kerül, amikor ruhamárkákkal működik együtt. Ügyel rá, hogy a helyszín jól harmonizáljon az adott márka termékével – akár a kompozíciót tekintve, akár a téma szempontjából –, de ugyanezeket az elveket követi akkor is, amikor saját célból készít képeket.

„Olyan helyet keresek, amely mind a ruházat stílusához, mind pedig a színeihez passzol” – magyarázza. „Ha nem rajongsz túlzottan az élénk színekért, akkor próbálj olyan jellegzetes, a hely stílusát idéző ruhákat használni, amelyekkel utalhatsz a természettel való kapcsolatra. Ilyenek például az izlandi gyapjúpulóverek. Amellett, hogy kellemes a viseletük, jól érvényesülnek a tájfotókon, ráadásul az alanyról készült közeli felvételekhez is ideálisak.

Az ilyen ruhadarabokkal érzékeltetni lehet a hely hangulatát, és segítségükkel a végleges képből is áradni fog a hely szelleme.

Ása gyakran foglalja keretbe a fotóalanyt természetes elemek, például sziklák, hegyek és vízképződmények segítségével. Időnként úgy keretezi a képet, hogy elmosódott virágokat helyez el az előtérben, az alanyra irányítva a figyelmet. Bármilyen keretezési megoldást választasz is, egy a lényeg, hogy a kompozíció sose hasson erőltetettnek.

„Nagyon fontosnak tartom, hogy a kép természetes és könnyen befogadható legyen” – vallja Ása. „Nem jó, ha egy kép szemlélésekor túl sokat kell morfondírozni, ezért fontos, hogy az arányok megfelelőek legyenek, a szem pedig azonnal megtalálja az alanyt, és ne kelljen keresnie azt.”

Egy zoom- vagy teleobjektív használatával még jobban kihangsúlyozhatjuk a hátteret, ha egy kicsit távolabb állunk az alanytól, majd úgy közelítünk rá, hogy a háttér kitöltse a befoglalt képet. Ha az alany kissé távolabb kerül az objektívtől, a hiperfokális távolsággal való fókuszálás előnyeit is kihasználhatod. Segítségével az alanyt és a hátteret is megfelelő fókuszban tudod tartani, még nagy rekeszértékek mellett is.

Egy hagyományos zoomobjektív, mint amilyen a Canon RF 24-105mm F4-7.1 IS STM, praktikus fókusztartományt biztosít a tájfotózással még csak most ismerkedő kezdőknek, a Canon RF 35mm F1.8 Macro IS STM prímobjektívhez hasonló nagy látószögű objektívek pedig az általuk biztosított képminőség miatt bizonyulnak bárki számára ideális választásnak a tájfotózáshoz.

Ása szerint bátran kísérletezz a kompozícióval, változtasd meg a látószöget és az alany elhelyezkedését, készíts jó sok tesztfelvételt, és légy türelmes. „Az egész arról szól, hogy rátalálj a tökéletesen megkomponált képre, viszont néha eltarthat egy darabig, mire ez sikerül” – magyarázza. „Azt tanácsolom, hogy ne kapkodj, inkább játssz a lehetőségeiddel – próbálj ki több különböző perspektívát, és hasonlítsd össze őket. Esetleg cserélj objektívet, és nézd meg, hogy ennek hatására hogyan változik a kép. Előfordul, hogy jó sok ideig szöszmötölök egyetlen képpel, de ilyenkor a bennem rejlő maximalista kerekedik felül. Végső soron mindig megéri.”

Amikor Ása tájszelfiket készít, fontosnak tartja a rendelkezésre álló fényviszonyok kiaknázását, hogy tökéletesebbé tegye a végleges képet – függetlenül attól, hogy éppen borús az idő, vagy a nap sugarai áttörnek a felhők közül.

„Nézd meg a különbséget, amikor naplementénél és amikor délben fotózol” – javasolja Ása, aki szerint ha eltérő fényviszonyok mellett használod a fényképezőgépet a szabadban, jobban megérted majd a lágy és az éles fény közötti különbséget. Ha ez sikerül, máris elkezdheted a javadra fordítani a fény adta lehetőségeket.

A felhők pedig diffúzornak sem utolsók. „A szürke, borús égbolt gyakori Izlandon, ehhez már hozzászoktam, hiszen rengeteget fotózok itt. Már tulajdonképpen meg is szerettem, főleg olyan tájak fotózásakor, mint a kanyonok és vízesések, amikor előnyös lehet, ha nincs túl sok árnyék a képen” – magyarázza Ása. „Ezzel lágyabb hatást lehet elérni, ráadásul így könnyebb jól exponálni az egész képet.”

Amint sikerül ráérezned a természetes fény varázsára, észre fogod venni, hogy az évszakok váltakozásával a fény is változik. „Felhős napokon a zöldek nagyon élénkek, ez a nyári fotókon mutat jól” – mondja.

Ásának gyakran kell megküzdenie az abból eredő nehézséggel, hogy egyszerre fotós és fotóalany. Beállítja a fényképezőgépét az állványon, majd távolról, a telefonjáról aktiválja a készüléket a Canon Camera Connect alkalmazás használatával. Telefonja képernyőjével fókuszálja a fényképezőgépet, majd 2 vagy 10 másodpercre beállítja az időzítőt, hogy legyen ideje eltenni a telefonját, és az ne legyen rajta a kész képen. Lényegében ez egy olyan szelfi, amely mégsem tűnik annak.

Máskor a fényképezőgép beépített időzítőjét használja, és közben arra a talajra fókuszál, amelyen állni fog, vagy pedig azon a környéken valamilyen objektumra. Ezt követően beállítja az időzítőt, és felveszi a kívánt pózt. Ez különösen praktikus hosszú záridők használatakor.

„Izlandon rengeteg képet készítek az északi fényről, ilyenkor a távkioldó vagy az időzítő szerepe kulcsfontosságú” – mutat rá Ása. „Mivel hosszú záridővel kell fotózni, nem szabad, hogy a fényképezőgép bemozdulása miatt elmosódjon a felvétel. A Canon Camera Connect alkalmazás kioldója a legjobb, de ennek hiányában a kétmásodperces időzítő is segít abban, hogy az exponálógomb megnyomása miatti esetleges rezgések még a kép elkészülte előtt megszűnjenek.”

„A szerkesztés ma a fotózás jelentős részét teszi ki,” – mondja Ása – „de ettől függetlenül is hasznos, ha később jó alaposan megnézed a képeidet.” A RAW fájlformátummal való fotózást javasolja, mert ezzel lehet a legtöbb adatot rögzíteni és az utómunkálatok során maximális szabadságot élvezni. A Canon beépített ’képstílusai’ – amelyek között például a Tájkép, a Semleges és a Valósághű beállítások egyaránt megtalálhatók – egységes színpalettát és hangulatot kölcsönöznek a képeidnek. De igazán csak a fotóid átnézésével tudod megállapítani, hogy mi az, amit jól csinálsz, és miben kell még fejlődnöd.

Ása minden kezdő tájfotósnak azt javasolja, hogy fektessen be valamilyen fényképszerkesztő programba, például a Canon Digital Photo Professional (DPP) vagy az Adobe® Photoshop® Lightroom® szoftverbe. Hasznos, ha a program tartalmaz előbeállításokat – ezek lényegében a szoftveren belül használható egyéni szűrők –, de semmi sem helyettesítheti az utómunkálatokkal kapcsolatos megfelelő ismereteket.

„Kezdetben érdemes előbeállítás-csomagokat használni, de ne feledd, ezek nem jelentenek olyan garantált megoldást, amelynek köszönhetően minden képed nagyszerű lesz” – fejti ki. „Ha vannak is jó előbeállításaid, ettől még a szerkesztés oroszlánrészét neked magadnak kell elvégezned.”

A kezdő fotósoknak vagy a tájfotózásban minimális tapasztalattal rendelkezőknek Ása azt javasolja, hogy nézzék meg mások képeit, és tanuljanak belőlük. Azt tanácsolja, hogy keress olyan fotósokat, akiket nagyra tartasz, és nézd meg, hogyan dolgoznak a fénnyel, hogyan komponálják meg képeiket, és hogyan találnak rá kreatív látószögekre.

A legjobb tippje igazán egyszerű. „Bárhová megyek, szinte mindig van nálam fényképezőgép, és több mint tíz éve így teszek” – árulja el. „Minél többet gyakorolsz, annál jobb fotóssá válsz. Ilyen egyszerű. A fejlődéshez idő kell. Senki sem születik természetfotósnak.”

Írta: Gary Evans