A természet ősszel olyan arcát mutatja meg, amelyet semelyik másik évszakban nem látni. A gyakori záporok telített tónusokat hoznak létre, a lágy szellők ütemes áramlásba folynak, a köd pedig határozott fehér és szürke felületeket biztosít a változó őszi levelek színeinek pezsgésével.
„Az ősz az az évszak, amely az érzékeket a leginkább serkenti. Az élet csodálására késztet” – vélekedik a Hollandiában élő természet- és tájfotós, Theo Bosboom. „Mivel azonban ez egy varázslatos évszak, nagyon nehéz valami olyat alkotni, amilyet korábban még senki sem látott.” Az Őszi falevelek sorozatban Theo az évszak legszebb arcát szerette volna bemutatni új köntösben.
Theo a National Geographic és a BBC Wildlife magazin rendszeres közreműködője, Az Év Európai Természetfotósa díjat pedig kétszer is elnyerte. Miután minden évben visszatért a belgiumi Hoëgne völgyébe, úgy érezte, már mindent megörökített, amit az erdő kínált.
„Az ősz nagyon festői, és egészen varázslatos, de néhány év után rájöttem, hogy már minden szögből lefotóztam” – meséli. „Azon kezdtem gondolkodni, »ennyi volt?« Azután néhány levél hullott a patakba, én pedig csak néztem, ahogyan a víz elviszi őket, és a kis vízesés alá buknak, majd fennakadnak az ágakon vagy a sziklákon. Ekkor támadt az az ötletem, hogy a leveleket a víz alól fotózzam, valahogy úgy, ahogyan a halak látják az őszt.”
Bár az Őszi falevelek útjának ötlete egyszerűnek tűnhetett, a megvalósítása korántsem volt ilyen könnyű. „Akkoriban a fotózás még mindig csak egy hobbi volt számomra” – magyarázza, de azután a kezébe vett egy, a kompakt Canon PowerShot G10 gépéhez való Canon WP-DC28 vízálló tokot. Gumicsizmába és búvárruhába bújt, majd belegázolt a hideg patak, a fényképezőgépet a vízálló tokjában a vízbe tartotta, és az ég felé mutatott vele.
„Nem igazán láttam, mit csinálok, de minden alkalommal, amikor egy levél haladt el előttem, lenyomtam a gombot, és reméltem a legjobbakat” – folytatja. „A képek többsége kifejezetten rosszul sikerült, és sok szelfit is készítettem véletlenül, de egy igazán jó felvétel kitűnt a többi közül [lásd alább]. Ez segített ráébredni, hogy ebből akár egy projekt is lehet, és ekkor döntöttem úgy, hogy befektetek egy vízálló házba a Canon EOS 5D Mark III gépem számára [amelyet azóta a Canon EOS 5D Mark IV követett].”
A következő évek őszei során Theo amatőrből egy-kettőre profivá vált, olyannyira, hogy 2013-ban ügyvédi állását is otthagyta. Fejlesztette vízalatti felvételkészítési technikáit, és ahol lehetett, természetes fényt használt, ami ellentmondott a tájképfotózás iskolájának, hiszen a legjobb felvételeket a nap közepén lehetett elkészíteni.
„Amikor a nap a legmagasabban járt, a folyók maximális fényt kaptak, ezért ritkán volt szükségem vakura, tulajdonképpen csak akkor, ha a víz nagyon homályos volt, vagy ha egy izgalmas sarkot szerettem volna megvilágítani” – magyarázza. „Ahhoz, hogy a folyóban hatásos képeket készíthessek, növelnem kellett az ISO-érzékenységet, hiszen a víz alatti felvételek még több fényt igényelnek. A Canon EOS 5D Mark III ISO-érzékenységének emelkedése szerencsére nem befolyásolta a minőséget.”