Egy nap a Galata-hídon, Isztambulban

Isztambul a világ egyik legnyüzsgőbb városa, az ázsiai és európai eszmék, hagyományok, gasztronómia és építészet olvasztótégelye. elismert cinematográfus és fényképész elhatározták, hogy megörökítik Isztambul egy napját, és a város ikonikus hídja, a Galata-híd két oldalán élő emberek életét.

Így hangzik a történetük:

Callum mesél részletesen a varázslatos rövidfilm mögött rejlő történetről.

Fejest a mély vízbe

„Az első dolog, amit Isztambulban megláttam, a Galata-híd volt, épp tűz lángolt a közepén. Leraktam a csomagjaimat a szállodában. és ösztönösen a tűz felé indultam. Isztambulban a legjobb, amit az ember tehet, hogy követi az ösztöneit.

Három halász ült a tábortűz körül, egy kartonból és műanyagból tákolt, egyszemélyes menedékben. Csendesen teáztak, és rám bámultak, ahogy feléjük közeledtem.”

Egy feszült pillanat

„Miután feltartott hüvelykujjukkal tetszésüket fejezték ki a fényképezőgép iránt, készítettem néhány képet a tűz körül, aztán megjelent a csoport vezetője, és 20 lírát kért tőlem. Hirtelen felvillant előttem, ahogy a fényképezőgépem a Boszporusz aljára süllyed. Elfutni nem tűnt okos ötletnek – ezért minden készpénzt előszedtem, ami csak nálam volt.

Ahogy elvette tőlem a 10 lírást, a vezető nevetésben tört ki, szívélyesen megölelt, és ragaszkodott hozzá, hogy helyet foglaljak az egyetlen fedett ülésen.

Átmentem a próbán: két órán keresztül üldögéltünk együtt, tudomást sem véve a horgászbotokról. Egy szót sem tudott angolul, de valahogy azért megértettük egymást.

Ez volt a küldetésem kezdete: 24 órányi anyagot rögzíteni a híd körül mindössze 48 óra leforgása alatt. Ez az élmény megalapozta a következő két nap hangulatát."

A Galata-hídon a halászoknak órákkal napfelkelte előtt indul a nap.

Felfedezés és történetek keresése

„Ez volt az első alkalom, hogy Isztambulba utaztam, ezért fel kellett térképeznem a területet, emberek után kellett kutatnom, és a híd körüli terület tipikus nappali és éjszakai ritmusába bepillantást engedő történetek után kellett nyomoznom.

Az első reggelen nagy vihar kerekedett, amint elkezdtem fényképezni. Egy közeli tea- és fűszerpiacon találtam menedéket, ahol szóba elegyedtem Kameronnal, egy helyi férfival, aki Törökországban nőtt fel és roppant mód büszke volt skót származású nevére.

Mikor rájött, hogy nekem is skót nevem van, izgatottam sorolta egymás után a híres skótokat, akiket ismert. Robbie Burns-szel zárta a sort, majd átment a hátsó szobába, ahonnan a „Let's Twist Again” című dal ritmusára táncolt ki.

Kameron és eladója hirtelen önfeledt twistelésbe kezdtek a boltban, és még akkor is ropták, amikor a fényképezőgépem már visszakerült a táskába.”

A kora reggeli órákban, amikor még a nap sem kelt fel, a fűszerpiac bolttulajdonosai felkészülnek az előttük álló napra.

Kora reggeli képek és hangok

„Karaköy nedves, macskaköves utcái és kanyargós sikátorai ébredezni kezdtek.

A meredek utcákon egymást érik a kenyérrel teli kosarakat cipelő árusok, a korán kelő turistákat teli edényekkel a kezükben kerülgető teaárusok, és az újrahasznosítható hulladékokat gyűjtő óriási kordék.

A taxik egész várost átható, folyamatos tülkölését az első imára szólító, elbűvölő hang szakítja félbe. Tökéletes egyensúlya ez az ősi hagyományoknak és a modern életnek.

A sirályok vijjogása és a híd alatti szűk helyen áthaladó kompok feleselése indítja útjára Isztambul nyüzsgő reggeleit, amit csak a halászok látnak így minden nap.”

Egy biztonsági őr félálomban ül a bódéjában, miközben a felkelő nap sugarai életre keltik a város vibráló fényeit.

Helyi halász a Galata-hídon.

Kaland ebédidőben

„A reggeli végére az utcák megtelnek zenéjüket vagy portékájukat kínáló utcazenészekkel és árusokkal. A bódékban gránátalmát facsarnak az arra szomjazóknak, a gyümölcsök hatalmas, rozsdás gyümölcsprésen keresztül ontják ki vérvörös levüket.

Ha nem kell a horgászbotra figyelni, az ember elsétálhat a híd Karaköy felőli végére, ahol egy férfi a gurulós tűzhelyén készített olcsó teát és kávét kínál. Ráadásul zsebkendőt is kínál azoknak, akik esőben próbálnak time-lapse felvételt készíteni! Friss hal készül a mobilgrilleken, miközben az emberek diófélék, kukorica, dohány és kagyló halmai felett alkudoznak.

A friss halból készült szendvicset áruló számtalan piacos egyike.

Ellátogattam az ázsiai kikötőbe, hogy a víz felől is készíthessek egy képet a hídról. Az, hogy egyszerre láthattam a két oldalt, Karaköy dombjait és a sisakos tornyú Eminönü-mecsettel szemben álló Galata-tornyot, remek perspektívát kölcsönzött a híd látványának.”

Véget ér a nap, leszáll az éj

„Ahogy leszáll az éj, ritkul a tömeg és az árusok lecserélődnek. A napszemüveges bódékat felváltják a sültgesztenyeárusok, míg a grillezett halat kínáló pultok helyére osztrigaárusok kerülnek.

A Galata-hídon a halászok jelentik a valódi állandóságot. Délután ugyanazokat a fickókat látni ugyanazon a helyen, mint hajnali 4 órakor.

Az autósok csak annyi időre állnak meg, amíg vesznek a pár perccel azelőtt még a Boszporuszban úszkáló halakból, azonban a halászok órákon keresztül itt ülnek – tökéletesen állandó pontok egy folyamatosan változó világban.”

Karakoy fényfüzérekkel, bárokkal és kávézókkal teli sikátorai éjszaka kelnek igazán életre.

Mutasd meg fényképeidet, melyek a város egy napját örökítik meg

A városok rengeteg lehetőséget rejtenek lenyűgöző nappali és éjszakai felvételek készítéséhez. Egy nyári reggelen megörökített kihalt utca a csendes várakozás érzését sugallhatja. Ugyanaz az utca szombat este 9 órakor viszont már nyüzsgő és izgalmas arcát fordítja az ember felé.

Az épületek, a folyóparti séták, a parkok, az ünnepek és a piacok mind kiváló lehetőséget biztosítanak a város különböző napszakokban jellemző hangulatának megörökítéséhez. Ha ihletet kaptál, ragadj fényképezőgépet, és készíts a város esszenciáját megörökítő fényképeket.

Végül töltsd fel a képeket Galériánkba

Adrian további képeit megtekintheted a lenti galériában.