Barcelona street photographed by Christopher Anderson using the Canon EOS M5

Kezdőlap

Christopher Anderson autodidakta fotós Kanadában született, Nyugat-Texasban nőtt fel, és felnőtt éveinek legnagyobb részében New York volt az otthona. A nagy tekintélynek örvendő Magnum Photos tagja, és egészen a közelmúltig a New York Magazine első állandó fotósa volt, most pedig Barcelonában teremti meg új otthonát családjával. Elbeszélgettünk vele arról, hogyan fedezi fel új környezetét és lakhelyét, mi fontos számára az utcai fotózásban, és számára mitől lesz jó egy fényképezőgép.

A hazaút

Christopher Anderson, Canon EOS M5 géppel: Barcelonai utcaChris számára az otthon a kapcsolatokról szól – kapcsolat a családjával, az utcák zajával és ritmusával, valamint azokkal az emberekkel, akik a közelében élnek. Ugyanakkor sokat kellett utaznia ahhoz, hogy meg tudja, hol is van az otthona.

„Korán elhagytam otthonomat, ahol felnőttem, és sok helyen éltem – beutaztam az egész világot egzotikumok után kutatva. A kíváncsiság és a kalandvágy hajtott előre – azonban visszatekintve rájöttem arra, mit is jelent az otthon számomra.”

„Mielőtt lett volna saját családom, állandóan utaztam – folytonos mozgásban telt az életem –, és mindig ott voltam otthon, ahol felébredtem az adott reggelen. Lényegében hajléktalan voltam. Hiába fizettem a lakbért valahol, hiányzott az érzés, hogy tartozok valahova. Azonban az állandó mozgás mögött ott volt a keresés késztetése, meg akartam találni azt a helyet, ahová tartozok, ahol otthon lehetek.”

„A fiam születése, és a róla készített SON (FIAM) című könyv hatására életemben először megnéztem, mi vesz körül. Akkor jöttem rá igazán, hogy az otthon a szeretteimmel megosztott intim teret, nem pedig a várost, vagy a házat jelentette.”

„De az addig készített képek és utazásaim mind arra készítettek fel, hogy a fiamat fotózhassam. Megadták azt, amit mindig is kerestem fényképezés során – igazi kapcsolat egy univerzális élménnyel, ami egyben csak az enyém.”

„A SON című könyvem óta úgy érzem, hogy a munkáim nagy része az otthon ideájáról szól, koncentrikus köröket írok le, melynek kiindulópontja a családom. Barcelona a folytatása ennek a személyes utazásnak. Továbbra is az otthonomat fényképezem, csak egy másik helyen.”

Érzelmi kapcsolatok teremtése

Chris a következőképp írja le a fotózást: „egy eszköz, ami összeköt” és „kifogás arra, hogy még jobban megismerhessem önmagam.” Azt is bevallotta, hogy idő kell ahhoz, hogy az új otthonban létrejöjjön az az érzelmi kapcsolat, amit mindig is keresett – a plusz valami, ami utánad nyúl és magával ragad.

„Ha ránézek azokra a korai képekre, amelyeket egy ismeretlen helyen készítettem, látom bennük az új felfedezések varázsát. Az újdonság erejének köszönhetően minden frissnek és egzotikusnak hat. Azonban az igazi képek csak azután születnek, hogy a felszíni csillogás mögé tudok tekinteni, és elérek egy jóval gazdagabb és mélyebb szintet.”

Barcelonai napsütés és árnyékok megörökítése a tükör nélküli EOS M5 fényképezőgéppel

„Például amikor elkezdtem fotózni ahhoz a projekthez, amelyből később megszületett a SON című könyv, nem szakmai szemmel tekintettem az egészre – csak egy édesapa voltam, aki a családját fényképezi. Meglepődtem, mennyire tele vannak élettel ezek a képek, és akkor jöttem rá, hogy mindig is ezt kerestem a fényképekben. Nem szép képet akartam készíteni, egyszerűen láttam valamit, amihez erős szálak fűztek. Ugyanez igaz arra, amit fényképezek. Minél jobban megértek valamit, annál élettel telibbek lesznek a képek, és nagyobb lesz a kép érzelmi töltete.”

„Éppen ezért szerkesztéskor nem a tökéletes fényeket, kompozíciót vagy expozíciót keresem. Azt a képet keresem, ami azonnal gyomorszájon vág, ami érzelmileg ütős. Csak akkor lesz mások számára is érdekes, ha bennük is hasonló érzést kelt.”

Christopher Anderson lefényképez egy virágmintás ruhába öltözött középkorú asszonyt az EOS M5 gépével

„A fénykombinációk, a színek stb. mind csak hab a tortán. Nem azok hatására jön létre kapcsolat a kép és nézője között, hiszen mindez csak körítés. A kép szíve remélhetőleg olyasvalami, amivel mindenki tud azonosulni. Néha nem is tudod, mi az a valami, csak érzed, hogy ott van. Ez az a varázslat, amelynek köszönhetően a kép kiemelkedik, és áttör minden zajon. Mindenki tud szép képet készíteni, azonban ez nekem nem elég. Azt szeretném, ha a képeim mélyebben megérintenék az embereket.”

„Munkásságom során sok mindent fényképeztem, a háborútól kezdve egészen a portrékig. Azonban remélem, hogy van egy dolog, ami közös bennük, mégpedig a mély érzelmi kötődés.”

Az utcák költészete

Chris beszámolója szerint, az utca költészetét akarta megörökíteni akkor, amikor ismerkedett Barcelona ismeretlen embereivel és helyeivel:

 Tükörképek a nedves járdán – Canon tükör nélküli EOS M5 gépével fotózva

„Az a szép az utcai fényképezésben, hogy közben engedélyt kapsz a szemlélődésre és az ismerkedésre. Maga a gyakorlás is nagy fegyelmet igényel – akár csak egy hangszer használata –, mely a gyakorolt megfigyelésből ered. Ez egy kicsit olyan, mint a rádió hangolása – eleinte csak az állandó zajt hallod, majd hirtelen megtalálod a zenét, és átérzed az egész hely ritmusát. Ezzel az érzéki élménnyel tudom a legjobban leírni.”

„Az utcákon pedig megtalálható az a varázslat, melytől csak úgy ragyog a kép – lehet a fény, lehet a kompozíció az, ami életre kelti a képet. Azonban a fény az, amely úgy igazán meg tudja változtatni a jelenetet – másvilági ragyogást biztosít a képnek, ami sokkal több a színeknél, a történésnél vagy a hely földrajzi adottságainál. Sokat keresem a fényt, ám úgy érzem, hogy a fény intuitív: érezni is lehet, nem csak látni. A fény több, mint az adott pillanat.”

 Christopher Anderson egy vörös hajú lányt fotóz Barcelona utcáján M5 gépe segítségével

„Lényegében a képeim tükrözik az élményeimet, én pedig a költészetet szeretném megragadni az utcákon, nem pedig hírösszefoglalót akarok készíteni! Ha minden összejön – mint a fekete-fehér pólós, tűzvörös hajú lány, aki a keskeny utca eszméletlenül fekete árnyékában és éles fényében sétál –, akkor született meg a költészet."

A jó fényképezőgép

Barcelona költészetének megörökítéséhez Chris az új, kompakt és könnyű, tükör nélküli Canon EOS M5 gépet használta, amely ötvözi az összes tulajdonságot, amit Chris elvár egy jó fényképezőgéptől: egyszerűen használható, könnyen hordozható, és lenyűgöző teljesítményt nyújt.

„A jó fényképezőgép használata magától jön. Gyorsan akarok reagálni, nem pedig a működésen gondolkodni – az elveszi a kép varázsát. A műszaki jellemzőknél fontosabb az, hogy meg tudjam örökíteni az érzelmi kapcsolatot. Különösen hasznos az EOS M5 gép vagy ahhoz hasonló kicsi, könnyű készülék akkor, ha sokat kell sétálnod – például a barcelonai fotózás során 8 kilométert gyalogoltam!”

„Korábban dolgoztam építkezésen, ahol mindenkinek meg volt a saját kalapácsa, amellyel szeretett dolgozni. Ugyanez a helyzet a fényképezőgéppel is. Fontos, hogy érezzem, hogy tudjam, hogyan fog viselkedni, hogy úgy használhassam, mintha a kezem és a szemem meghosszabbítása lenne. Tudnom kell, hogy fején találom a szöget! És az EOS M5 pont ezt tette.”