Régi és új másfajta szemszögből

Régi és új másfajta szemszögből

Amos Chapple új-zélandi fotós teljesen új perspektívából szerette volna megörökíteni Szentpétervárt. Mivel a városra kevés magas pontról lehet lenézni, a fotós egy drónhoz erősítette fényképezőgépét, így fogott neki a régi és az új elemek megörökítésének – mely drámai eredményeket hozott.

Az ellentétek városa

„Szentpétervár az ellentétek városa, ahol egymásnak homlokegyenest ellentmondó dolgokat találunk egymás mellett – ezt eredményezte a város érdekes múltja” – magyarázza Amos.

„Amikor hosszú vágyakozás után 2012-ben végre ellátogathattam ide, csalódásban volt részem. Azt hittem, az aranyló tornyok és epikus irodalom városa méltóbb célnak hittem, mint Moszkvát, ahol korábban már dolgoztam.

A valóságban azonban Szentpétervár híres történelmi épületei alatt erőszakos és durva benyomást keltő utcákat találtam, ahol úgy éreztem, mintha a cári és a kommunista Oroszország még ma is az küzdene az elsőbbségért.

Az orosz történelem két jelentős korszakának ellentétes vetülete ott hevert az emberek szeme előtt – és nem volt valami szép.

Amikor visszajöttem az új projekt miatt, már tudtam, hogy mire számítsak. Ezúttal az volt a célom, hogy illusztráljam ezt a hangulatbeli ellentétet, sőt előnyt kovácsoljak belőle.”

Az ellentétes világok szépsége

„Ez a két építészeti stílus teljesen ellentétes világnézetet képvisel, itt mégis egymás mellett találjuk őket.

Meghökkentő együtt látni őket, de mindkettőnek megvan a maga szépsége – ezt szerettem volna megragadni.

Nem egyszerű egy szovjet tömbházat szépnek, vagy egy szép templomot izgalmasnak láttatni, de épp ez volt a kihívás a dologban.

A híres „habcsóktetejű” palotáktól néhány háztömbnyire a világ egyik legdurvább peremvárosi negyedében találtam magam.

Ezt a helyet korábban emberi életre alkalmatlannak tartották, de jött Nagy Péter, és életre hívott itt egy várost. Európai útjai inspirálták: nagyszerű kupolákat és görög oszlopokat húzott fel.

Aztán jöttek a szovjetek és a forradalom, mely óriási betontömböket rakott le a templomok és az aranyló paloták mellé.

Mindezt meg szerettem volna örökíteni, de ehhez megfelelő távolságra volt szükségem.”

Egek ura

„Szentpétervár teljesen sík területen fekszik, ezért nagyon nehezen fényképezhető. Nincsenek dombok vagy kilátók, ahová fel lehetne mászni, ha az ember az egész várost be akarja látni.

Végül a technológia szolgáltatta a megoldást. Ikonikus épületek, melyeket nyitott terek vesznek körül – azt hiszem, Szentpétervár tökéletes hely a légi fényképészet alkalmazására.

Úgy döntöttem, hogy én is így fogom megörökíteni a várost és annak kontrasztjait. Fantasztikusan kezdődött: egy napos reggelen elrepültem a Péter-Pál-székesegyház csillogó tornyai felett, majd a fényképezővel a Szmolnij-kolostor felett lebegve megörökítettem egy gyönyörűen izzó naplementét.

A felhők másnap sem bújtak elő, ami Szenpétervárott felettébb ritka. A szovjet épületekhez sötétebb időjárást képzeltem el, hiszen ez illik a legjobban a hangulatukhoz, de már alig vártam, hogy megnézhessem a Robotikai és Műszaki Kibernetikai Tudományos Központ (fantasztikus név) épületét, úgyhogy felültem egy trolibuszra, és izgatottam lestem ki az ablakon.

Felszállás előtt körbejártam a különös épületet, és azon töprengtem, vajon mi történhetett régen a szovjet technológia ezen pillérének belsejében. Letettem a drónt a szemben lévő parkban, és felszálltam.”

Irányíthatatlanul

„Mivel az első repülés alkalmával nem találtam el a megfelelő szöget, kicsit arrébb mentem, és ismét felröpítettem a drónt. De leszállás közben a drón ellenem fordult: jobbra húztam, erre ő várt egy kicsit, majd elhúzott jobbra, de sokkal nagyobb mértékben, mint kellett volna. A megbízható drón hirtelen megbolondult.

Aztán, körülbelül húsz méter magasan teljesen elvesztettem az irányítást. Mint amikor a pincér tálcáján megindul egy pohár: a drón egyre gyorsabban távolodott tőlem. Mire földet ért, olyan messzire jutott, hogy nem is hallottam a becsapódást.

Lihegve értem a szerencsétlenség színhelyére. A drónra darabokra törve találtam, de a fényképezőgép is kijavíthatatlanul megsérült.

Ahogy ott térdeltem a szomorú jelenet középpontjában, felnéztem, és a fák között megláttam a rejtélyes épület antennáját: vajon mi történhetett odabent?

De ami még fontosabb: hogyan fogom így új fényben bemutatni a várost?

A válasz: Megpróbálok minden liftet, könyörgök az összes recepción… akármi van, megtalálom az összes magaslati helyet.

Megfosztottak az előnyömtől. Megalázkodtam, de talán őszintébb is lettem. Az egek ura, aki korábban cárként terpeszkedett az ellentétek városa felett, végül egyszerű proletárfényképésszé változott.”

Nézd meg Amos szentpétervári képeit alább.

A cikkben található megjegyzések és vélemények az adott külső munkatárs sajátjai, és nem feltétlenül a Canon, valamint menedzsmentje és alkalmazottai nézeteit és véleményét tükrözik.