BUSINESS BYTES

Nem kell a jelenlegi rendszert mindenáron megsemmisíteni, ha az bővíthető

  • Közzétéve 3 éve
  • 2 perc olvasási idő

A cégvezetők egyre pontosabb és részletesebb valós idejű kimutatásokat igényelnek az értékesítési és egyéb mutatókról. Az ügyfelek azonnali választ várnak az igényeikre, gyors és egyszerű szolgáltatásokra vágynak, illetve azonnali információkra a megrendeléseikről, számláikról és a rendelkezésre álló támogatásról. A felső vezetésnek olyan információs rendszerekre van szüksége, amelyek gyorsak, megkülönböztetik a vállalatot a piacon és jövedelmezőek. Nem csoda, hogy az IT vezetők vállán folyamatos nyomásként jelentkezik, hogy percre kész üzleti adatokat tegyenek elérhetővé! Bármilyen iparágról beszéljünk is, a folyamatos információáramlás minden üzleti tevékenység esetében alapkövetelmény lett, és ez egyre komolyabb igényeket támaszt a vállalatok meglévő informatikai rendszereivel szemben.

Valószínűleg nincs még egy szó, melyet annyi szükségtelenül negatív érzelemmel kötnének össze, mint a „meglévőt”. Ez a kifejezés mintha dióhéjban foglalná össze mindazt, amivel szemben az informatikai vezetőnek fel kell lépnie. Így nem meglepő, hogy a „megsemmisíteni és lecserélni” stratégia annyira általánossá vált, hogy az informatikai vezetők többsége egészen az írótáblákig menne vissza és minden korábbi technológiát lecserélne, ha lehetősége nyílna rá. Ahelyett, hogy a meglévő platformot fejlesztenék, vagy bővítenék, a „megsemmisíteni és kicserélni” gondolat számukra a felfrissülés, a tiszta lappal indulás és a friss kezdet képét jeleníti meg.

Pedig nem ez a helyes hozzáállás. A „megsemmisíteni és kicserélni” elv követése valójában a jelenlegi rendszerek skálázhatóságába és átalakításának lehetőségébe vetett bizalom hiányát tükrözi. Noha első ránézésre ennek rossz fényt kellene vetnie az ilyen rendszerek gyártóira és forgalmazóira, valójában az ok egészen más: a tervezés hiánya. Egy technológiát általában a jelenlegi, és nem egy jövőbeli probléma megoldásához vásárolnak meg. Nagyon kevés vállalat vesz technológiát úgy, hogy az a jövőben is használható legyen majd azokban a helyzetekben, amelyek majd akkor jelentkeznek. Ezért sokan gondolják úgy, hogy a legjobb megoldás mindent az alapoktól kezdeni, hisz mi lesz, ha a frissítés nem sikerül, vagy a meglévő rendszerek majd nem tudnak lépést tartani a fejlődéssel.

Egy másik dolog, amit figyelembe kell venni, hogy a vállalat infrastruktúrájába mélyen beágyazott meglévő rendszerek cseréje nem pusztán informatikai kérdés. A nagy frissítésekkel járó változásoknak komoly kihatásai vannak a személyzetre, a képzése és végső soron a jövedelmezőségre. Egy szervezet sem engedheti meg magának, hogy teljesen új rendszert építsen ki minden egyes alkalommal, amikor nehézségekbe ütközik.

Az agilis hozzáállás ebben az esetben megköveteli, hogy a rendszereket gyorsan, biztonságosan és hatékonyan alakítsák át. Technológiai területen a döntések meghozatalakor nem csak a jelen problémáira kell megoldást találni, hanem a jövő kihívásaival is szembe kell nézni.

Az első és legfontosabb lépés az informatikai vezetők bevonása a hosszú távú tervezésbe. Ha a felső vezetés döntéseket hoz a vállalat jövőjéről 10-20 éves távlatban, az informatikai vezetőkkel történő egyeztetés elengedhetetlen a cég informatikai hátterének megfelelő kialakításához. Amikor a cég jövőjét próbáljuk meghatározni, ez együtt jár az ügyfelek, illetve az általuk jövőben jelentkező igények és az igényeik kiszolgálásához szükséges technológia kitalálásával.

Szembesülve a jelenlegi rendszerek problémáival, a legegyszerűbb megoldásnak egy új rendszer bevezetése és annak nulláról történő elindítása tűnik. De a valódi megoldás az előre tervezés, és egy olyan IT infrastruktúra kiválasztása, amely skálázható, és alkalmazkodik az egyelőre még nem látható jövőbeli eseményekhez. Más szóval nem kell a jelenlegi rendszert mindenáron megsemmisíteni, ha az bővíthető.